GazdaságSzerző: index 2026. 07. 31. 9 percnyi olvasás
Hétvégén történelmet írhat a paksi atomerőmű.
Magyarország atomenergia-történetének egyik legfontosabb pillanata következhet a következő napokban. A Paksi Atomerőmű első blokkját 1982-ben helyezték üzembe, azóta azonban még egyszer sem fordult elő, hogy a négyblokkos erőművet egyszerre teljesen le kelljen állítani. Most azonban erre is reális esély mutatkozik, sőt szinten biztosra vehető. A Duna történelmi mélységű vízállása és a rendkívüli hőhullám miatt az elmúlt napokban fokozatosan csökkentették az erőmű teljesítményét, a szakértők és a kormány szerint pedig a hétvégén akár az összes blokk leállítása is elkerülhetetlenné válhat.
A helyzet súlyát jól érzékelteti, ahogyan egy magas rangú energetikai vállalatvezető jellemezte az Indexnek a jelenlegi állapotot: „Most elmegyünk a falig.”
Ha ez bekövetkezik, Magyarország energiaellátása hétfőtől példátlan nyomás alá kerülhet. A paksi termelés kiesése ugyanis egy időben következne be a hőkupola miatt csúcsra járó villamosenergia-fogyasztással. Az ország ebben a helyzetben importra és a nagyfogyasztók önkéntes fogyasztáscsökkentésére szorul, végső esetben pedig kötelező ipari korlátozásokra is szükség lehet. A kialakult helyzet hátterében ugyanakkor nem kizárólag a szélsőséges időjárás áll. Magyar Péter miniszterelnök pénteken arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2018-as figyelmeztetés ellenére sem készültek fel az extrém alacsony dunai vízállásra.
Finomítói és atomerőművi kapacitások kiesése, történelmi aszály és hőkupola egyszerre állították olyan kihívás elé az energiarendszert, amellyel korábban még nem kellett szembenéznie. Az Index több, a hazai villamosenergia-rendszert és a paksi atomerőmű működését jól ismerő szakember segítségével elemezte, mi vezetett a jelenlegi helyzethez, milyen műszaki folyamatok zajlanak a háttérben, miért csökkentették fokozatosan a blokkok teljesítményét, milyen tartalékmegoldások állnak még rendelkezésre, és milyen következményekkel járhat Magyarország történetének első teljes paksi leállása.
A kialakult helyzet súlyát jól érzékelteti, hogy egy, a magyar villamosenergia-rendszer működését részleteiben is ismerő energetikai szakemberek szerint a Paksi Atomerőmű teljes leállása önmagában is olyan kiesést jelentene, amelyet a hazai tartalékok már nem tudnak teljes egészében ellensúlyozni. Az energiarendszerre most két, egymást erősítő folyamat nehezedik.
A legkritikusabb időszak minden nap a késő délutáni és esti órák között alakulhat ki, nagyjából 17 és 22 óra között. Ekkorra ugyanis a naperőművek termelése a lemenő nap miatt gyorsan visszaesik, miközben a légkondicionálók és a családok esti rutinja miatt éppen ekkor tetőzik a fogyasztás. Az elmúlt évtizedben kiépített jelentős hazai naperőművi kapacitás nappal ugyan képes jelentős mennyiségű villamos energiát termelni, ám ezt az energiát csak korlátozott mértékben lehet áthozni az esti órákra. A jelenlegi, hozzávetőleg egy gigawattnyi energiatárolói kapacitás csak részben képes áthidalni a nappali és az esti termelés közötti különbséget.
Normál körülmények között a paksi atomerőmű biztosítja a rendszer folyamatos, úgynevezett alapterhelési termelésének jelentős részét, miközben a nappali naperőművi többlet sokszor már exportra kerül. Napközben most is exportálunk, de a kritikus időszakban természtesen import pozícióban van Magyarország. A Paksi Atomerőmű teljesítményének jelentős visszaesésével a nappali órákban a naperőművek vették át az alaptermelés jelentős részét, ami átmenetileg átrendezte a villamosenergia-rendszer működését.
de A helyzetet súlyosbítja, hogy egyelőre semmi nem utal arra, hogy a Duna vízállása a következő napokban érdemben emelkedne. a paksi atomerőműnél egyébként szabadszemmel is láthatóan alacsony a vízállás.
Nemcsak Magyarországon, hanem a Duna vízgyűjtő területein sem várható olyan mennyiségű csapadék, amely számottevő vízutánpótlást biztosítana. Bár a folyó vízhozamát nemzetközi megállapodások is szabályozzák a szomszédos országok között, ezek csak akkor működnek, ha van elegendő víz.
