Sablonosabb felütést aligha lehetne találni az Erdély-szerte ismert bölcsességnél, mint az unalomig ismert: „A medve nem játék…” intelem. Valóban elcsépelt jó tanács ez, de megfogadása jó néhány életet mentett már meg a Kárpátok vad szíveként is emlegetett hegyvidékeken. Mint ismeretes, legutóbb éppen egy Tusnádfürdőn kocogó újságíró találta magát szemben egy nem éppen micimackói szelídséggel közelítő példánnyal. A kollégának vagy a szerencséjén, vagy a lélekjelenlétén, vagy éppen mindkettőn múlott, mindenesetre ép bőrrel megúszta a váratlan „randevút”. A két lábra emelkedő jószághoz vágta mobiltelefonját, ami kizökkentette a mackót, aki el is iszkolt. Ez a történet szülte az ötletet, csevegjünk kicsit a legendás színésszel, aki szenvedélyes vadász. Bodrogi Gyula el is árulta, mi történne, ha a maga mezei fegyverével rálőne a vele „illetlenkedő” erdő urára. 

Bodrogi Gyula: „A medve kilövése speciális felkészültséget és speciális fegyvert igényel”

A rövid válasz ennyi: „Végem lenne, mint a botnak…” De persze a történet nem ilyen egyszerű. „Azzal kezdeném, hogy egy medvetámadás valószínűsége még akkor is csekély, ha a hírekben időről időre hallani ilyesmit. Ugyanakkor akad néhány szituáció, amikor a medve jó eséllyel ráronthat egy emberre. Ha sokat éhezik, láthat táplálékot egy erdőjáróban, ahogyan akkor is számítani lehet a támadására, ha éppen bocsai vannak. Ugyanez történhet akkor is, ha az állat sérült, netán éppen egy lövés miatt. Régen is és ma is az a helyzet, hogy a medvék kilövése nem egy úgymond egyszerű vadászfeladat. Speciális felkészültséget és speciális fegyvert igényel egy ilyen kaland.”

 – gondolkodott el a tusnádfürdői medvetámadás témája kapcsán Bodrogi Gyula.

„A golyó a mellkasom előtt süvített el úgy, hogy a szele meglebbentette az ingemet”

Az Origo ezután arra kérte a legendás színészt, hogy idézzen fel emlékeiben olyan esetet, amikor egy vadászat során életveszélybe került. Bodrogi Gyulának nem kellett sokat gondolkodnia, még úgy sem, hogy az eset, valamikor a '70-es években történt. „Igazán szélsőséges esetet nem tudnék említeni, de az igaz, hogy egy alkalommal csak a szerencsén múlott, hogy egy vadásztársam nem segített át az örök vadászmezőkre. Vaddisznóra mentünk és egy platós autóban ültünk hatan, amikor megálltunk, mert a vadőr meglátott egy kollégát, aki tudta, merre kereshetjük a vadat.”

„A golyó a mellkasom előtt süvített el úgy, hogy a szele meglebbentette az ingemet, majd akadály nélkül távozott a járműből, vagyis végül senkit nem talált el” – mesélte a horrorsztoriba illő történetet Bodrogi Gyula. És hogy mi történt ezután? Nos egy árva szó nem sok, annyit sem mondott sem ő, sem pedig azok, akik szemtanúi voltak a csúnya fiaskónak.