A gyermekek és fiatalok mentális egészsége az utóbbi időszakban a közbeszéd középpontjába került, és nemcsak azért, mert kirobbant néhány botrány az állami gondozásban élő fiatalokkal kapcsolatban – itt talán elég csak a Szőlő utcára és a kegyelmi ügyre gondolni –, hanem azért is, mert a friss kutatások azt mutatják, hogy a 18–24 éves korosztály szorong leginkább és az a teória, hogy az emberek csak a negyedik X betöltése után jutnak el ehhez a fázisig, megdőlt.

Nem véletlen, hogy a fiatalok Mekkájaként is aposztrofált Sziget fesztivál is beleállt a témába és a 2026-os fesztiválon új mozgalmat indítanak a fiatalok mentális egészségéért.

A mai tízen- és huszonévesek minden korábbinál nagyobb lelki terhelés alatt élnek. A folyamatos online jelenlét, a teljesítménykényszer és a digitális zaj sokak számára szorongást, túlterheltséget vagy magányt jelent. A SZociety ebből a felismerésből született: a Sziget nemcsak fel szeretné hívni a figyelmet erre a jelenségre, hanem azok mellé is odaáll, akik nap mint nap valódi kapaszkodót nyújtanak a fiataloknak

– mondta a mozgalom létrejöttéről Vidó Andrea, a Civil Sziget fő szervezője.

Miközben azonban Magyarországon egyre több gyermek küzd szorongással, depresszióval, önsértéssel vagy más mentális nehézséggel, az ellátórendszer továbbra is súlyos kapacitáshiánnyal működik és sok család csak hosszú várakozás után jut segítséghez. Éppen ezért a UNICEF Magyarország – a Gyermekjogi Civil Koalíció szakpolitikai javaslatainak részeként – olyan ajánláscsomagot tett közzé, amely hat kulcsterületen fogalmaz meg rendszerszintű megoldásokat: egy rendszeres kutatási és adatgyűjtési rendszer kialakításától és egy hosszú távú, gyermekközpontú nemzeti mentális egészségügyi stratégia megalkotásától kezdve az ellátórendszer megerősítésén, az iskolai mentális támogatás fejlesztésén és a stigma csökkentésén át egészen a legveszélyeztetettebb gyermekek célzott támogatásáig.

Lesújtó adatok

A csomag kiemelte, hogy a gyermekek mentális egészsége alapvetően meghatározza fejlődésüket, társas kapcsolataikat és későbbi életkilátásaikat, tehát joguk van ahhoz, hogy szükség esetén időben hozzáférjenek a megfelelő segítséghez és olyan környezetben nőjenek fel, amely támogatja mentális egészségüket és jóllétüket. Ennek biztosítása nemcsak egészségügyi, hanem gyermekjogi feladat is. Ennek a célnak a megvalósítását támogatják az UNICEF Magyarország szakmai ajánlásai, amelyeket a Gyermekjogi Civil Koalíció szakpolitikai javaslatai között tettek közzé.

A dokumentum olyan javaslatokat fogalmazott meg, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyermekek mentális egészsége és a megelőzés nagyobb figyelmet kapjon, valamint minden gyermek számára elérhetőbbé váljon a korai segítségnyújtás és a megfelelő támogatás. A nemzetközi statisztikák ugyanis önmagukért beszélnek: a 10–19 éves korosztályban minden hetedik fiatal valamilyen diagnosztizálható mentális zavarral él, Európában pedig az öngyilkosság a második leggyakoribb halálok ebben a korcsoportban.

A fiatalok élettel való elégedettsége folyamatosan csökken, a pszichoszomatikus tünetek – például a visszatérő fejfájás és a krónikus fáradtság – pedig drasztikusan felerősödtek. A hazai krízishelyzetet pontosan tükrözi az is, hogy a Kék Vonal lelkisegély-szolgálatnál az önsértéssel kapcsolatos megkeresések száma öt év alatt a hatszorosára emelkedett és évente közel 2500 beszélgetésben merül fel az öngyilkosság gondolata. Bár az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága már 2020 óta kongatja a vészharangot, érdemi, átfogó beavatkozás azóta sem történt.