A jelenlegi válság legkritikusabb eleme mégsem önmagában az alacsony vízállás, hanem annak egybeesése a rendkívüli hőhullámmal. A magas hőmérséklet egyszerre növeli a villamosenergia-igényt és csökkenti a rendelkezésre álló termelőkapacitást, így a két folyamat egymást erősítve terheli a rendszert.
A lapunknak nyilatkozó energetikai szakértők szerint minden a következő tíz napon múlik. Ha ebben az időszakban az Atomerőmű leáll, miközben a hőhullám sem enyhül, akkor a villamosenergia-rendszer példátlan helyzettel találhatja szembe magát.
A villamosenergia-rendszer rendelkezik olyan tartalékokkal, amelyeket éppen hasonló helyzetek kezelésére alakítottak ki. Az MVM Balance csúcserőművei és az olajtüzelésű blokkok egy váratlan paksi kiesés pótlására szolgálnak, utóbbiakat azonban nem folyamatos üzemre tervezték, hanem évente legfeljebb 50–60 órányi vészhelyzeti működésre. A rendelkezésre álló tartalékok összesen megközelítőleg egy gigawattnyi pótlólagos termelőkapacitást biztosíthatnak.
A valódi próbatétel azonban a következő napokban jöhet, amikor a csúcsterhelés és a további paksi teljesítménycsökkenés egyszerre jelentkezhet. A piaci szereplőktől az Indexhez eljutott információk szerint a Paksi Atomerőmű a jelenlegi dunai vízállás mellett hozzávetőleg 900 megawatt teljesítménnyel képes működni (a cikk írásakor így festett a helyzet: 1. blokk: 246 MW, 2. blokk: 245 MW, 3. blokk: 0 MW, 4. blokk: 482 MW.) Úgy hallottuk, hogy a vízügyi előrejelzések közepes forgatókönyve nem feltétlenül kalkulál további apadással, hanem tartósan alacsony, stagnáló vízállással számol. Ennek ellenére az Atomerőműnél, illetve a kormányzati megszólalásokban a leállásra készülnek.
A helyzet megértéséhez azt is érdemes áttekinteni, miért ennyire meghatározó a Duna vízállása a paksi atomerőmű működése szempontjából. Nemcsak Paks, hanem gyakorlatilag minden, a Duna partjára épült erőmű – köztük a gönyűi, a csepeli, a kelenföldi és a Dunamenti Erőmű – a folyó vizét használja hűtőközegként. Erre azért van szükség, mert a gőzturbinák működése során keletkező gőzt folyamatosan vissza kell hűteni, hogy a körfolyamat újraindulhasson. Egyedül a Mátrai Erőmű jelent kivételt, ahol a hűtést úgynevezett Heller-rendszerű léghűtők biztosítják, így ott az alacsony dunai vízállás nem jelent közvetlen problémát.
Pakson a hűtővizet nagy teljesítményű szivattyúk emelik ki a Dunából. Ezeket még az 1970-es években, az erőmű tervezésekor a korábbi évtizedek legalacsonyabb mért dunai vízállásai alapján méretezték. Akkor abból indultak ki, hogy a folyó vízszintje a következő évtizedekben sem süllyed majd ennél alacsonyabbra. A mostani helyzet azonban azt mutatja, hogy az akkor a feltételezés már nem állja meg a helyét. A probléma ráadásul nem pusztán az alacsony vízállás.
Minél több szivattyú dolgozik, annál nagyobb a helyi vízszintsüllyedés. Éppen ezért csökkentették az elmúlt napokban fokozatosan a paksi blokkok teljesítményét, minden leállított turbina után egy hozzá tartozó hűtővízszivattyút is ki lehet kapcsolni. Ezzel mérséklődik a szívóhatás, így a még működő szivattyúk alacsonyabb dunai vízállás mellett is képesek biztosítani a szükséges hűtővizet. Ha a Duna vízszintje a következő napokban már nem csökken tovább, ez az óvintézkedés elegendő lehet ahhoz, hogy a csökkentett teljesítmény hosszabb ideig is fenntartható maradjon.
Ennek ellenére több, az Indexnek nyilatkozó szakértő is úgy véli, helyes döntés, hogy a kormány időben felkészíti a lakosságot egy esetleges súlyosabb forgatókönyvre. Magyar PÉter péntek délután a Paksi Atomerőménél azt mondta: kedden vagy szerdán történhet meg a leállás.
A szakértőkkel történt beszélgetések során szóba került az a – Magyar Péter által hangoztatott – fejlesztési terv is, amely a vízkivételi rendszer korszerűsítését célozta volna az elmúlt években. A szakemberek ugyanakkor arra figyelmeztetett, a kérdés jóval összetettebb annál, mint hogy egy egyszeri, nagyjából tízmilliárd forintos beruházással megoldható lett volna.
