GazdaságSzerző: magyarnemzet 2026. 07. 31. 2 percnyi olvasás
Téves és káros mantrával jött elő a miniszterelnök a megújuló energiaforrásokat illetően.
A paksi atomerőmű kényszerű leállításával kapcsolatos tájékoztatóin Magyar Péter rendre azt is megemlíti, hogy ha a Tisza-kormány által tervezett 4 GW szélerőművi kapacitás már most rendelkezésre állna, a jelenlegi áramtermelési helyzet könnyebben kezelhető volna. Arról is beszél – Kapitány István gazdasági és energetikai miniszternek a szélkapacitásokat promotáló kijelentéseire rímelve –, hogy a szélerőművek kiválóan kiegészítik a naperőművek termelését az esti órákban.
Csakhogy, aki ebben a nagy hőségben kitekint az ablakon, vajmi kevés mozgást láthat a falombokon, hiszen a nyári hőhullámok, kiváltképpen a hőkupolák sajátossága a csekély légmozgás.
Ennél természetesen jóval mélyrehatóbb kutatások is rendelkezésre állnak szélügyben. Adatbázisok és több száz meteorológiai állomás méréseit elemző kutatást idézve a Tűzfalcsoport azt írja, hogy a szárazföldek fölött általában nem éjszaka, hanem napközben a legerősebb a szél. A felszínközeli szél maximuma jellemzően a déli órák környékére esik. Ez azért alakul így, mert nappal a felmelegedő felszín turbulens keveredést idéz elő, amely a magasabban áramló, gyorsabb levegőt lehozza a talaj közelébe.
Éjszaka a lehűlő felszín stabilizálja a légkört, ezért a talajközeli szél többnyire gyengül.
Igaz, a szélturbinák nem az ember által érzékelhető tíz méteres magasságban üzemelnek, hanem jóval magasabban. A HungaroMet összefoglalója szerint esetenként előfordulhat, hogy 65–70 méteren az éjszakai órákban erősebb az átlagos szélsebesség, de ez egyáltalán nem általános jelenség.
A nap- és a szélenergia hasznosítását végző erőművek egymást kiegészítő hatásáról még az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának európai vizsgálata is csak gyenge összefüggést mutatott ki.
Számolni kell persze a tartósan borult és szélcsendes időszakokkal is. Egy 38 időjárási évet feldolgozó európai kutatás szerint a legsúlyosabb, több országot érintő megújulóenergia-hiányos eseménysor 55 napig húzódott; még tökéletes európai hálózati összeköttetést feltételezve is csak a hosszú távú átlag 47 százalékát érte el a szél- és napenergia együttes rendelkezésre állása. Ez nem azt jelenti, hogy 55 napig semmi sem termelt, hanem azt, hogy a szél és a nap együtt sem szünteti meg a tárolás, a szabályozható erőművek és a hálózati tartalékok szükségességét.
A Regionális Energiakutató Központ, valamint az osztrák AIT modellje pedig az 1995 és 2018 közötti órás széladatokat vizsgálta 100 és 150 méteres magasságban, a turbinák teljesítménygörbéjével, a hálózati és területhasználati korlátokkal együtt. Kimutatták, hogy a szélenergia kevésbé ciklikus, mint a napenergia, ezért piaci értéke magasabb lehet, ugyanakkor a nagyobb szélerőművi kapacitás növelheti a szabályozási és tartalékkapacitási igényt.
Van tehát szakmai érv a szélerőművek mellett, még ha nem is feltétlenül annyi, amennyi alátámasztaná a magyar kormány 4 GW-os beépítési tervét.
Az viszont biztosan nincs az érvek között, hogy éjszaka fúj a szél, hiszen ez az állítás nem állja meg a helyét.