Nézzük a pontokat

A javaslatcsomag arra hívta fel a figyelmet, hogy „nem halogathatjuk tovább a cselekvést”, hiszen a gyermekek mentális egészsége ma Magyarország egyik legsürgetőbb társadalmi kihívása. A helyzet megfordításához a két szervezet szerint az alábbi hat területen van szükség azonnali lépésekre:

• Pontos adatok nélkül nincs hatékony segítség: jelenleg nincs olyan átfogó, országos adatbázis Magyarországon, amely megmutatná a problémák valódi gyökerét, vagy azt, hogy mely régiók és társadalmi csoportok a leginkább kitettek. Elengedhetetlen egy rendszeres kutatási és adatgyűjtési rendszer kialakítása, amely egységes mutatókkal követi nyomon a gyermekek állapotát és az ellátás hozzáférhetőségét. „Fontos, hogy a kutatások tervezésébe magukat az érintetteket, a gyerekeket és a fiatalokat is bevonjuk” – írták.
• Összehangolt nemzeti stratégia és megemelt költségvetés: a jelenlegi széttagolt intézkedések helyett egy hosszú távú, gyermekközpontú nemzeti mentális egészségügyi stratégiát sürgetnek, amely összeköti az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra és a gyermekvédelem szereplőit. Ehhez a területre fordított állami kiadásokat a jelenlegi 3–4 százalékról legalább 6–7 százalékra kellene emelni a GDP arányában, elérve az OECD-országok átlagát – csak éppen a jelenlegi helyzetben ez egyelőre nem kivitelezhető. A civil segítő szervezeteknek a szolgáltatásnyújtás mellett a stratégia kialakításában is hangsúlyos szerepet kell kapniuk, feladataik ellátásához pedig kiszámítható állami támogatást kellene biztosítani.
• Az ellátórendszer megerősítése és krízisprotokollok: a tapasztalatok szerint sok térségben ma csak hosszú várakozási idő után juthat segítséghez egy gyerek. Bővíteni kellene a gyermekpszichiátriai és mentálhigiénés kapacitásokat, és létre kellene hozni egy átlátható, országos várólista-nyilvántartást. Emellett az önsértés és az öngyilkossági veszélyeztetettség kezelésére egységes, országos krízisprotokollokat kellene bevezetni, amelyek tisztázzák az iskolák és a szakellátók feladatait. A pszichiátriák túlterheltségét azzal is csökkenteni kellene, hogy megerősítik az oktatási és szociális rendszereket, ahonnan a kezeletlen problémák átgyűrűznek az egészségügybe. Emellett elengedhetetlen lenne a családok és szülők támogatása is – például szülőtréningekkel, családterápiás szolgáltatásokkal, illetve a kisgyermekkori digitális eszközhasználatról szóló edukációval, amelyben a védőnőknek és gyermekorvosoknak is óriási szerepük van.
• Az iskola, mint a mentális jóllét bázisa: mivel a gyerekek az idejük nagy részét az iskolában töltik, a segítségnek is ott kellene lennie. Az oktatástervezés egészében figyelembe kellene venni a gyerekek lelki egészségét is. Ehhez több iskolapszichológusra, bullying elleni programokra, az iskolai mentális támogatás megerősítésére, a lelki egészséggel foglalkozó órák beépítésére, valamint a pedagógusok mentális támogatására – például rendszeres szupervízióra – lenne szükség.
• Stigmaellenes kampányok: a szégyenérzet és a társadalmi előítéletek miatt sok család túl későn kér segítséget, ezért országos tudatosságnövelő kampányokkal kell egyértelműen közvetíteni, hogy segítséget kérni felelős döntés, nem pedig gyengeség. A kampányok tervezésébe a fiatalokat is be kellene vonni – ebben egyébként élen jár a Kamaszfesztiválokat is szervező 8K az Életminőség Fejlesztéséért Alapítvány –, és nagyobb figyelmet kellene fordítani a digitális tér hatásaira, valamint a kortárssegítő kezdeményezésekre.
• Fokozott figyelem a legveszélyeztetettebb gyermekeknek: különösen sérülékenyek például a szegénységben élők, a fogyatékossággal élők, az SNI-s tanulók, a gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedők, bármely társadalmi kisebbséghez tartozók. Számukra célzott, könnyen elérhető és kulturálisan érzékeny szolgáltatásokat kell biztosítani, csökkentve a területi egyenlőtlenségeket. Elengedhetetlen a traumatudatos szemlélet rendszerszintű bevezetése az ellátásokban és a szakemberképzésben, valamint a független gyermekjogi ellenőrzési mechanizmusok megerősítése.

Végül úgy összegeztek, hogy „a gyermekek mentális egészsége társadalmi befektetés, így a megelőzésre és a korai segítségnyújtásra fordított források rövid távon a gyermekek jóllétét javítják, hosszú távon pedig az egész társadalom számára megtérülnek”.