A paksi vízkivételi mű nem egyszerű búvárszivattyúkból áll, hanem egy nagyméretű műtárgyból, amelynek kialakítása alapvetően meghatározza, milyen alacsony vízállás mellett lehet biztonságosan vizet kivenni a Dunából. Ha valóban növelni akarták volna a rendszer tűrőképességét, akkor nem csupán a szivattyúkat kellett volna lecserélni, hanem magát a vízkivételi aknát is át kellett volna építeni, mélyebbre helyezve annak alsó szintjét.
Ez egy rendkívül összetett beruházás, amely az építési munkák idején az erőmű termelését is korlátozta volna.
A Dunamenti Erőműnél a 2018-as alacsony vízállás után szintén megvizsgálták, milyen műszaki beavatkozásokkal lehetne tovább javítani a vízkivétel biztonságát. Arra jutottak, hogy egy bizonyos pont után már csak a teljes vízkivételi mű átépítése jelentene valódi megoldást. De a Dunamenti Erőmű kialakítása eltér a paksiétól, ezért a két létesítmény műszaki lehetőségei nem hasonlíthatók össze egy az egyben. Éppen ezért nem lehet a kérdést kizárólag egy tízmilliárd forintos beruházás elmaradására leegyszerűsíteni. Egy ilyen fejlesztés nemcsak jelentős költséget jelentett volna, hanem az átépítés idejére a termelőkapacitás csökkenésével is számolni kellett volna.
Érdemes végezetül azt is tisztázni, hogy Magyarország már most is – csütörtök esti adat – nagyjából 4000 megawatt villamos energiát importál a környező országokból, magas piaci árak mellett – ez lesz a költségvetésre gyakorolt elsődleges hatás, a paksi atomerőmű teljes leállása esetén nagyjából 50 milliárd forint lehet havonta. Ahogy korábban Aszódi Attila is rámutatott, a nehézséget az okozza, hogy a rendkívüli hőhullám nemcsak Magyarországot, hanem az egész térséget érinti. Vagyis azoknak az országoknak is megugrik a fogyasztásuk, amelyekből Magyarország szükség esetén villamos energiát vásárolna, továbbá a környező országokban is van erőművi leállás.
A következő napok egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogy a régiós villamosenergia-piac képes lesz-e kezelni az esti csúcsidőszakot.
Nemcsak Magyarország, hanem egész Közép-Kelet-Európa ugyanazzal a problémával néz szembe. A rendkívüli hőség miatt mindenhol jelentősen nő a villamosenergia-igény, miközben a napenergia-termelés az esti órákban visszaesik. Emiatt szinte elkerülhetetlen, hogy az esti órákban jelentősen megemelkedjenek a villamosenergia-árak. A döntő kérdés az lesz, hogyan reagálnak minderre a fogyasztók.
Az energetikában ezt a kereslet árérzékenységének nevezik: vagyis hogy a magasabb árak hatására mennyire hajlandók visszafogni fogyasztásukat.
Magyarország a következő napokban is importra szorul majd, az azonban már korántsem egyértelmű, hogy a környező országokból mekkora mennyiség lesz elérhető és milyen áron.
Hogy ennek hol húzódik majd a piaci korlátja, azt senki sem tudja megmondani, a szakember szerint ilyen helyzetre korábban még nem volt példa. Bár egyelőre bizonytalan, milyen hatást érnek el a kormány fogyasztáscsökkentést célzó felhívásai, a szakértők szerint éppen ezért különösen fontos, hogy a lakosság lehetőség szerint kövesse ezeket az ajánlásokat. A jelenlegi helyzetben ugyanis minden megtakarított kilowattóra hozzájárulhat az esti csúcsterhelés mérsékléséhez.
A kormány arra kérte a lakosságot, lehetőség szerint az esti, 17 és 22 óra közötti időszakban mérsékelje villamosenergia-fogyasztását, halassza későbbre a nagyobb energiaigényű háztartási eszközök használatát. A szakemberek szerint egyelőre senki sem tudja megjósolni, hogy a felhívások valóban érdemi fogyasztáscsökkenést eredményeznek-e. Ha azonban elegendően sokan alkalmazkodnak az ajánlásokhoz, az érzékelhetően mérsékelheti az esti csúcsterhelést. Hogy ez a gyakorlatban is működik-e, arra csak a következő néhány nap tapasztalatai adhatnak választ: ez egy nemzeti ügy lett, és nemzeti összefogásra van szükség.
(Borítókép: A Paksi Atomerőmű 2026. július 31-én. Fotó: Németh Kata / Index)
Napi