Fekete Rita beszélgetőműsorának vendége volt július 30-án Csath Magdolna, a beszélgetőtársak főként az OECD hazánkról írt országjelentésének tartalmával foglalkoztak, hangsúlyosan érintve a nyugdíjrendszerre vonatkozó megállapításokat. A szélesebb nyilvánosságban gyakran szereplő szakember azonban megítélésünk szerint félreértette az OECD javaslatait, és a magyar nyugdíjrendszer mostani paramétereiről is pontatlan információkat ismertetett.

Az egyik javaslat, hogy a nyugdíjkorhatárt meg kell emelni, és úgy fogalmaz az anyag, hogy a várható élettartamhoz kell igazítani"

– mondta Csath Magdolna. A közgazdász a nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz való igazítását tévesen úgy értelmezte, hogy az egyszeri nyugdíjas a javaslat szerint csak akkortól kapna nyugdíjat, amikor eléri a várható élettartamot, azaz "haláláig dolgozzon". (Az OECD valódi javaslatára és annak helyes értelmezésére alább még kitérünk.)

Ez feltételezi, hogy a nyugdíjas csak akkortól kapna nyugdíjat, amikor már a várható élettartam vége... Tehát magyarul haláláig dolgozzon, ez azt jelenti"

– vélekedett, később hozzátéve: ha a várható élettartam közelébe visszük a nyugdíjkorhatárt, akkor "gyakorlatilag nem lesz nyugdíjas senki".

Csath a magyar nyugdíjkorhatár szabályozását is tévesen ismertette; a férfiaknál magasabb, 64 év körüli, a nőknél alacsonyabb, 62 év körüli nyugdíjkorhatárról beszélt, habár hozzátette: nem biztos benne, hogy jól tudja ezeket a számokat.

Tisztázandó, hogy A magyar nyugdíjkorhatár valójában 2022 óta egységesen 65 év, nemtől függetlenül,

eltekintve a legalább 40 évnyi jogosító idővel rendelkező nőknek szóló "Nők40" lehetőségétől.

A korhatár majdani, 62-ről 65 évre történő fokozatos emelését 2009-ben szavazta meg az Országgyűlés. 2009 előtt pedig valóban létezett nemtől függő, a nőknek kedvező szabályozás, de az 1947-ben született nőkre már a férfiakkal azonos, akkor 62 éves nyugdíjkorhatár vonatkozott.

Mit javasol valójában az OECD?

Az OECD 2026-os országjelentése Magyarország esetében valóban problémaként fogalmazza meg, hogy az alapértelmezett nyugdíjkorhatár fix 65 év, és nincs kapcsolatban a várható élettartam változásaival. A szervezet úgy véli, hazánknak is érdemes lenne átvennie azt a nemzetközileg egyre elterjedtebb megoldást, miszerint a nyugdíjkorhatár szabályozásakor figyelembe veszik a várható élettartam alakulását.

Ez viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy a várható élettartam szintjéig emelik a korhatárt.

Csupán arról van szó, hogy a várható élettartam pl. 1 évvel történő emelkedése esetén a nyugdíjkorhatárt is emelik például 1 évvel, vagy enyhébb esetben például 8 hónappal. Az OECD rámutat: a Dánia, Észtország, Görögország, Olaszország vagy Szlovákia által alkalmazott "egy-egy" arányú megoldást politikailag nehezebb megvalósítani. Ezzel szemben a Finnországban, Hollandiában, Portugáliában vagy Svédországban alkalmazott "kétharmados" módszert (azaz 3 hónapnyi várhatóélettartam-növekedés esetén 2 hónap korhatáremelést) javasolják megfontolásra Magyarországnak.

A szervezet konkrét példaszámításokat is közöl a dokumentumban:

kalkulációik szerint az intézkedéssel 2045-ben 67 év, 2070-ben pedig 69 év lenne a magyar nyugdíjkorhatár,

miközben az emberek által nyugdíjban töltött idő is hosszabbodhatna.

A 147 oldalas javaslatcsomagban az OECD emellett több más, régről ismert ajánlását is megismétli, úgymint a 13. és 14. havi nyugdíj besapkázását, a Nők40 újragondolását vagy a nyugdíj-megtakarítási pillérek célzott megerősítését, de felveti a valorizációs szorzók számításának megváltoztatását és a nyugdíjak adómentességének felülvizsgálatát is.

Az OECD Magyarországgal foglalkozó országjelentéséről az alábbi cikkeinkben írtunk részletesen:

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images