Amikor a Gyulaházán született, futballért rajongó fiatalember először a Nyíregyházi Repülőklubban repülőgépbe ült, valószínűleg még maga sem sejtette, hogy egy napon több mint 300 kilométeres magasságból, Föld körüli pályáról tekint majd le szülőföldjére. A vadászpilótaként kiválóan teljesítő, Pápán szolgáló Farkas Bertalan életét az az Interkozmosz program változtatta meg gyökeresen, amelynek keretében a Szovjetunió a baráti országok pilótáinak is lehetőséget biztosított a világűr elérésére.

A kemény kiképzéstől a kilövőállásig

A szigorú orvosi és fizikai szűréseket követően a magyar jelöltek népes tábora folyamatosan szűkült, mígnem két végleges jelölt maradt versenyben: Farkas Bertalan és Magyari Béla. A Moszkva melletti Csillagvárosban eltöltött kíméletlen hónapok során mindketten emberfeletti teljesítményt nyújtottak. A centrifugatesztek, a többnapos izolációs gyakorlatok és a szimulációk során a testüket és az elméjüket is a végletekig leterhelték. Bár a döntéshozók végül Farkas Bertalant választották az első számú űrhajósnak – Magyari Béla pedig a tartalék űrhajós szerepét kapta –, a két pilóta között szoros, életre szóló barátság szövődött.

A Szojuz–36 űrhajó végül 1980. május 26-án, a Bajkonuri Kozmodromból emelkedett a magasba Valerij Kubaszov parancsnok és Farkas Bertalan kutatóűrhajós fedélzetén. Kevesen tudják, de az indítás pillanatában Farkas Bertalan pulzusa meglepően alacsony, mindössze 74 volt – ami jól mutatta acélos idegeit és professzionális felkészültségét. A sikeres dokkolás után a Szaljut–6 űrállomás fedélzetén kezdetét vette a nyolcnapos, feszített tempójú tudományos munka.

Piros-fehér-zöld a világűrben

Farkas Bertalan nem turisztikai úton járt a kozmoszban: a magyar tudományos élet színe-java dolgozott azokon a fizikai, orvosi és anyagtudományi kísérleteken, amelyeket az űrállomáson el kellett végeznie. A magyar fejlesztésű Pille dózismérő műszer például annyira zseniálisnak bizonyult, hogy segítségével a legénységet ért sugárterhelést már az űrállomáson, azonnal le lehetett olvasni. A Pille később a nemzetközi űrkutatás egyik meghatározó sugárdózis-mérő eszközévé vált, és a továbbfejlesztett változatait az amerikai űrrepülőgépeken és a Nemzetközi Űrállomáson is sikerrel alkalmazták.

A szigorú és megfeszített tudományos munka mellett természetesen jutott idő a személyes pillanatokra és a magyar kultúra ápolására is. Farkas Bertalan a világűrben sem feledkezett meg a hazai ízekről: a különleges, kisméretű konzervekbe csomagolt kalocsai libamáj, a disznósajt és egy kifejezetten űrutazásra kifejlesztett túródesszert igazi gasztronómiai kuriózumnak számítottak az űrállomáson, amelyeket a szovjet űrhajóstársak is örömmel kóstoltak meg. A küldetés legkedvesebb és legszerethetőbb pillanatává mégis az vált, amikor Farkas Bertalan a tévénéző gyerekek legnagyobb örömére a Tv-macit is elvitte magával a súlytalanság állapotába, hogy onnan olvasson fel esti mesét az ország legkisebbjeinek.

Bár a közvetítésekben minden zökkenőmentesnek tűnt, az űrrepülés komoly fizikai megpróbáltatásokat is tartogatott. A súlytalanság első napjaiban az űrhajósok szervezete nehezen alkalmazkodott: a vér a felsőtestbe áramlott, ami erős fejnyomást és „űrbetegséget” okozott. Ráadásul a fizikai adottságok is megváltoztak: a gerincoszlop terhelésének megszűnése miatt Farkas Bertalan testmagassága csaknem négy centiméterrel nőtt meg a Föld körüli pályán, ami miatt a landoláskor használt, milliméterre egyénre szabott formázott székében is nehezebben fért el.

1980. június 3-án Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov aztán épségben földet ért Kazahsztánban. Az űrhajósokat hősként ünnepelte Magyarország: hazatérésüket követően Farkas Bertalan megkapta a Magyar Népköztársaság Hőse címet is. Bár a magyar űrhajózás azóta újabb mérföldkövekhez érkezett, Farkas Bertalan történelmi útja örökre az élen marad. Ma, a 77. születésnapján nemcsak egy embert és egy páratlan életutat, hanem a magyar tudomány és repülés egyik legnagyobb diadalát is ünnepeljük.

(Borítókép: Farkas Bertalan 2023. február 18-án. Fotó: Kaszás Tamás / Index)