1995. augusztus 9.: Anderlecht–Ferencváros, BL-selejtező. 58. perc. „Be kellene rúgni, Kuntic!” – kiáltotta Hajdú B. István a közvetítés közben a legendássá vált mondatot. Zoran Kuntic pedig hallgatott rá. Lisztes Krisztián szenzációs kiugratása után a támadó 14 méterről higgadtan a jobb sarokba gurított. 1–0 a Fradinak.

Ez a gól sokkal több volt egy találatnál: a Ferencváros idegenben megnyerte a mérkőzést, majd az Üllői úton megőrizte előnyét, így a klub történetében először jutott be a Bajnokok Ligája csoportkörébe.

Nem a címert kell csókolgatni, hanem szenvedéllyel játszani

A BL-hős azóta távol került a Ferencvárostól, sőt Budapesten is ritkán fordul meg, de egyvalami nem változott: a Fradi-történelem egyik legfontosabb góljának szerzője a szurkolók szívében továbbra is különleges helyet foglal el.

„Rendszeresen pályára lépek a Fradi-öregfiúk hírverő mérkőzésein, az ország legkisebb településeire is eljutunk, és mindenhol hatalmas szeretettel fogadnak” – kezdte az Indexnek Zoran Kuntic, akivel stílszerűen egy IX. kerületi kávézóban beszélgettünk. „Az 1995-ös BL-csapatból ezeken a meccseken általában Keller Józsi, Lisztes Krisztián és néha Vincze Ottó is játszik rajtam kívül, és mindig különleges fogadtatásban van részünk. Megható az a kedvesség, amit minden egyes alkalommal tapasztalunk. Az emberek általában azt hiszik, hogy négy-öt szezont is lehúztam a Fradinál, pedig mindössze egy idényt futballoztam az Üllői úton. Igazi csapat voltunk, mi nem csókolgattuk folyamatosan a címert, nem a külsőségekkel foglalkoztunk, de valóban szívből és szenvedéllyel játszottunk. Sok szurkolótól hallom, hogy a mai napig fejből fújja az akkori Fradi összeállítását, de a tavalyi csapat kezdőjét nem tudnák felidézni.”

A szerb támadó és a Ferencváros elválása azonban már korántsem volt ennyire idilli.

Óriási pénzt keresett a BL-be jutással a klub, ezért is döbbentem meg, amikor a szerződésem meghosszabbításáról tárgyaltunk, és a vezetőség 20 százalékkal csökkenteni akarta a fizetésemet. Először azt hittem, vicc, de nem az volt. Rejtély, hogy a több száz millió forint mire ment el, de az biztos, hogy nem a csapat megerősítésére fordították. Úgy lehetett hallani, hogy a Népligetben történtek fejlesztések, miközben a klubnak adósságai voltak, és a működés is jelentős összegeket vitt el. Ha azt a pénzt visszaforgatják a csapatba, a Fradi akár éveken keresztül szerepelhetett volna a BL-ben. Nem hiszem, hogy az akkori vezetők ezek után tükörbe tudtak nézni.

Kuntic elárulta, hogy a csoportkörbe való jutásért fejenként kétmillió forintot kaptak a játékosok, amiből egy jó autót lehetett venni akkoriban. 

„Nem fizettek túl minket, messze nem voltak olyan pénzek, mint mostanában. Amikor később szóba hoztuk, hogy hová lett az UEFA-tól kapott összeg, azt a választ kaptuk, hogy ez már lerágott csont. Rendben van, de akkor hová lett a hús a csontról?” – teszi fel a költői kérdést.

Kuntic gólja az Anderlecht ellen (3:28-tól):

Nem volt elég ravasz

A csatár 29 éves volt, amikor távozott a Ferencvárostól, Cipruson légióskodott, majd az NB I-ben, volt a Vasas és a Videoton futballistája is. Edzői pályafutása a Népligetben indult, ahol bajnoki aranyhoz segítette a Fradi ificsapatát.

„A Fradi U19-es csapatával tizenkét év után lettünk bajnokok, ami hatalmas tettnek számított, hiszen akkoriban az MTK fiataljai uralták az utánpótlás-bajnokságokat. A srácok mindent elfogadtak, amit mondtam, de ez a felnőtteknél már nem működött. Nem voltam kész a kompromisszumokra, sok esetben ravaszabbnak kellett volna lennem. Mindig szóvá tettem, ha valaki nem profi módjára viselkedett. A futballisták azonban hiúak, hatalmas egójuk van, még azoknak is, akik nem túl jó játékosok. Egy idő után elkezdtek fúrni, ellenem hangolták a csapattársaikat vagy akár a vezetőket is. Sokáig nem értettem, hogy mi a gond, most már tudom, hogy másképp kellett volna viselkednem velük.”

2007-ben a Ferencváros felnőttcsapatának vezetőedzőjeként tért vissza a zöld-fehérekhez, de az akkor NB II-es együttessel nem tudta kiharcolni a feljutást. 

