Az erdőtüzek, a tartós szárazság és a kiszáradó termőföldek szerte Európában – így Magyarországon is – évről évre súlyosabb problémákat okoznak. Az európai aszály hatásai a mezőgazdaságban, a vízellátásban és az energiatermelésben egyaránt megmutatkoznak; gondoljunk csak arra, amikor a paksi atomerőmű működését a Duna rekordalacsony vízszintje miatt kell korlátozni. Emellett a száraz időszakok jelentősen rontják a növényzet szén-dioxid-megkötő képességét is. Az aszálykár okozta gazdasági veszteség Európában évente átlagosan eléri a 9 milliárd eurót. Sőt, a Földközi-tenger térségében ez az összeg akár 60 százalékkal is megugorhat, amennyiben a felmelegedés mértéke eléri a 2 Celsius-fokot.

Az európai aszály két fő okra vezethető vissza

A Nature Geoscience folyóiratban közzétett tanulmány szerzői a jelenség mögött húzódó két alapvető folyamatot vizsgálták.

• Az egyik a felmelegedés közvetlen, úgynevezett termodinamikai következménye, 
• míg a másik a légköri áramlások megváltozásából fakadó dinamikai hatás.

Mivel a melegebb levegő több vízgőzt képes magába fogadni, megnő a légkör párologtató képessége, így több nedvességet von el a talajból és a növényzetből. A kutatók ezt a folyamatot a vízgőznyomás-hiány mérésével modellezték: minél magasabb ez a mutató, a levegő annál intenzívebben szárítja ki a környezetét.

A globális felmelegedés azonban csupán az egyenlet egyik fele. A nyári időjárást alapvetően meghatározza a ciklonok és anticiklonok gyakorisága, elhelyezkedése és élettartama is. A tartósan fennálló, magas légnyomású rendszerek jellemzően felhőtlen, napsütéses és csapadékhiányos időszakokat eredményeznek, ami drasztikusan felgyorsítja a talaj kiszáradását.

Így válik külön a felmelegedés és az áramlások szerepe

A kutatás során a CESM2 éghajlati modellt alkalmazták, amelyben a légköri áramlások alakulását az ERA5 meteorológiai adatbázis megfigyeléseihez igazították. Ez a módszer lehetővé tette, hogy azonos időjárási helyzeteket eltérő éghajlati feltételek mellett elemezzenek.