A BB tengely országai harminc év alatt radikálisan csökkentették a csecsemőhalandóságot. A balti államok ma már Európa élvonalába tartoznak. Az Európai Unió legalacsonyabb és legmagasabb mutatója is ebben a régióban található.

Az élet első éve sokáig az emberi lét egyik legsérülékenyebb szakasza volt, a modern várandós- és újszülöttellátás azonban a legtöbb európai országban gyökeresen átalakította a túlélési esélyeket. A csecsemőhalandóság – az egyéves kor alatti gyermekek halálozása ezer élveszületésre vetítve – épp ezt a haladást teszi mérhetővé, miközben a legnehezebb emberi veszteségeket összegzi. A BB tengely tizenegy országában ez a mutató az elmúlt három évtizedben jelentősen csökkent, vagyis évről évre egyre kevesebb család élte át ezt a veszteséget.

A mutató azt fejezi ki, hány egyéves kor alatti gyermek halálozik meg ezer élveszületésre vetítve egy adott évben; az alacsonyabb érték kedvezőbb. A csecsemőhalandóság túlnyomó részét a születés körüli szövődmények és a veleszületett rendellenességek okozzák, így a mutató alakulása szorosan összefügg a várandósgondozás és a koraszülött-ellátás színvonalával.

Harminc év alatt háromnegyedével csökkent a régiós átlag

A régiós átlag alakulása önmagában is beszédes. Ezer élveszületésre vetítve 1995-ben még csaknem 13 csecsemőhalálozás jutott, 2009-re ez 5,7-re, 2019-re 3,7-re, mára pedig 3,4-re csökkent. Ez harminc év alatt közel háromnegyedes mérséklődést jelent, amely a régió egyik legegyértelműbb és legfontosabb egészségügyi eredménye. A javulás legnagyobb része a kilencvenes évek közepe és a kétezres évek vége közé esett.

A jelenlegi rangsor élén – vagyis a legalacsonyabb értékkel – Észtország áll, ahol ezer élveszületésre 1,4 csecsemőhalálozás jut; ez egyben az Európai Unió legalacsonyabb értéke. Szorosan mögötte Lettország (1,5) és Szlovénia (1,7) következik. Észtország és Lettország pályája jelenti a mezőny legnagyobb átalakulását: mindkét ország a kilencvenes évek legmagasabb értékei közül indult – Lettországban 1995-ben még 18,8, Észtországban 14,9 volt a mutató –, mára viszont a régió, egyúttal a kontinens élére kerültek. Lettországban ez több mint 90 százalékos csökkenést jelent. Ez a pálya szorosan illeszkedik a balti államok más egészségügyi mutatóiban is megfigyelhető felzárkózásához, amely a kilencvenes évek eleji mélypontról indult.

A rangsor másik végén Románia áll, ahol jelenleg 6,6 csecsemőhalálozás jut ezer élveszületésre; ez az Európai Unió legmagasabb értéke. Fontos ugyanakkor a nagyságrend: Románia a teljes vizsgált időszakban a mezőny végén állt, de az érték itt is drámaian csökkent, az 1995-ös 21,2-ről. A régió tehát ma az Európai Unió teljes skáláját lefedi: a legalacsonyabb és a legmagasabb uniós érték egyaránt a BB tengely országaiban található.

Magyarország javult, de több ország gyorsabban fejlődött

Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el. A csecsemőhalandóság 1995 és 2024 között 10,7-ről 3,8-ra csökkent, ami közel kétharmados mérséklődést jelent. A rangsorban Magyarország ennek ellenére négy helyet csúszott hátrébb, a negyedikről a nyolcadikra, mivel több ország – mindenekelőtt a balti államok – még gyorsabban javított. A magyar mutató az utóbbi években enyhén, 3,6-ról 3,8-ra emelkedett, ezt azonban óvatosan kell értékelni: ilyen alacsony szinteken az évről évre bekövetkező apró elmozdulások jelentős részben a kis esetszámokból fakadó statisztikai ingadozást tükrözik, nem feltétlenül tartós tendenciát.

A kis esetszámok kérdése az egész rangsor értelmezésében fontos. A legalacsonyabb értékű országokban – Észtországban, Lettországban és Szlovéniában – egy adott évben mindössze néhány tucat ilyen haláleset történik, így a ráta évről évre érezhetően ingadozhat pusztán a véletlen folytán is. A többéves tendencia ezért megbízhatóbb képet ad, mint egyetlen év adata. A hosszú távú kép ennek fényében egységes: a csökkenés minden országban egyértelmű. A leglassabb mérséklődést Szlovákia mutatta, ahol az érték harminc év alatt 11-ről 5,9-re csökkent, és az utóbbi években enyhén emelkedett is.

Magyarországon még mindig túl sokan halnak meg elkerülhető okokból

A harmincéves adatsor a régió egyik legbiztatóbb történetét rajzolja ki. Miközben a kiindulópontok élesen eltértek – az 1995-ös szlovén 5,5-től a román 21,2-ig –, a fejlődés iránya minden országban azonos volt, és a köztük lévő különbségek is számottevően mérséklődtek. A mutató javulása mögött a várandós- és újszülöttellátás fejlődése, valamint a megelőzés és a szűrések kiterjedése áll. A fennmaradó különbségek ma már jóval kisebbek, mint egy generációval ezelőtt, és a régió egészében sokkal több újszülött éri meg az első születésnapját, mint harminc évvel ezelőtt.

---

A BB Tengely a Baltikum és a Balkán országainak teljesítményét veti össze évtizedes távlatban.

A sorozat többi részét itt találod.