„Nagy szükség van a szélturbinákra, több okból is. A szélenergia hasznosításával import energiát, földgázt váltunk ki, valamint az orosz nukleáris fűtőelemek importját is mérsékelhetjük, amire nagy szükség van, mert nonszensz az ilyen mértékű egyoldalú importfüggőség. A megújuló energiaforrások tehát azért is előnyösek, mert nincs szükség importra, kivéve a biomasszát, amit a túlméretezett erőművi kapacitások miatt sok esetben külföldről szerzünk be” – kezdte lapunk kérdésére Munkácsy Béla.

Az ELTE tanszékvezetője hangsúlyozta:

Nemzeti érdek és igenis kulcskérdés, hogy az ország ne maradjon ennyire kiszolgáltatott állapotban az energiagazdálkodás területén. Az is a szélturbinák telepítése mellett szól, hogy a napelemes teljesítménybővítés szinte ész nélkül, érdemi tervezés nélkül valósult meg. Más országokban energiamodellek alapján mérik fel, hogy egy adott technológia mellé milyen más technológiák szükségesek, így jön létre a logikus és optimális energiamix. A napenergia például logikus kiegészítője a szélenergia, mert a termelési maximumok kiegészítik egymást. A napelemek termelési maximumát nyáron mérjük, a szélturbinákét télen. Furcsa, hogy ennek kapcsán a napokban Aszódi Attila a szezonális tározás problémáira hívta fel a figyelmet, ezzel érvelve az atomenergia mellett, de épp az a lényege a szélturbina-kapacitás bővítésének, hogy ne legyen szükség szezonális villamosenergia-tárolásra, mert a téli időszakban a szélturbinák kiváltják ezt.

Munkácsy Béla szerint az energiamodellek segítségével lehet dönteni arról is, hogy mekkora szélturbina-kapacitást érdemes felépíteni a jelenlegi 8500 megawatt napelem mellé. „A modellszámításaink alapján a 8500 megawatthoz képest 50-90 százaléknyi szélturbina-teljesítményre lenne szükség. Ilyen arányokkal működhetne a szezonális kiegyenlítés, de akár a napi termelési maximumok is kiegészíthetik egymást, tekintettel arra, hogy a szélturbinák éjszaka teljesítenek a legjobban. Hogy sok-e például 6000 megawattnyi szélturbina? Érdemes ezt nemzetközi összehasonlításban szemlélni. Ha 2030-ra Magyarországon csak 3000–4000 megawatt szélerőművi kapacitás épül ki, akkor is csupán a Brandenburgban jelenleg működő szélturbinák területegységre jutó teljesítményének egytizedét érnénk el. Ez alapján még a 6000–7000 megawattos hazai kapacitás is szerénynek számítana a német tartományban dolgozó kapacitáshoz képest. Mindez arra utal, hogy egy ilyen cél a társadalmi elfogadottság szempontjából sem lenne túlzott” – húzta alá a szakértő.

Az ELTE-n tizenöt éve folyamatosak ezen a területen kutatások, az eredményeket rangos nemzetközi lapokban publikálják, viszont a tanszékvezető szerint ezeket korábban senki nem olvasta el a kormányzati körökből. Munkácsy Béláék remélik, hogy ebben is változás lesz, „most azt érzékeljük, van igény arra, hogy megosszuk a szakmai véleményünket a kormányzat illetékeseivel.”

Munkácsy Béla a természet- és madárvédelmi aggályokról kifejtette: „Már legalább 15 éve komoly nemzetközi kutatások igazolják, hogy ha az összes hatást figyelembe vesszük, akkor a madárvilág védelmét is jobban szolgálja a megújulóenergia-kapacitások növelése, mint az atomenergia és a fosszilis energiahordozók használatának fenntartása. A helyszínek kijelölésénél ma már fontos szerepe van a madarászoknak, a természetvédőknek, a tájvédőknek, és természetesen a földrajztudománynak is. Általában is igaz, hogy a helyszínek kijelölésének folyamatába a lehető legtöbb szakterületet be kell vonni, ezzel kizárható, hogy olyan helyre kerüljön turbina, ahol valóban problémát okozhat a madárvilág és a természet megóvása, vagy a lakosság szempontjából. Lehet ezt rosszul csinálni, láttunk már erre példát, az Egyesült Államokban a '70-es években az első, rengeteg turbinával működő rendszereknél még nem merültek fel ilyen aggályok, mert korábban nem építettek ekkora rendszereket. Azóta tudjuk, hogy mennyire komplex a kérdés.”

A szélerőműparkok létesítésénél a természet- és madárvédelem mellett kiemelt szempont a repülésbiztonság, a zaj és a villódzás vizsgálata a lakosság miatt, valamint a honvédelmi vonatkozás.

„A 700 méterrel kicsit átestünk a ló túloldalára, előtte 12 kilométernél húzták meg a határt, ami egy vicc volt”

Munkácsy Béla a szélturbina-telepítés lakott területekről számított távolságára vonatkozó szabályozásról elmondta:

A hatályos szabályok minimum 700 métert írnak elő Magyarországon a lakott területhez képest, ez nagyjából megfelel az európai átlagnak, de annak is inkább az alja. A 700 méterrel tehát kicsit átestünk a ló túloldalára, előtte 12 kilométernél húzták meg a határt, ami egy vicc volt, mert egyetlen négyzetcentiméterre sem lehetett ezzel a szabállyal szélturbinát építeni.

