krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A nemzetközi kapcsolatok aktív szereplői

A nemzetközi kapcsolatok ma már nem kizárólag az államok szintjén zajlanak. Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kapott az a jelenség, hogy városok, régiók és települések is aktív szereplőivé válnak a nemzetközi együttműködéseknek. A szakirodalomban ezt a folyamatot gyakran paradiplomáciának nevezik: olyan külkapcsolati tevékenységet jelöl, amelyet nem állami szereplők – hanem például önkormányzatok – folytatnak. A települések közötti testvérvárosi vagy testvértelepülési kapcsolatok ennek a jelenségnek az egyik legismertebb formáját jelentik. E kapcsolatok története a második világháború utáni időszakig nyúlik vissza, amikor Európa számos országában a kulturális csereprogramok és a civil találkozások a megbékélés és az együttműködés szimbólumaivá váltak. A cél az volt, hogy az emberek közvetlen kapcsolatokon keresztül ismerjék meg egymás kultúráját, és ezáltal csökkenjenek a történelmi feszültségek.

Azóta azonban sok minden megváltozott. A globalizáció, az európai integráció és a regionális együttműködések erősödése új szerepet adott a települési kapcsolatoknak. A testvérvárosi együttműködések ma már nem csupán kulturális vagy szimbolikus jelentőséggel bírnak: egyre inkább gazdasági, fejlesztési és identitáspolitikai dimenziókat is kapnak. Magyarországon a rendszerváltozás után különösen gyorsan bővült a települések nemzetközi kapcsolatrendszere. A nyugati országokkal kialakított partnerségek kezdetben az európai integráció és a demokratikus intézményrendszer átvételének fontos csatornái voltak. Az elmúlt években azonban a kapcsolatok földrajzi és tartalmi súlypontjai is változni kezdtek.

A bemutatott kutatás célja az volt, hogy átfogó képet adjon a magyarországi önkormányzatok testvértelepülési kapcsolatairól: milyen irányokban épülnek ezek az együttműködések, milyen motivációk állnak mögöttük, és milyen szerepet töltenek be a települések mindennapi működésében. A vizsgálat különösen fontos, mert a magyar szakirodalomban viszonylag kevés empirikus kutatás foglalkozik a helyi szintű nemzetközi kapcsolatokkal.

Átfogó hazai felmérés

A kutatás alapját egy országos online kérdőíves felmérés adta, amelyet a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével együttműködésben végeztünk el. A vizsgálat célcsoportja a magyarországi települési önkormányzatok teljes köre volt: összesen 3155 települési önkormányzat és 23 budapesti kerület kapott meghívást a kérdőív kitöltésére. A felmérésből 409 értékelhető válasz érkezett vissza, ami 12,8 százalékos válaszadási arányt jelent. Bár ez első ránézésre nem tűnik magasnak, súlyozást követően a minta települési jogállás szerint reprezentatívnak tekinthető. Ez azt jelenti, hogy a különböző településtípusok – például városok, nagyközségek és községek – megfelelő arányban szerepelnek a válaszadók között.

Az adatfeldolgozás során a kutatók súlyozott statisztikai módszereket alkalmaztak, hogy a kapott eredmények jobban tükrözzék a teljes önkormányzati szektor jellemzőit. Az elemzést különböző statisztikai eljárások segítették, az eredmények térbeli megjelenítéséhez pedig térképes vizualizációs eszközöket használtak.

A kérdőív több témakört érintett. Többek között arra voltunk kíváncsiak, rendelkeznek-e a települések testvértelepülési kapcsolatokkal, hány partnerrel működnek együtt, mely országok felé irányulnak ezek a kapcsolatok, milyen célok és motivációk állnak az együttműködések mögött és milyen akadályok nehezítik a kapcsolatok fenntartását. Így a felmérés nem csupán a kapcsolatok számáról ad képet, hanem azok működéséről, intenzitásáról és tartalmáról is.

Népszerűek a testvértelepülési kapcsolatok

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a testvértelepülési kapcsolatok rendkívül elterjedtek a magyar önkormányzati rendszerben. A válaszadó települések közel 88 százaléka rendelkezik legalább egy ilyen kapcsolattal, ami azt mutatja, hogy a nemzetközi együttműködés a helyi szintű kormányzás mindennapi gyakorlatának részévé vált.

A kapcsolatok száma szoros összefüggést mutat a települések méretével. A nagyobb városok általában jóval több partnerrel működnek együtt, mint a kisebb települések. Az eredmények szerint a városok átlagosan hét testvértelepüléssel rendelkeznek, a községek kettővel. Ez részben érthető: a nagyobb települések több erőforrással, fejlettebb intézményrendszerrel és szélesebb kapcsolati hálóval rendelkeznek, ami megkönnyíti a nemzetközi együttműködések kialakítását és fenntartását. Ugyanakkor a kisebb települések kapcsolatai gyakran intenzívebbek és személyesebbek. Sok esetben a kapcsolatok nem hivatalos programokból vagy diplomáciai kezdeményezésekből születnek, hanem civil szervezetek, kulturális egyesületek vagy akár baráti közösségek kezdeményezésére.

