A révfülöpi rajtban Kocsis Árpád versenyigazgató útravaló gondolataival indult a nap. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kánikula és az 5,2 kilométeres táv felelősségteljes döntéseket kíván az indulóktól, ugyanakkor emlékeztetett arra is, mekkora élményt ad ez a verseny: a víz közepéről visszatekintve a tanúhegyek panorámája a világ egyik legszebb látványát nyújtja, ami minden karcsapásért kárpótol.

Ez is érdekelheti

Az eseményen a legkülönfélébb emberi történetekkel találkozhattunk. Immár negyvennegyedszer rajthoz állt többek között a mezőkövesdi mentőbúvár és tűzoltó, Bajzát László, aki idén ismét matyó népviseletben úszta át a tavat. Akadtak olyan rutinos úszók is, akik a korábbi teljesítményükből perceket faragva célozták meg az új egyéni csúcsot – a célban váró lángos reményében –, miközben feltűnt a mezőnyben egy igazi veterán is, aki 1990-ben teljesítette először a távot, majd tizennégy éven át egymás után kétszer is átúszta a Balatont, függetlenül attól, hogy épp kánikula vagy 19 fokos hideg víz fogadta.

Különösen inspiráló volt a Mellrákinfó Egyesület csapata: a betegséggel megküzdő nők igazi hősként mutattak példát arra, hogy a gyógyulás útján a küzdeni akarás és a közösség ereje a legnehezebb helyzetekből is továbbvisz. Végül egy különleges családi történet is megelevenedett a partra érkezőknél: egy édesapa felidézte, hogy amikor legutóbb, több mint tíz éve átúszták a tavat, a felesége már várandós volt a fiukkal – bár ezt akkor még ők maguk sem tudták –, most pedig a már 17 éves gyermekükkel együtt tértek vissza, aki idén elsőbálózóként alaposan le is hagyta a szüleit a vízben.