A Nyugat a magyar irodalom legmeghatározóbb folyóirata volt a XX. század első felében. Az úttörő szám 1908-ban látott napvilágot azzal a céllal, hogy megújítsa a magyar irodalmat és európai szintre emelje. A lap eredetileg kéthetente jelent meg, de voltak összevont számai, és az utolsó években havi egyet publikáltak.

Felbukkanása nem volt teljesen váratlan a századforduló turbulens irodalmi életében, mikor egyszerre volt jelen a modernség, a hagyomány, a megújulás vágya. Vajda János, Reviczky Gyula költészete jól megfért Ady harcos szimbolizmusával a polgári körök szalonjaiban, de kellett egy platform a sok új és régi tehetség bemutatására. Az új lapnak az anyagi támogatást Hatvany Lajos biztosította a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) mecenatúrája révén.

A szerkesztők között a kezdetektől szerepelt Kaffka Margit, Csáth Géza, Cholnoky Viktor, Gellért Oszkár, később csatlakozott Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Balázs Béla, Szép Ernő, Babits Mihály, Tóth Árpád. Ők alkotják az első nemzedéket, kiegészítve Móricz Zsigmonddal, a nagy felfedezettel.

A háború előtt Juhász Gyula depresszív versei és Ady szimbolizmusa dominált. A háború alatt pacifista esszékkel és versekkel jelentkeztek, ezek közül is kiragyog Babits Húsvét előtt című költeménye. 1919 januárjában meghalt Ady, amit mélyen meggyászoltak az olvasók és a szerkesztőség is, Móricz Zsigmond búcsúztatta el. A Tanácsköztársaság idején a megszűnés veszélye fenyegette a lapot, mert a kommunisták bírálták demokratizmusa miatt. Néhány szám ki is maradt, majd 1919 novemberében indult újra. Osvát Ernő után Babits Mihály lett a szerkesztő és az 1920-as években indul a második nemzedék, többek között Szabó Lőrinc, Zelk Zoltán, Tamási Áron. Hangsúlyos az Erdélyben rekedt költők, írók felfedezésére, a prózában pedig helyet kaptak a kísérletezések is, például Gelléri Andor Endre tündéri realizmusa.

Dominálni kezdtek a költők

1929-ben törések sorozata jött: gazdasági világválság, Osvát öngyilkossága. Móricz segített, kifizette az újság adósságait, és Babits mellett ő is szerkesztő lett, ami nem kevés konfliktussal járt. A ‘30-as években Móricz anyagi gondok miatt kilépett, Babits maradt a fő szervező. 1933-ban meghalt Krúdy, aki nem tartozott a belső körhöz, de írásait rendszeresen közölte az újság.  A fellépő harmadik nemzedék stílusára jellemző volt az újklasszicizmus, a szürrealizmus, a vallomásos költészet és az avantgárd elemek is, domináltak a költők, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Vas István, Radnóti Miklós, de ide soroljuk Ottlik Gézát és Szerb Antalt is.

1935-ben a kéthetente megjelenő lapból végleg havi folyóirat lett, de csak hat évre, mert mikor 1941-ben Magyarország belépett a háborúba, és Babits meghalt, összeomlott. Az alkotók egy rövid időre még összefogtak, hogy a Magyar Csillagban folytassák Illyés Gyula és Schöpflin Aladár szerkesztésében, de ez már csak 3 évig tartott. Bár eleinte csak pár százas, később pár ezres példányszámban jelent meg, nagy hatást gyakorolt az itthoni kulturális, szellemi életre. Az eredeti kiadás teljes sorozata digitalizálva elérhető az Országos Széchényi Könyvtár oldalán 2000 óta.

Ha további érdekességekre kíváncsi a ma 85 éve megszűnő folyóirattal kapcsolatban, tippelje meg a válaszokat az alábbi kvízkérdésekre! 

(Borítókép: Zeneakadémia, Nagyterem. 25 éves a Nyugat folyóirat, ünnepi est. Az asztalnál balról jobbra Papp Károly, Erdélyi József, Illyés Gyula, Laczkó Géza, Karinthy Frigyes, Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Móricz Zsigmond (áll, beszél), Gellért Oszkár, Schöpflin Aladár, Németh László, Gelléri Andor Endre, mögöttük, jobbról balra Török Sophie, Ascher Oszkár, Horváth Henrik,. Bárdos Artúr, Beck Ö. Fülöp, Bródy Lili, Móricz Virág, Bohuniczky Szefi és ismeretlenek 1932-ben. Fotó:  Németh László Társaság / Fortepan)