„Miközben Bonaparte Napóleont Elba szigetére száműzik, királyok és koronahercegek, miniszterek és kémek, nemes hölgyek, szerencselovagok, feltalálók, művészek és kurtizánok ünnepelnek és tárgyalnak Bécsben” – áll a Disney+ közleményében, miről is fog szólni az eredetileg 2021-ben bejelentett, majd 2024-ben forgatni kezdett sorozat, melyben főként osztrák színészek játszanak. A történet női főszereplője a tényleg létezett Wilhelmine von Sagan hercegnő (Marlene Tanczik), akinek ambícióit nemcsak a változó szövetségek és a gátlástalan riválisok veszélyeztetik, de romantikus viszonyba keveredik a férfi főszereplő Laski báróval (Daniel Donskoy), aki bonapartistaként a politikai ellenfele. Kiemelendő még, hogy a sorozaton számos magyar szakember is dolgozott, legyen szó színészekről vagy a produkciós csapat tagjairól.

A produkciót az a Satel Film fejlesztette és gyártotta, amely a német RTL felkérésére a Sisi című sorozatot is készítette (idehaza az RTL+ felületén volt elérhető), így van már tapasztalata egy kosztümös bécsi történet elmesélésében. A mostani alkotásuk műfaja dramedy (a dráma és a komédia ötvözete), és a „19. század legfényűzőbb partisorozatáról” nyújt egy részint fikciós, szatirikus képet. Természetesen ugyanis a tárgyalásokat kizárólag férfi diplomaták és uralkodók folytatták le, bár néhány arisztokrata nő közvetett befolyást gyakorolt a társasági szalonokon, bálokon és személyes levelezéseken keresztül, amelyek elősegítették az információcserét és a koalícióépítést.

Ezzel szemben azonban a Vienna Game a nők szerepét helyezi előtérbe, feleségeket és szeretőket, főnemesasszonyokat és prostituáltakat ábrázolva a béketárgyalások elsődleges mozgatórugóiként, akik budoárokban és a táncparketten oldják meg a területi vitákat, miközben a férfiakat úgy mutatja be, mint akiket a kilenc hónapos rendezvény során a fényűző mulatságok elterelnek a lényegtől.

Miről is szólt a bécsi kongresszus?

Az 1814. szeptember 18-án megkezdődő tárgyalásokon két fő feladat várt megoldásra: az európai határok újrarendezése a hatalmi egyensúly helyreállításával, valamint a német államok közti viszonyok kitalálása. A legparázsabb vita azonban Lengyelország felosztásának mikéntjén robbant ki, így már decemberben úgy tűnt, hogy újabb háborúnak néz elébe a kontinens, már a haditerveken is elkezdtek dolgozni. A szembenállást végül sikerült feloldania a házigazda szerepét betöltő Klemens von Metternich hercegnek, a Habsburg Birodalom külügyminiszterének, a későbbi híres államkancellárnak.

A bécsi kongresszus újszerűsége abban rejlett, hogy minden keresztény, szuverén európai állam képviseltette rajta magát (egyedül ugye így az Oszmán Birodalmat nem hívták meg rá), és hogy a területi rendezésen túl számos egyéb kérdésben is kontinentális konszenzus jött létre. A konferencia egy évszázadra biztosította a békét a földrészen, a nagyhatalmak nem indítottak egymás ellen katonai támadást. Egyhangúlag ki lett mondva továbbá, hogy a rabszolga-kereskedelem bűn, egész Európában betiltották így (még ha ezt Spanyolország  vagy Portugália jelentős csúszással is valósította meg a gyakorlatban), és elismerték Svájc örökös semlegességét is. A kongresszus elvetette továbbá azt a francia köztársasági eszmét, hogy a hatalom a néptől származik, és a rendezés legitimációjának alapjául visszaállították az Isten kegyelméből való uralkodás jogát.

Nagy részt helyreállították a Pápai Államot és a Szárd-Piemonti Királyságot is, visszahelyezték spanyol, francia, és dél-itáliai trónjaikra a Napóleon által elűzött Bourbon-ház egyes ágait, és Itália több hercegsége is ismét vagy újonnan saját Habsburg-oldalági vezetést kapott - formálisan ismét függetlenné válva. Svédország kárpótlásul Finnországért megkapta Norvégiát Dániától, míg a Habsburg Birodalom lemondott Dél-Németalföldről (a mai Belgiumról) Hollandia javára, cserébe a Velencei Köztársaság és a Milánói Nagyhercegség területeiért, létrehozva belőlük a Lombard-Velencei Királyságot. Ausztria visszakapta továbbá Tirolt, Vorarlberget, Salzburgot és Galíciát, valamint hozzácsatolták Isztriát és Dalmáciát is – bár a helyi elit inkább Magyarországgal szeretett volna egyesülni a birodalmon belül, Metternich azonban ezt teljesen figyelmen kívül hagyta.

