Találomra bökjünk rá Afrika térképén egy országra. Essen a választásunk mondjuk Madagaszkárra. Ennek a kis szigetországnak is van labdarúgó-szövetsége, amely a FIFA tagja. A madagaszkári küldött minden évben elutazik a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség kongresszusára, ott eszik-iszik, beül az értekezletekre és szavaz. Négy évente arról, ki legyen a FIFA elnöke. A madagaszkári voks pontosan annyit ér, mint az ötszörös világbajnok Brazília küldöttjének szavazata. Vagy a német küldötté. Németország négyszer nyert eddig világbajnokságot. Madagaszkár sosem járt még a világ legnagyobb és legnézettebb sporteseményén.

A FIFA e-mailje dollármilliókat ígért

Képzeljük el, hogy a Madagaszkári Labdarúgó-szövetség főtitkárának csippan egyet a telefonja. E-mail érkezett. A feladó a FIFA. A derék sportvezető szeme előtt táncolni kezdenek betűk, meg a levélben leírt számok. 20 millió dollár. Elsőre. Ez a sportvezető soha nem látott még ennyi pénzt egy halomban. Ennek az országnak a labdarúgó-szövetsége soha nem kapott még ekkora apanázst az anyaszervezettől. Mit kellene tennie ezért? 

A madagaszkári főtitkár sebtében hívja főnökét, az elnököt. És így tesz még számtalan olyan ország labdarúgó-szövetségének főtitkára, aki sosem látott ennyi pénzt, aki sosem járt még labdarúgó-világbajnokságon. Most ennek az esélye is eljöhet. A 211 FIFA tagország többsége pontosan abban a helyzetben van, mint a példaként citált Madagaszkári Labdarúgó-szövetség. Kicsit unják már, hogy a világbajnokságokat mindig ugyanazok nyerik. (Mármint ugyanazok a csapatok közül az egyik, amelyik esélyese a tornának.) Idegesen nézte a Zöld-foki-szigetek három héten át tartó diadalmenetét. Ha nekik sikerült, nekünk is sikerülhet. Ha ők ott lehettek a 48 csapatosra duzzasztott vb-n, akkor mi is ott lehetünk a 64 csapatoson. De ha nem is leszünk ott, a dollármilliók akkor is megérkeznek. Itt ember nem veszíthet. Csak a futball. Az viszont senkit sem érdekel – Gianni Infantinót egészen biztosan nem. Őt már nagyon régóta nem érdekli a sport, a labdarúgás. Egyetlen dolog izgatja: a pénz. A világtörténelem legnagyobb sportvezetőjeként akar bevonulni az örökkévalóságba.

A tökéletes terv bukása

Lássuk be, a terv szinte tökéletes volt. Az előkészítések hónapokkal ezelőtt, minden bizonnyal a legnagyobb titokban kezdődtek meg. Az Infantinóhoz lojális emberek hűségesküt és szilenciumot fogadtak, kibeszélni nem lehetett. Sikerült megtalálni azt az üzleti csoportot, amely – teljesen véletlenül – az Egyesült Államok elnökének, Donald Trumpnak a családjához kapcsolható. Minden készen állt, hogy a nagy tervvel a világbajnokság után – annak szakmai és pénzügyi sikerét meglovagolva – elő lehessen állni. Az előzetes felmérések jó számokat jeleztek. Afrika, Óceánia és Ázsia egészen biztosan az őrült terv mellé áll majd. Dél-Amerika nem tényező, ott kevés az ország, ámbátor Venezuelának akár még kapóra is jöhet a dolog. A közép-amerikai térség kis szigetországaira is lehet számítani. Európa? Az már nehezebb falat lehet. Biztosan morog majd a német, az angol, meg az olasz, de ezeket könnyen leszerelik. A voksolásnál úgyis elég az egyszerű többség. Az meg meglesz.