A kutatás fontos trendet azonosított a kapcsolatok földrajzi irányaiban is. A rendszerváltozás utáni időszakban a magyar települések elsősorban nyugat-európai partnerekkel építettek kapcsolatokat. Ezek az együttműködések gyakran a demokratikus intézményépítés, a helyi fejlesztési tapasztalatok átvétele és az európai integráció előkészítése szempontjából voltak fontosak.

Az elmúlt években azonban fokozatos átrendeződés figyelhető meg. Egyre nagyobb szerepet kapnak a kelet-közép-európai kapcsolatok, különösen a szomszédos országok településeivel kialakított együttműködések. Ebben több tényező is szerepet játszik: a földrajzi közelség, a kulturális hasonlóság, a határon átnyúló együttműködési programok, a nemzetpolitikai támogatási rendszerek, valamint a történelmi és nyelvi kapcsolatok.

A kutatás egyik fő eredménye az úgynevezett

intraetnikus kapcsolatok erős jelenlétének igazolása.

Ezek olyan együttműködések, amelyek a magyarországi települések és a határon túli magyar közösségek települései, valamint a hazai nemzetiségi közösségek és azok anyaországi vagy egyéb nyelvterületi települései között jönnek létre. Az ilyen kapcsolatok gyakran különösen intenzívek és tartósak. A közös nyelv, a történelmi múlt és a kulturális kötődés erős társadalmi alapot biztosít számukra. Ezekben az esetekben a testvértelepülési kapcsolat nem csupán intézményi együttműködés, hanem egyfajta közösségi kapcsolat is.

A kutatás során arra is rákérdeztünk, milyen nehézségekkel szembesülnek az önkormányzatok a nemzetközi kapcsolatok fenntartása során. A válaszok alapján három fő akadály rajzolódott ki: a pénzügyi források hiánya, korlátozott humánerőforrás, a partnertelepülések érdeklődésének csökkenése.

Különösen a kisebb települések számára jelent kihívást, hogy nincs külön szakember vagy szervezeti egység a nemzetközi kapcsolatok kezelésére. Sok esetben a kapcsolatok működtetése néhány elkötelezett önkormányzati dolgozó vagy civil szereplő személyes munkáján múlik.

A testvértelepülési kapcsolatok jövője

Az eredmények összességében azt mutatják, hogy a testvértelepülési kapcsolatok a magyar önkormányzati rendszer fontos és széles körben elterjedt elemét képezik. A települések jelentős része aktív nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, és ezek a kapcsolatok sok esetben a helyi közösségek életének is részévé váltak. A vizsgálat ugyanakkor arra is rámutat, hogy ezek az együttműködések folyamatosan változnak.

A rendszerváltás utáni időszak nyugat-európai orientációját egyre inkább a regionális és szomszédsági kapcsolatok erősödése váltja fel.

A kelet-közép-európai együttműködések, s ezen belül is a nemzetpolitikai prioritásként meghatározott és forrásokkal is megtámogatott, a határon túli magyar közösségekkel kialakított kapcsolatok ma már meghatározó szerepet játszanak.

Fontos tanulság az is, hogy a kapcsolatok minősége nem feltétlenül függ a települések méretétől. Bár a nagyvárosok általában több partnerrel rendelkeznek, a kisebb települések gyakran mélyebb és személyesebb kapcsolatokat építenek ki. Az alulról szerveződő, közösségi alapú együttműködések sokszor tartósabbnak és élőbbnek bizonyulnak, mint a formálisabb, protokolláris jellegű partnerségek.

Az eredmények arra is rámutatnak, hogy a helyi identitás és a kulturális közelség kulcsszerepet játszik a kapcsolatok sikerében. Azok az együttműködések bizonyulnak a legstabilabbnak, amelyek mögött valós társadalmi kapcsolatok és közösségi aktivitás áll.

Mindez azt sugallja, hogy a paradiplomácia – vagyis a helyi szereplők nemzetközi aktivitása – a jövőben is fontos szerepet játszhat a magyar települések fejlődésében. A testvértelepülési kapcsolatok nem csupán szimbolikus gesztusok, hanem megfelelő támogatással és tudatos stratégiai tervezéssel a helyi fejlesztés, a kulturális együttműködés és a közösségépítés fontos eszközei lehetnek.

A magyar önkormányzatok számára ezért a jövő egyik kihívása az lehet, hogy ezekből a kapcsolatokból még több társadalmi és gazdasági értéket teremtsenek – miközben megőrzik azt a közösségi és kulturális alapot, amely ezeknek az együttműködéseknek a valódi erejét adja.

A tanulmány teljes szövege itt olvasható.

A kutatás az „Önkormányzati diplomácia nemzetközi térben” című 146411. számú projekt keretében valósult meg, amelyhez a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alap nyújtott támogatást, a K-23 pályázati program finanszírozásában.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images