Hatalmas csalódás volt számomra, kijelenthető, hogy ott megtört az edzői pályafutásom. Nagyon nehéz időszakban voltam a Fradi edzője, szinte semmire nem futotta, még ásványvízre sem. A fiatalabb játékosoknak a hónap végére általában elfogyott a pénzük, a rutinosabbak kisegítették őket, hogy rendesen tudjanak ebédelni. Amikor megállapodtam a vezetőkkel, azt mondták, szerdánként hírverő mérkőzéseket kell játszanunk, mert a klub ezzel némi bevételhez jut. Nem hittem a fülemnek, természetesen azonnal lemondtam ezeket a találkozókat. Egy profi csapat ilyet nem engedhet meg magának, mert a játékosoknak a bajnoki mérkőzésekre és az edzésekre kell koncentrálniuk.

Edzői karrierje lezárása után játékosmegfigyelőként tevékenykedett a Ferencvárosnál, majd a Fehérvárnál, ezt követően a Topolya futballakadémiáját vezette, immár több mint két és fél éve pedig a Vojvodina játékosmegfigyelői hálózatának irányítója. Kuntic átmenetileg az újvidékiek vezetőedzője is volt, mivel rendelkezik pro licenccel, a nemrég menesztett Miroslav Tanjga – aki korábban a klub alelnökeként dolgozott – viszont nem.

„Élvezem ezt a munkát, szeretek tehetségeket felfedezni. Megpróbálom a szintünkhöz képest a legjobb játékosokat megtalálni. Komoly munkát végeztünk az elmúlt években, ennek is köszönhetően az előző bajnokságban megelőztük a Partizánt, és a Zvezda mögött a második helyen végeztünk, ami remek teljesítmény. Az elnökünk azonban nem éri be ennyivel, nagyon ambiciózus, és szeretné, ha bajnokságot nyernénk. Persze, mindenki ezt akarja a klubnál, de a Zvezda jelenleg még előttünk áll minden szempontból” – állapítja meg a korábbi játékos.

A Vojvodina az Európa-liga selejtezőjében a Ferencvárossal találkozott, és kettős vereséggel búcsúzott. Kuntic egyáltalán nem volt boldog, hogy a magyar csapattal kellett játszaniuk.

„Kegyetlen sorsolást kaptunk, hiszen a Fradi sokkal előrébb jár, az elmúlt hét évben folyamatosan szerepelt valamelyik nemzetközi kupa csoportkörében, ráadásul a két egyesület anyagi lehetőségeit sem lehet összehasonlítani, hiszen a mi költségvetésünk nem éri el az 5 milliárd forintot, míg a Ferencvárosé ennek a többszöröse. Az elnökünk szerint ha annyi pénzből gazdálkodnánk, mi is minden évben csoportkörösök lennénk.”

Elkényelmesedtek a magyarok

A korábbi kiváló csatár jó véleménnyel van a Ferencvárosról, az ETO bajnoki címét azonban jogosnak tartja.

A győriek sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtottak a szezonban, teljesen megérdemelten lettek aranyérmesek. Európában viszont jól szerepelt a csapat, igaz, ezért nagy árat fizetett az NB I-ben. A szezon után meglepődve olvastam a Ferencváros vezetőinek nyilatkozatát, amelyben azt kifogásolták, hogy a »magyarszabály« betartása komoly nehézségeket okozott számukra. A Fradi korábban éppen arról volt híres, hogy kiváló magyar játékosokra épített, most pedig ez lett az egyik indok a bajnoki cím elmaradására. Már most érezhető, hogy a kormányváltás hatásai elérik a futballt is, el tudom képzelni, hogy a csapatok között idővel gazdaságilag kisebb különbségek alakulnak ki.

Kuntic büszke arra, hogy a Vojvodina jó érzékkel választ külföldi játékosokat, és sok esetben komoly üzletet köt velük. A klub gyakran néhány százezer euróért szerződtet futballistákat, majd megfelelő teljesítmény után jelentős haszonnal, akár kétmillió eurót meghaladó összegért értékesíti őket. A közelmúltban például az angol Charltonnak és a norvég Molde-nak is adtak el játékost. Magyar futballistát azonban nem könnyű megszerezniük.

„Az NB I-ben szereplő magyar játékosok egy része elkényelmesedett, hiszen kiváló körülmények között, modern stadionokban futballozhat, ráadásul kiemelkedő fizetések mellett. Egy Vojvodina-szintű klub ugyanakkor nehezen tudna minőségi magyar játékost igazolni az első osztályból. Ennek ellenére van egy magyar a keretünkben Szűcs Kornél személyében, ő azonban Angliából érkezett Újvidékre, a több játéklehetőség reményében. Nagyon jó mentalitású, kiváló védő, igazi csapatember. Az utolsó védőharmadban talán lehetne még agresszívebb, de ezt leszámítva csak pozitív dolgokat tudok mondani róla. Szeretne visszatérni valamelyik topligába, és úgy gondolom, Szerbiából erre jobb esélye van, mint Magyarországról.”

Kuntic elégedett a jelenlegi munkájával, ugyanakkor maradt benne némi hiányérzet: azt gondolja, edzőként nem tudta megmutatni azt, amire képesnek tartotta magát. Mivel régóta nincs jelen ebben a pozícióban, ma már nem merül fel a neve az edzőt kereső kluboknál, amit teljesen természetesnek gondol.

„Rengeteget tapasztaltam, a futball több területén dolgoztam, ezért edzőként most már sok mindent másképp csinálnék. Jövőre leszek 60 éves, de ha megtalálna egy edzői feladat, elképzelhető, hogy belevágnék” – zárta a Fradi-kedvenc.

(Borítókép: Zoran Kuntic 2026. július 16-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)