A fent leírtaktól – a jelek szerint és óriási szerencsére – most messzebb vagyunk, mint bármikor valaha voltunk. A vörös szőnyeggel leterített útra valaki banánhéjat szórt, s ez – ha minden jól megy – végzetesnek bizonyul. A világsajtó napok óta Gianni Infantino őrült terveit szedi ízekre. A brit miniszterelnök szerint a FIFA elnöke méltatlanná vált arra, hogy továbbra is a szervezet elnöke legyen. Távoznia kell. Infantino eddigi legfőbb tanácsadóinak egyike úgy fordított hátat az olasz-svájci sportvezérnek, mintha soha nem ismerte volna ez a két ember egymást. Az Európai Labdarúgó-szövetség egy délután alatt soha nem látott egységbe tömörült, mind az 55 európai tagország (igen, a vb-n soha nem járt Moldova, Gibraltár és Finnország is) egyértelműen keresztbe feküdt Infantino ördögi és őrületes tervének. Hozzájuk csatlakozott a 41 CONCACAF-zónás tagállam, igaz, ők óvatosabbak voltak, mert a bojkott szót nem mondták ki, csak tiltakoztak. A 41 között – ez az igazán figyelemreméltó – az Egyesült Államok is ott volt. Afrika megvonta a vállát, nekik mindegy, ha lesz terv, úgy is jó, ha nem lesz, az is jó. Ázsia megosztott, de inkább a nem, mint az igen felé hajlott.

Infantino meghátrált, de lehet, hogy későn

Az állóvízbe sziklát görgető UEFA lépése viszont már Infantinót is meghátrálásra késztette. Közleményben elismerte, hogy a tervezett projektje már nem szolgálja az eredeti célkitűzését, így a kereskedelmi és marketingjogok kiszervezésének ötletét nem viszi tovább, azt elvetette.

Mert azt ő is tudja, hogy Európa nélkül nincs labdarúgó-világbajnokság. Persze az UEFA mostani lépését akár álságosnak is nevezhetjük, mert ugyanez a szervezet mélyen hallgatott, amikor a 2022-es katari világbajnokság rendezési jogai körül kirobbant korrupciós botrány eszkalálódott. Akkor nem igyekeztek bojkottot hirdetni. De akkor sem, amikor a 2002-es világbajnokságon minden idők leggusztustalanabb bírói csalásának két európai focinagyhatalom, Olaszország és Spanyolország volt a legfőbb áldozata. Csendben maradtak akkor is, amikor a Franz Beckenbauer vezette Német Labdarúgó-szövetség különös – ma már tudjuk, hogy korrupcióval átitatott – úton jutott hozzá a 2006-os vb-rendezéshez. Nem emlegettek bojkottot 1978-ban, amikor az Argentínában tomboló katonai junta emberek ezreit végezte ki, amikor a vb egy-egy stadionjának alagsoraiban tornyozták fel a meggyilkolt emberek holttestét. 

Meggyőződésem, hogy a legtöbbet a minap véget ért világbajnokság legnagyobb botrányt kavaró esete, a Balogun-ügy játszotta a főszerepel. Mert eddig tényleg sok minden megtörtént, de olyan nem, hogy egy rendező ország legfőbb politikusának telefonhívása nyomán a FIFA felfüggesszen egy olyan büntetést, amelyet normális esetben nem lehetett volna felfüggeszteni. Az amerikai csatár piros lapos eltiltásának elodázása lehetett az utolsó csepp a pohárban. A víz túlcsordult, a pohár kiborult, a folyamatot nem lehet megállítani.

Az álságos UEFA-nak egyszer még hálásak lehetünk

Bármennyire is álságos az UEFA mostani viselkedése, könnyen lehet, hogy néhány hónappal később a világ köszönetet rebeg majd az Aleksander Ceferin vezette testületnek. Amelynek most semmi más dolga nincsen, mint gyorsan találni egy olyan jelöltet, akit a 2027 márciusi FIFA-kongresszuson Infantino ellen indíthat. Az új jelölt felépítésében az egész világnak része lehet, mert most jött el az a pillanat, amikor – 20 millió dolláros első pénzügyi támogatás ide vagy oda – minden épeszű ember rájött arra, hogy ez így nem mehet tovább. A momentum egyszeri és megismételhetetlen. Gianni Infantino megtette azt a szívességet a világnak, hogy önként lépett a bitófa alá, sőt, annyira készséges volt, hogy a saját nyakán csomózta meg a kötelet. 

Infantino persze még reménykedhet, hátha az utolsó pillanatban megcsörren az a telefon, amelynek a végén valaki kegyelmet ad. Ha ez így is lesz, akkor sem folytatódhat az az őrület, amelyet a szintén velejéig korrupt Sepp Blatter örökébe lépett Infantino a világ legjobb és legnépszerűbb sportágával művelt. Még akkor sem, ha maga Donald Trump telefonál majd. 

Ám kétségünk ne legyen felőle – nem fog. Vagyis ő, egészen biztosan nem.