A tanszékvezető kulcskérdésnek nevezte, hogy a helyi lakosokat milyen szinten, és milyen időzítéssel vonják be a tervezési folyamatba. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minél később értesülnek az állampolgárok a projektről, annál nehezebb meggyőzni őket annak hasznosságáról. Munkácsy Béla szerint az a leghatékonyabb, ha anyagilag is érdekeltté teszik az embereket a beruházásban, ahogy az Katalóniában vagy Dániában történik: a helyi lakosok részvényesként vagy szövetkezeti tagként a projekt akár 20–25 százalékának tulajdonosaivá is válhatnak, miközben a település is részesül a beruházás bevételeiből.

Magyarországon az iparűzési adóbevételeken keresztül most is adott a lehetősége annak, hogy a települések érdekeltté váljanak a beruházásokban. Munkácsy Béláék nemrégiben Kisigmánd és Nagyigmánd térségében készítettek kérdőíves kutatást. A két település határában működik az ország egyik legsűrűbben beépített szélerőműparkja, ezért a munka különösen érdekes tapasztalatokkal szolgál a helyiek véleményéről. „Meglepő eredmények születtek, a kutatásunk alapján a lakosság kifejezetten örül a szélturbináknak, amelyek lassan húsz éve ott vannak. Hamarosan eljön a leszerelési idejük, ami kinyitja a kérdést, hogy telepítsenek-e újakat, hasonló méretűeket, vagy nagyobbakat. A lakosság körülbelül 80 százaléka azt válaszolta a kérdőívünkben, hogy kifejezetten ragaszkodik a turbinák működéséhez. Az ott élő emberek részben megszokták a turbinákat, részben tudják, hogy a park milyen előnyökkel jár a közösségnek” – mondta a tanszékvezető.

Munkácsy Béla arra a kérdésünkre, hogy Magyarország területén hol lenne érdemes további szélerőműveket telepíteni, közölte: „Kinek a szempontjából? Ha a befektető szempontját nézzük, akkor ők hajlamosak csakis a szélsebességet számításba venni, mint ahogyan ez nemrégiben jól látszott a Tiborcz Istvánhoz köthető Green Energy Investhor projektje kapcsán, ahol a cég arra kapott lehetőséget, hogy turbinákat telepítsen az észak-nyugati fekvésű Vadosfa térségében, azonban ha az ország, a települések és a közösségek szempontjait nézzük, akkor minél nagyobb térbeli diverzifikációra van szükség. Ha egy helyen van a turbinák többsége, akkor tényleg fennáll az indokolatlanul nagy termelésingadozás veszélye. Ha jobban szétszórjuk az ország különböző pontjain a turbinákat, akkor sokkal hosszabb ideig biztosítható az intenzív energiatermelés. Rendszerszinten kell gondolkodni. Németországot már említettem, de ebben a tekintetben érdemes ezt a példát újra elővenni, mert bár nyilvánvalóan a tengerparton a legintenzívebb a szél, ám a rendszerszintű gondolkodás és a települések bevételhez juttatása miatt a szélturbinákat főleg távolabbi tartományokba telepítették.”

Dániában már fedett biciklitárolót és hidat is építenek leszerelt szélturbinából

Munkácsy Bélát a leszerelt szélerőművek újrahasznosításának lehetőségéről is kérdeztük. A tanszékvezető válaszában úgy fogalmazott, hogy „Magyarországon Hárfás Zsolt, az atomenergia lobbistája próbálta lejáratni ezen keresztül a szélerőműveket, azzal a felütéssel, hogy megdöbbentő képek láttak napvilágot, elássák az elhasznált lapátokat. A fotók valóban azt mutatják, hogy munkagépekkel temetnek be leszerelt turbina alkatrészeket, de ha valaki ért a hulladékgazdálkodáshoz, tudja, hogy ez egy bevett gyakorlat, az effelé létesítménynek monodepónia a neve. A lényeg az, hogy egynemű hulladékokat gyűjtenek ide, majd tárolják addig, amíg a technológia már lehetőséget kínál a feldolgozásukra. Gyakorlatilag egy előkészítési folyamatról beszélünk az újrafeldolgozás előtt. A kontextus megértéséhez fontos hangsúlyoznom, hogy a radioaktív hulladékok esetében nem ennyire szerencsés a helyzet, a kiégett atomerőművi fűtőelemekre nem elég ráhúzni két méternyi földet egy munkagéppel, ráadásul ezeket egymillió évig kell biztonságosan tárolni.”

A szélturbinaipar pontosan tudja, hogy valamit kezdeni kell az elhasznált gépekkel. A technológiai megoldás azóta megszületett. Általános gyakorlat, hogy a cementiparban az üvegszálakat, mint alapanyagot és energiahordozót újrahasznosítják, viszont ennél fejlettebb megközelítésre van szükség, amire már szintén megnyílt lehetőség. A dán Vestas – a világ egyik legnagyobb szélturbina gyártója –, 2023-ban jelentette be az újrafeldolgozási technológiáját, amivel minden eddig gyártott turbinalapát újrafeldolgozható. Ráadásul az újrahasználat is öles léptekkel halad előre, Dániában például startup vállalkozások használják fedett kerékpártárolók vagy kisebb biciklis és gyalogos hidak építésére az egyes elemeket. Virágzik a használt szélturbinák piaca is, kisebb-nagyobb felújítás után van lehetőség az újraértékesítésre

– hangsúlyozta Munkácsy Béla.

(Borítókép: Egy munkás egy szélerőmű tetejét ellenőrzi a Bábony közelében található szélerőműparkban, Budapesttől mintegy 100 kilométerre nyugatra, 2011. május 18-án. Fotó: Szabó Bernadett / Reuters)