A Hofbräuhaus sörözőben a hatalmas kancsókat varázslatos ügyességgel asztalunkra helyező pincérnő gyorsan távozik, mert érzi, dühkitörés következik. Forrnak az indulatok, hiszen fociról van szó. No nem arról, hogy a németek megint befuccsoltak a világbajnokságon. A bajt az váltotta ki, hogy a bajorok „fő ellenségét” választották az új német szövetségi kapitánynak. Márpedig az új főnök, Jürgen Klopp kétszer is elorozta a bajnoki címet a bajorok elől, ráadásul az ősi rivális, a Borussia Dortmund edzőjeként...

Hát persze: a foci.

Elment „Olcsó Jakob”

München más, mint a többi német város, manapság pedig különösen az. Nem elsősorban azért, mert itt még megmaradt a régi városkép – amihez nagyon is hozzátartoznak a bőrnadrágos pincérek –, hanem abban az értelemben is, hogy az Angela Merkel nevével jelzett „Willkommenskultur” képviselőit, a bevándorlók tömegeit még nem látni annyira élesen, igaz az elmúlt évekhez mérten itt is erős a változás.

De abban is más, hogy itt a foci csak és kizárólag a Bayern Münchenről szól. Így van ez a legnagyobb nyári vásárban is: az Auer Dult eredete a középkorig nyúlik vissza. A „Dult” név is ebből az időből származik. A „Tult” vagy „Dult” eredetileg egyházi ünnepet jelentett, ahol a templom körül árusító standokat állítottak fel egy szent tiszteletére. Idővel a jelentése „éves vásárra” változott. Az első vásárt, a Jakobidultot 1310-ben rendezték meg...

Szomorú esemény árnyékolta be az idei vásárt, mert meghalt Németország legismertebb árusa, aki nélkül nem lehetett utcai fesztivált elképzelni Bajorországban. Georg Huber története azért egészen különleges, mert 70 esztendőn (!) keresztül ugyanazt kínálta: nadrágokat, bőrtáskákat, mindent, ami a hagyományos öltözékhez tartozik. Nem hitt abban, hogy a bőrgatyát eltörli a mobiltelefon – s igaza lett. Különösen akkor, amikor kitalálta magának a Billiger Jakob standnevet („Olcsó Jakob”) – pedig nem is Jakobnak hívták. Nagyon sokan csak azért látogatták meg, hogy fotókat készítsenek a város élő legendájával, aki négy évvel ezelőtt még ott volt a kiállítók között, s közvetlenül az idei esemény előtt halt meg. A vendégek számolatlanul érkeznek, sokan az Ázsiában megszokott háromkerekű, riksa-szerű járművekkel, amelyek vezetői a főtereken várakoznak, hogy kuncsaftot szerezzenek.

A vásár helyszíne a Mariahilfplatz, a legismertebb azonban a nem messze fekvő Marienplatz már 1158 óta, vagyis a város alapításától kezdve München központja. Itt van a város egyik leghíresebb épülete, már csak azért is mert természetesen focieseményekhez is kötődik – amikor a bajorok nyernek, az Új Városháza erkélyéről köszöntik a szurkolók tízezreit, s ez, mint tudjuk, gyakran előfordul. Felvetődik, hogyan lehet az, hogy a Bayern München Németország vezető csapata, s a Bajnokok Ligájában is mindig a topon van?

A válasz a tulajdonosi szerkezet, mert nincs milliárdos külföldi befektető. A német labdarúgásban létezik az úgynevezett „50+1” szabály, amely előírja, hogy a klub tagjai megtartsák az irányítást a profi csapat felett. Ennek köszönhetően a Bayern München nem egyetlen üzletember tulajdonában áll, hanem elsősorban a több százezer klubtagé, míg három német nagyvállalat stratégiai kisebbségi tulajdonosként (egyaránt 8,33 százalékkal) vesz részt a működésben: az AUDI, az Adidas és az Allianz. Ez a három „A” szövetsége.

Mennyit kaptak a fiaskóért?

A Bayern München éves költségvetése meghaladja az 1 milliárd eurót, amely a világ élvonalába emeli a klubot. A működés alapját a jegybevételek, a szponzori szerződések, a televíziós jogdíjak és a kereskedelmi bevételek biztosítják. A klub pénzügyi stabilitása lehetővé teszi, hogy minden idényben versenyképes játékoskeretet alakítson ki. Az új igazolásokra fordított összeg szezononként változik, de általában 100–200 millió euró közötti kerettel számolnak. Egyes években ennél is magasabb összeget költenek, ha kiemelt célpontok megszerzése a cél. A Bayern ugyanakkor nagy hangsúlyt fektet a gazdaságos működésre, ezért a játékoseladásokból származó bevételeket is visszaforgatja az átigazolásokba. A klub vezetése hosszú távon fenntartható gazdálkodásra törekszik, ezért ritkán vállal indokolatlan pénzügyi kockázatot.

A legutóbbi átigazolási időszakban a Bayern közel 90 millió eurót költött új játékosokra, miközben több futballista értékesítéséből jelentős bevételhez jutott. Az idei vébé után a legdrágább játékosuk Michael Olise lett 170 millió eurós értékkel. Érdekes, hogy a Bayern a FIFA-tól 2,3 millió eurót kapott azért, hogy a világbajnokságra rendelkezésre bocsátotta játékosait. A szövetség egyébként 600 klubnak adott kisebb-nagyobb összeget ezért, a bajorok a negyedik legelismertebek lettek pénzügyi szempontból.

Honvágya van a magyar pincérnek

Visszatérve a főtérre: minden látogató igyekszik úgy időzíteni a programját, hogy láthassa a Neues Rathaus tornyának több mint száz éve változatlan órajátékát, mely nyáron naponta háromszor: délben, egy órakor, majd délután ötkor indul el. A harminc mozgó figura egy lovagi torna történetét mondja el. Érdekessége, hogy mivel egy 1908-as szerkezetről beszélünk, még nem volt minden eleme automatizálható.