Bár időben nem a kongresszus alatt valósult meg, hanem a lezárása után jó pár hónappal, de ott fogalmazódott meg a Szicíliai és a Nápolyi Királyság egyesítése a Két Szicília Királysága név alatt, valamint a Habsburg Birodalom, Oroszország és Poroszország létrehozta a Szent Szövetséget, ami egy katonai védelmi társulás volt. A tárgyalások akkor azonban még javában zajlottak, amikor 1815. március 7-én eljutott a hír Bécsbe, hogy Napóleon titokban elhagyta Elbát, majd kikötött Provence partjainál és Párizs felé vonul. Ez is sokat segített a konszenzusos megállapodás elérése terén, mert a császár visszatéréséhez képest a csip-csup határviták eltörpültek, az addigi ellenfelek félretették az érdekeiket. Március 25-én új szövetséget kötöttek így Napóleon legyőzésére, ami ugye végül is a császár végleges száműzetését eredményezte Szent Ilona szigetére.

Híres történelmi alakok csecsebecséi is megtekinthetők most

November 1-ig bezárólag érdemes az osztrák-magyar határtól csupán 14 km-re fekvő Féltorony (Halbturn) település felé venni az irányt, ugyanis az egykori Habsburg-kastélyban megtekinthető a Liebe&Macht (Szerelem&Hatalom) kiállítás, amely a bécsi kongresszus kulisszái mögé enged betekintést a korszak viseletein keresztül. Az antik ruhákat olyan közgyűjtemények kölcsönözték, mint a bécsi Kunsthistorisches Museum, a Wien Museum vagy a schönbrunni kastély, de számos magángyűjtemény is nyitott volt erre, a nagy attrakció pedig, hogy élőben is megtekinthetők a sorozat egyes jelmezei.

A kiállítás kurátora, Katrin Unterreiner ugyanis a Vienna Game tudományos tanácsadója volt, és mint a Schau Vorbei magazinnak elmondta, ez a tárlat azért is fontos, mert nők egy csoportja először játszott központi szerepet a világtörténelem alakulásában, még ha nem is a tárgyalóasztalnál, hanem a szalonok kanapéin tették ezt. „A házigazda hölgyek nemcsak a megfelelő keretet biztosították, hanem már a vendégek kiválasztásával is hatással voltak a beszélgetésekre. Akkoriban szokás volt, hogy a nők részt vettek a vitákban, így ők is formálták az eseményeket.”

A művészettörténész kiemeli, hogy egyik kedvenc történelmi alakja ebből a korszakból a már említett Wilhelmine von Sagan, aki ekkoriban Metternich szeretője volt, de a tárgyalások közepén beadta a derekát az őt ostromló I. Sándor orosz cárnak, és elhagyta érte a minisztert, ami a kongresszus legnagyobb válságához vezetett, mert Metternich napokra visszavonult, hogy a sebeit nyaldossa, így a tárgyalások szintre holtpontra jutottak.

A kiállítás a figyelmet továbbá ráirányítja Mária Lujza francia császárnéra, Napóleon feleségére is, aki férje bukása után hazaköltözött az apjához, I. Ferenc osztrák császárhoz és magyar királyhoz Bécsbe, és a bécsi kongresszuson óriási botrányt okozott egy gróffal való szerelmi viszonyával. (A bécsi kongresszus megfosztotta császárnéi rangjától, kárpótlásul azonban megkapta Pármát, Piacenzát és Guastallát, hogy ott hercegnőként uralkodhasson. A megállapodás értelmében trónját Napóleonnal közös fia nem örökölhette, halála után e területek így a Bourbon-ház pármai ágára szálltak. - a szerk.) De nemcsak a befolyásos személyiségekről kaphatunk átfogó képet, a kiállítás törekszik rá, hogy minden társadalmi réteget bemutasson, amely így vagy úgy, de érintkezett e csillogó bécsi időszakkal, legyenek az illetők bár kéjnők vagy szobalányok.

(Borítókép: Marlene Tanczik és Daniel Donskoy a Vienna Game című sorozatban. Fotó: Disney+)