Megszűnik a Magyar Nemzet napilap nyomtatott kiadása. Szürkén koppannak a szavak, szomorúan, egykedvűen. Kisebb kihagyásokkal nyolcvannyolc éven keresztül, túlélve háborút és kommunizmust, privatizációkat és rendszerváltásokat, hetente hatszor kézbe vehették olvasóink lapunkat. Voltak sikereink, voltak nehezebb és könnyebb időszakaink, de minden viszontagság ellenére eddig megmaradtunk. Most viszont be kell látnunk, hogy az olvasói szokások annyira megváltoztak, az online és a közösségi média annyira átformálta világunkat, hogy így, ebben a formában nem megy tovább.

Ahogy Pethő Sándor, e lap alapítója írja az 1938. augusztus 25-én megjelent első számban egy korábbi lapjával kapcsolatban: „Ez a szószék, amelyhez annyi gondnak, bánatnak, örömnek, idegfeszültségnek, agytöredelemnek, szívszorongásnak, egykor boldogabb fiatalságnak, majd érettebb férfiúságnak emléke, élménye, büszke reménye és csalódása kötött” bennünket, most megszűnik. S ezzel együtt megszűnik Magyarország utolsó közéleti országos napilapja is. Kétségtelenül sajtótörténeti esemény. Ilyenkor illő és üdvös, ha me­ggyászoljuk valaminek az elmúlását. Hiszen nemcsak az olvasóinknak, hanem a lap készítésében részt vevőknek is évek, évtizedek óta az életük részévé vált a Magyar Nemzet. A napilap.

Új lehetőségek nyílnak az újság számára, új embereket vonhatunk be a munkába, új és másfajta, máshogyan, talán jobban is, de mindenképpen mélyebben, elemzőbben megírt cikkek születhetnek. Az internet világa, a közösségi média ontja ránk az információt, lassan a parlament ülésterme is csak egy facebookos üzenőfallá silányul, fontos döntések meghozatala előtt pedig lájkvadászat indul, mintha az interak­ciók száma egyenlő lenne a nép szavával.

Ebben a helyzetben egy nyomtatott napilap már nehezen találja a maga útját. Mi olyanok vagyunk, mint egy zseblámpa, amellyel egy-egy pillanatra bevilágítunk egy sötét szobába. Néhány részlet talán élesen kirajzolódik, mások homályosabban mutatkoznak, s van, ami a sötétben marad. És valljuk be, ebben a zseblámpában már lemerülőben volt az elem. Ráadásul az online hírzuhatag világában mintha ezernyi zseblámpa villogna ebben a szobában, s mégis, inkább sokszor vakítják az embert, nem világosságot teremtenek. Hazugságok, féligazságok, dezinformációk száguldanak fénysebességgel az emberek felé, akik nem többet tudnak meg a világról általuk, hanem kevesebbet. 

Erről szeretnénk írni, a valóságról, hitelesen és érdekesen. Szóval a búcsú nem is igazi búcsú, sokkal inkább újratalálkozás, sőt, újra egymásra találás lesz olvasóinkkal. Nagyon hálásak vagyunk mindazoknak – előfizetőknek, vásárlóknak –, akik végig kitartottak mellettünk, s különösen azoknak, akik tovább jönnek velünk ezen az úton. Azt reméljük, egyre többen csatlakoznak majd hozzánk, hogy a valóságról beszéljenek, írjanak, olvassanak. Hogy közösen teremtsünk világosságot ebben a sötétedő korszakban.