A focin kívül Münchenben minden a sörről szól. Éppen ezért hat meglepetésként, hogy az európai fesztiválokat sújtó pangás itt is érezhető: a hónap végére tervezett, szokásos Superbloom fesztivál utolsó két napját ugyanis a rendezők inkább lemondták, minthogy a várható veszteségeiket tovább növeljék... 

Ahol biztosan nincs hiány bevételben, az a belvárosi sörözők özöne. Lapunk az Augistiner am Domban járt, a híres Frauenkirche oldalbejáratánál. Hosszú sorokban várakoznak az asztal után áhítozók, tökéletes bajor népviseletben várják őket, hogy útbaigazítást nyerjenek, de a helyek csak lassan ürülnek. Megerősíti ezt Attila, a magyar pincér is. Mert honfitársainkkal itt is találkozni: jelenleg hárman vannak, két felszolgáló és egy hazánkfia a konyháról. Attila ötvenes éveinek elején jár, több mint 20 éve dolgozik Németországban, Münchent úgy ismeri, mint a tenyerét. Általában négy évet tölt egy helyen, utáni úgy érzi, váltani kell. Láthatóan az egyik legjobban megbecsült felszolgáló jelenlegi munkahelyén.

München gazdag város, sok a turista és a helyiek is rendszeresen eljárnak ebédelni-vacsorázni. Hetente négy napot dolgozok, jól érzem magam, gyűlik a megtakarított pénzem is. A Covid után hirtelen megugrott a forgalom, mostanra beállt a piac, mert sok a turista, köztük gyakran tűnnek fel honfitársaim is. Pécs környékéről származom, most édesanyámat várom, aki rendszeres meglátogat. De úgy tervezem, hamarosan hazaköltözöm, mert nyugalomra vágyok, egy szép erdőközeli telket szeretnék vásárolni, békés házikóval, s meglátom, mire jutok

– mondja a rokonszenves, dolgos magyar.

Azt más felszolgálóktól is hallom, hogy a bér nagyban függ attól, hány vendéget is szolgál ki egy adott hónapban a pincér, tehát „mennyit termel”. A fizetés nettóban kétezer euró fölött van két szabadnap mellett, de a borravalóval ez az összeg jelentősen nő. Azt azonban tudni érdemes, München az egyik legdrágább német város, s ez igaz a lakbérekre és az élelmiszerekre is.

Minden a sörről szól

Egy azonban nem változik, mert a sörünnep, az Oktoberfest, a világ legnagyobb fesztiválja nagyon is közeleg: a 16 nap alatt megint lecsorog majd 7 millió liter a vendégek tornán, akik idén sem lesznek kevesen, mert 6 milliót várnak. Az egyik legkülönlegesebb előkészületet már megtették: megválasztották az egyik legnagyobb sörsátor, a 8000 férőhelyes Hacker-Pschorr idei első számú felszolgálóját a 27 esztendős Sarah Marx személyében. Az ifjú hölgy gyermekkora óta minden esztendőben kilátogatott a fesztiválra, ahol a felszolgáló hölgyek különleges népviseletben (melynek szerves része a mély dekoltázs) akár 10, egyenként literes söröskorsót is kivisznek.

A sátor elődje már a 20. század elején megjelent az Oktoberfesten, mai formájában pedig 1901 óta fogadja a vendégeket. Persze programjában visszatükröződik változó korunk igénye is: itt rendezik meg minden évben a hagyományos „Meleg Vasárnapot" (Gay Sunday), amely az LMBTQ közösség találkozóhelye.

A sör olykor dicstelen szerepet is betöltött a bajor és a német politikában: emlékezetes, hogy 1923-ban a Bürgerbäukellerben jelezte először Adolf Hitler hatalmi aspirációját, igaz akkor még elbukott a történelemkönyvekbe sörpuccsként bekerült lázadás. Nem kell sokáig keresgélni, ha valaki meg akarja kóstolni a nedűt, mert a városban 1100 bár és söröző működik, a sörkertek száma pedig 60.

A világ leghíresebb sörcsarnoka kihagyhatatlan zarándokhely a folyékony kenyér híveinek, de a történelem iránt érdeklődőknek is, hiszen Adolf Hitler 1920-ban kétezer híve előtt gyakorlatilag itt hívta életre a náci pártot. (A Hofbräuhaus 1589-es alapításától a Bajor Hercegség, majd Választófejedelemség uradalmi sörfőzdéjeként működött.) Ma 125 „Stammtisch” (törzsasztal) van a földszinten, mindegyik zárt közösség, amihez úgy lehet csatlakozni, hogy valaki „bekéredzkedik” egyszer, kétszer, tucatszor, s ha kedvesnek találják, taggá válik. No és a legnagyobb tekintély, amit elsősorban a férfinép elérhet a bajor fővárosban: a lakattal zárható rekesz a kedvenc csarnokban a saját söröskorsónak.

Manapság itt is mindenki Jürgen Kloppról beszél, meg arról, hogy ebből a kifejezetten rossz válogatott keretből (pár korsó után máshogyan fogalmaznak...) mit tud kihozni a nemzetközi tekintélynek örvendő mester – akit azonban a bajorok nemes egyszerűséggel utálnak. Ennek oka, hogy a legnagyobb riválisukat, a Borussia Dortmundot két alkalommal is bajnoki címre vezette, és soha nem fogadta el a Bayern München ajánlatát...

Tehát ha valaki manapság Stammtisch taggá akar válni, egyet biztosan nem ajánlatos tennie: dicsérni Kloppot.