Hogy a jól bevált, felfutott címeket a tévécsatornák és streaming-szolgáltatók igyekeznek az utolsó cseppekig véreztetni, nem túl nagy fejlemény, elvégre az előzménysorozatok, spin-offok, rebootok, remake folytatások korát éljük. Igazából ember legyen a talpán, aki a sok szakkifejezést még fejben tudja tartani, és azzal is tisztában van, hogy melyik produkciót melyik kategóriába illik leginkább besorolni.

A film és sorozatkészítők folytatásláza megfáradni látszik ugyanakkor, és az Agymenők (The Big Bang Theory) spin-offja, az HBO Maxon július 24-én debütált Stuart az univerzum ellen az átlagnál könnyebben bele is bukhatott volna a trend haldoklásába, ha egy picivel erőltetettebb, szürkébb, vagy ötlettelenebb. Chuck Lorre és készítőgárdája azonban egy

Az ifjú Sheldon nem volt rossz, egy kicsit túl tipikus előzménysorozat, míg a Georgie és Mandy első házasságára engem nem tudtak rávenni, hogy nézzem, és az Agymenők is kidobott magából onnantól, hogy a geek életmód és a kockaság kikerültek a fókuszból. Jó pár évet kellett hát várnom rá, hogy ismét valami értelmeset nézhessek. Ezekhez képest meghökkentő módon a Stuart az univerzum ellen egy, a Sliders nyomdokaiban haladó, világok között ugrálós science fiction lett, amelyben még az Agymenők is visszatérnek. Mondjuk nem mindannyian, és elég agyament változataikban.

Ősrégi kérdés a kockák között, hogy Hawkeye-nak helye van-e a Bosszúállók között, az Agymenőkből jól ismert képregényboltban, Stuart (Kevin Sussman) boltjában ezen vitatkozik össze két vásárló, majd a verbális összetűzést úgy döntik el, hogy az egyik kinyírja a másikat. Majd főszereplőnk, Stuart fogja magát, a mellettük lebegő féreglyukhoz viszi a hullát, és átdobja rajta, mintha a kukába dobná ki. Igen, egy alternatív világban járunk, egy posztapokaliptikus Pasadenában, ahol három tudós, Sheldon Cooper, Leonard Hofstadter és Howard Wolowitz kísérlete, egy fura masina feltalálása a világégéshez vezetett.

Nincs mit tenni, Stuarton a világ szeme, mármint a világok szeme, aki igyekszik valahogy visszafordítani az egészet, ám nagyra nőtt geológus barátja, Bert (Brian Posehn), a beszédhibás Kripke (John Ross Bowie) és a tűzről pattant Denise (Lauren Lapkus) társasága, és minden eltökéltsége sem elég ahhoz, hogy egykönnyen révbe érjenek. Köszönhetően annak, hogy hőseink elkezdenek világok között ugrálni, a fasiszta, kötelezően boldog, gépek által uralt disztópia, és a varázsvilág csak a lájtosabbak közül való. Chuck Lorre-ék ezúttal tényleg nagyot kotyvasztottak, és a buliba behozták a dögös szomszédlány Pennyt (Kaley Cuoco) pár jelenetre Sarah Connorkodni, na meg Rajt (Kunal Nayyar) megviselten raboskodni. Az évadkezdő részekben ők ketten tértek vissza eddig az alapszereplők közül, de abszolút feldobják az amúgy is őrületes történetvezetést.

Amit hiányolok a legújabb Agymenők-sorozatból, hogy láthatóan nem tudták eldönteni az írók, hogy a humort erőltessék inkább, vagy a drámát. Ennek köszönhető, hogy a tónusát illetően vegyes összképet ad a Stuart az univerzum ellen, aki szereti a favicceket, a fárasztóbb humort, az zabálni fogja a végeredményt. Oké, aláírom, néhány beszólás ül, de kevesebb, mint azt vártam volna. Na, és az aláröhögős, szitkom jelleget is dobták az alkotók, utóbbinak mondjuk vélhetően sokan örülnek. Évadról évadra, ahogy az Agymenőkben haladtunk, úgy vált egyre fárasztóbbá, hogy Chuck Lorre-ék meg akarták mondani, hogy mikor és mennyire röhögjünk, de itt szerencsére letettek erről.

A szereplőgárda nyilván szerényebb, nincs akkora húzónév, mint amilyenekké Jim Parsons és Johnny Galecki kinőtték magukat, de éppen ez adja meg a Stuart az univerzum ellen báját, a készítők nyilvánvalóan igyekeztek megelőzni, hogy a cameók elvegyék a fókuszt a sci-firől, és milyen jól tették. Adnak is az Agymenők-rajongóknak, meg nem is, az igazán ötletes beszólásokat én úgy gondolom, hogy csak a tősgyökeres fanok fogják megérteni. Ergo nem az Agymenők világával épp ismerkedőknek szól ez a sorozat, a legtöbben azok közül fogják szeretni, akik még The Big Bang Theory címmel tékázták ki anno az anyasorozatot a webshopról.

Hogy egyszeri, jól sikerült ötlet marad-e a Stuart az univerzum ellen, azt kötve hiszem, az alternatív világokban, a sliderskedésben elég sok muníció van, ha még egy kicsit a hangvételét tekintve is magára talál ez a spin-off, akkor még egy sokak által kedvelt gyöngyszemmé is kinőheti magát. Meglátjuk, egyelőre a 10 rész biztos, én maradok, kap esélyt a kibontakozásra. Úgy is, hogy a főcímtől abszolút lekaparom az arcom, és picit sem vicces.

7/10

A Stuart az univerzum ellen első két része már nézhető az HBO Maxon.