Forgács József (Joe Forgas) magyar származású ausztrál szociálpszichológus szerint a magyar társadalom politikai problémái nem csak a mindenkori vezetőkhöz köthetők, hanem mélyebb társadalmi és pszichológiai mintákhoz is. A Sydney-ben kutató világhírű professzor a Médiapiac műsorában arról beszélt, hogy a kollektív nárcizmus, az áldozatmentalitás és a „törzsi gondolkodás” miatt Magyarország könnyen újra ugyanabba a politikai csapdába kerülhet.

Forgács József szerint Magyar Péter felemelkedése az egyéni autonómia példája lehet, de figyelmeztetett, hogy egy új politikai vezető köré épített kritikátlan messiásvárás azokat a problémákat teremtheti újra, amelyek korábban is kialakultak.

Ha egy új vezető hatalomra kerül, de ugyanazokra az autokratikus társadalmi reflexekre támaszkodik, és a követői kritikátlanul követik ahelyett, hogy intézményi garanciákat építenének ki, az új rendszer is óhatatlanul ugyanarra az útra léphet

– fogalmazott a szociálpszichológus, arra is felhívva a figyelmet, hogy Magyarországon az elmúlt 16 évben olyan mértékű társadalmi és politikai átalakulás zajlott, amelynek hatásait hosszú távon is nehéz lesz kezelni. Úgy fogalmazott, hogy

egy olyan szintű tudatrombolás történt, amit tényleg az ember visszanézve nehéz elképzelni, hogy ennek az alanyai voltunk és hogy ezt tűrtük.

A professzor szerint a magyar társadalom politikai működését erősen befolyásolják a történelmi traumák és az azok feldolgozatlanságából eredő minták. Véleménye szerint a magyar nemzeti identitásban gyakran jelenik meg az önsajnálat, a mások hibáztatása és a politikai hisztériára való hajlam, amelyet Bibó István is elemzett.

A szociálpszichológus úgy látja, hogy a sikertelen történelmi események, a vereségek és a nemzeti sérelmek egyfajta túlkompenzációhoz vezethettek, példáként említette a nemzeti szimbólumok egyes formáit, így a rovásírásos településtáblákat, amelyek sokszor inkább a történelmi nagyság jelképei, mintsem gyakorlati eszközök.

Magyarország könnyebben visszatérhet az autoriter mintákhoz

Forgács József szerint a magyar társadalom nem nézett szembe kellőképpen saját történelmi felelősségével sem. Kiemelte a holokauszt és a kommunizmus időszakának traumáit, és arról beszélt, hogy ezek feldolgozatlansága továbbra is hatással van a közösségi gondolkodásra.

A professzor szerint a politikai rendszerek könnyebben tudják kihasználni azon társadalmakat, ahol erősek a törzsi reflexek. Úgy látja, hogy az ilyen gondolkodás lényege, hogy „ha te nem velem vagy, akkor a törzsem ellen harcolsz”. Úgy véli, hogy ez a mechanizmus hozzájárul, hogy a politikai közösségek belső kritikusait gyakran súlyosabban ítélik meg, mint a kívülállókat.

Hangsúlyozta: a demokratikus kultúra nem magától értetődő állapot, hanem olyan értékrend, amelyet tanulni és folyamatosan fenntartani kell, kiemelve a toleranciát, a véleménykülönbségek elfogadását és a hatalmi ágak ellenőrzését biztosító intézményi garanciákat. Úgy véli, hogy Magyarországon a rendszerváltás után nem kapott elegendő hangsúlyt a demokratikus kultúra megerősítése, ezért sokan könnyebben visszatérnek az autoriter politikai mintákhoz.

Nyitottság és bezárkózás ellentéte

Forgács József kitért arra is, hogy szerinte ellentmondás figyelhető meg Magyarország gazdasági és politikai működése között: míg az ország gazdasága rendkívül nyitott, a politikai kommunikációban gyakran jelenik meg a bezárkózás és az idegenellenesség.

A professzor szerint Magyarország történelmi sikerei jellemzően a nyitottsághoz, a külföldi kapcsolatokhoz és a befogadóképességhez kötődtek, ezért szerinte nem a bezárkózás, hanem a nemzetközi együttműködés erősítése lehetne a sikeres irány.

Forgács József összegzése szerint a magyar politikai jövő nem pusztán attól függ, hogy ki kerül hatalomra, hanem attól is, hogy a társadalom képes-e megerősíteni az önálló gondolkodást, a kritikus szemléletet és a hatalom ellenőrzésének kultúráját.

(Borítókép: Forgács József (Joe Forgas) 2023. augusztus 17-én. Fotó: Hartl Nagy Tamás / Index)