GazdaságSzerző: vg 2026. 07. 31. 3 percnyi olvasás
Nehezen garantálhatók a teljes ellátási láncban a beszállítói adatok.
A világ legnagyobb húsipari vállalata, a brazil JBS felhagyott azzal a 2021-ben meghirdetett céljával, hogy 2040-re a teljes értékláncában elérje a nettó nulla üvegházhatásúgáz-kibocsátást. A vállalat a jövőben elsősorban a saját üzemeinek, energiafelhasználásának és közvetlen működésének kibocsátására összpontosít. A változás azért különösen jelentős, mert a húsipar környezeti terhelésének döntő része nem a vágóhidakon és a feldolgozóüzemekben, hanem az állattartásban, a takarmánytermelésben, a földhasználatban és a szállításban keletkezik.
A JBS közvetlen, úgynevezett Scope 1 és Scope 2 kibocsátásai a teljes klímalábnyomának mindössze néhány százalékát jelentik. A társaság ezek intenzitását 2030-ig 30, 2050-ig pedig 70 százalékkal kívánja csökkenteni a 2019-es szinthez képest.
A JBS szerint a beszállítói hálózat több százezer, egymástól független gazdaságot, több tízmillió hektárt és számos országot fog át, ezért az egységes méréshez szükséges adatok és módszerek még nem állnak rendelkezésre. A vállalat ugyanakkor azt állítja, hogy folytatja a felelős beszerzéshez és az erdőirtási kockázatok feltárásához kapcsolódó programjait.
A visszalépés azonban rosszkor érkezett az európai piacai szempontjából. Az EU és a dél-amerikai Mercosur-országok – Brazília, Argentína, Paraguay és Uruguay – közötti kereskedelmi megállapodást 2026. május 1-jétől ideiglenesen alkalmazzák. Az egyezmény egyik legvitatottabb része éppen a marhahús, a baromfihús, a cukor, az etanol, a méz és a rizs kedvezményes piacra jutása.
Az európai agrárszervezetek legfontosabb kifogása kezdettől az volt, hogy az uniós gazdálkodóknak szigorú klíma-, állatjóléti, növényvédelmi és nyomonkövetési előírásokat kell betartaniuk, miközben a Mercosur-országokban termelt áru mögött nem feltétlenül állnak ugyanezek a követelmények.
A JBS döntése ezt az érvet erősíti. A cég üzemeiben mérhető kibocsátás csökkentése nem ad teljes választ arra, hogy az állatok milyen gazdaságból érkeztek, a legelőterület kialakítása összefüggött-e erdőirtással, illetve mekkora metánkibocsátás és takarmánytermelési környezeti teher kapcsolódik a húshoz.
Ez piaci szempontból is kényes kérdés. Az uniós termelők költségeit növelő fenntarthatósági elvárások versenyhátránnyá válhatnak, ha a kereskedelmi nyitás olyan termékeket enged be kedvezményes vámmal, amelyek előállításánál a teljes ellátási lánc kibocsátását nem mérik vagy nem csökkentik összehasonlítható módon.
A májusi indulást követő első komoly konfliktus nem is a vámokról, hanem az antibiotikum-használatról alakult ki. Az Európai Unió kizárta Brazíliát azoknak az országoknak a jegyzékéből, amelyek megfelelnek az élelmiszer-termelő állatoknál alkalmazott antimikrobiális szerekre vonatkozó új követelményeknek.
Amennyiben Brazília nem igazolja a teljes megfelelést, 2026. szeptember 3-tól nem szállíthat az EU-ba többek között marhahúst, baromfihúst, tojást és élő állatot. Az uniós előírások tiltják az antibiotikumok hozamfokozó vagy növekedésserkentő alkalmazását, a brazil félnek pedig az állatok teljes élettartamára vonatkozóan kell bizonyítania a szabályok betartását.
Brazília meglepetésének adott hangot, és jelezte, hogy minden szükséges lépést megtesz a döntés visszafordítása érdekében. Az ügy megmutatta, hogy a kereskedelmi kedvezmények önmagukban nem oldják fel a két régió szabályozási rendszere közötti különbségeket. Reuters
Három hónap alapján még nem lehet kijelenteni, hogy a Mercosur-import elárasztotta volna az uniós piacot. A vámkedvezményes mennyiségek fokozatosan épülnek fel, a kereskedelmi útvonalak és a beszállítói szerződések átalakulása pedig időt vesz igénybe.
A veszély elsősorban akkor jelentkezhet, ha az európai állattenyésztésben túlkínálat alakul ki, csökken a fogyasztás vagy megugranak a takarmány- és energiaköltségek. Ilyen helyzetben már viszonylag kis mennyiségű, olcsóbb import is erősítheti az árleszorító hatást, különösen a magasabb értékű marhahúsrészek, a baromfihús és az élelmiszeripari alapanyagok piacán.
Az EU ezért külön védzáradékot fogadott el. Érzékeny termékeknél már akkor vizsgálat indulhat, ha a behozatal legalább 5 százalékkal meghaladja az előző három év átlagát. A vizsgálatot négy hónapon belül kell lezárni, sürgős esetben pedig 21 nap alatt ideiglenes intézkedés vezethető be. Az Európai Unió Tanácsa
A papír mindent elmbír, a valódi kérdés ezért az, hogy a hatóságok időben avatkoznak-e be. Mire az importnövekedés kimutathatóvá válik és a súlyos piaci kár bizonyítható, a termelői árak már jelentősen csökkenhetnek - ez legalábbis jellemző volt eddig is az unió működésére.
A magyar mezőgazdaság számára a közvetlen kockázat elsősorban a baromfi-, a marhahús-, a cukor-, az etanol- és közvetve a gabonapiacon jelentkezhet. Magyarország jelentős kukoricatermelő és bioetanol-előállító ország, ezért a dél-amerikai etanol és takarmány-alapanyagok fokozott versenye a hazai feldolgozóipar alapanyagigényét és árazását is befolyásolhatja.
A magyar baromfiágazat ugyancsak érzékeny az importárakra.
Brazília nagyüzemi termelési háttere, alacsonyabb költségszintje és exportkapacitása miatt már a teljes vámkedvezményes mennyiség piacra kerülése előtt is nyomást gyakorolhat az európai szerződéses árakra.
A veszély tehát nem feltétlenül abban áll, hogy a dél-amerikai hús egyik napról a másikra kiszorítja a magyar termékeket az üzletekből. Nagyobb kockázat, hogy az olcsóbb import referenciaárrá válik az uniós feldolgozók és kereskedelmi láncok tárgyalásain, miközben a magyar gazdák költségeit továbbra is az uniós környezetvédelmi, állatjóléti és élelmiszer-biztonsági követelmények határozzák meg.
Napi