Az ajánlások egyébként az UNICEF Magyarország javaslatai mellett az Észak-budai Szent János Centrumkórház – Budai Gyermekkórház, a Sulinyugi (Nyugi Alapítvány), a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány és az Országos Iskolapszichológiai Módszertani Bázis (ELTE PPK) szakmai hozzájárulásával készültek, tehát valóban szakmai csoportok állnak a tervezet mögött.

Oké, de miből?

Az új kormány egyébként szintén kiemelte, hogy a gyermekvédelemmel kiemelten fog foglalkozni, ráadásul Magyar Péternek volt olyan ígérete, hogy a szociális- és gyermekvédelmi költések felső határ nélküliek lesznek, tehát annyi forrást kapnak, amennyire szükségük van. Nem véletlen, hogy Kátai-Német Vilmos vezetésével megalakult a Szociális és Családügyi Minisztérium – ráadásul jelképesen pont a Vöröskereszt korábbi épületében, amelyet korábban Rogán Antal minisztériuma használt és újított fel a luxusigényeknek megfelelően.

Ám a jelképes gesztuson túl már el is kezdett dolgozni a minisztérium – noha a miniszter megértést és türelmet kért az emberektől, hiszen egy új minisztérium összeállítása és a munka megindítása nem kétperces folyamat –, már fogadják a javaslatokat és ajánlásokat, valamint megkezdődött a párbeszéd a szakmai szereplőkkel. A Tisza Párt kommunikációjában a gyermekvédelem kapcsán nem elsősorban ideológiai vagy kulturális kérdésként, hanem intézményi, szociális és jogállami problémaként jelenik meg. 

Rendszeresen hangsúlyozzák, hogy a legfontosabb feladat:

• a gyermekotthoni rendszer megerősítése,
• a szakemberhiány kezelése,
• a bántalmazási ügyek kivizsgálásának javítása,
• és az állami felelősség egyértelműbb érvényesítése.

Ebből az következik, hogy a kormány látja és érzékeli a problémákat, sőt, Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszterrel karöltve a szociális és az egészségügyi szféra problémáit kéz a kézben próbálják orvosolni. Kátai-Németh Vilmos kiemelte, hogy „tárcaközi tematikus munkacsoportokat hozunk létre, mivel a két tárca tevékenysége és feladatköre számos területen átfedést mutat”.

Hegedűs Zsolt minisztertársam elmondta: a kormány érzi az egészségügyi és a szociális ellátások évek alatt felhalmozott adósságának jelentőségét, és arra törekszik, hogy mihamarabb a gyakorlatban is látható javulás álljon be olyan területeken, mint például a kórházban rekedt gyerekek ügye, a gyermekpszichiátriai ellátás nehézségei, vagy a szociális otthonok hiányosságai

– fogalmazott a szociális miniszter.

Gyurkó Szilvia gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkár pedig arról beszélt, hogy augusztus 31-ig elkészítenek egy „gyermekvédelmi diagnózist”, hogy a gyermekek körében egyre inkább terjedő önsértések és öngyilkossági kísérletek helyzetét kezelni tudják, ahogy az addiktológiai kezelésekkel összefüggő óriási feladatokat is, valamint „jogszabályt kell alkotni a digitális gyermekvédelemről”. De ugyanilyen sürgősnek tartják a szociális dolgozók bérrendezését, valamint a szociális intézmények állapotának felmérését is.

Szóval egyelőre úgy tűnik, hogy a minisztérium tisztában van a problémával és azon van, hogy ezeket megoldja, de a kérdés inkább az, hogy Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében lesz-e elég pénz arra, hogy mindezt végrehajtsa. Magyar Péter és a kormányszóvivők azt ígérték, hogy Kármán András vezetésével legkésőbb augusztus 31-ig felülvizsgálják a 2026-os költségvetést és benyújtják a szükséges módosításokat, így nyár végére egy kicsivel közelebb leszünk annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy „oké, de miből.”

A NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala ingyenesen hívható a +36-80-505-101-es telefonszámon (h., cs., p.: 18:00–22:00, k.: 10:00–22:00, sze.: 12:00–16:00). Az Egyesület segélyvonala külföldről a +36-1-267-4900-as telefonszámon érhető el. További információ az egyesület segélytevékenységeiről a nane.hu oldalon található.

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a nap 24 órájában, Magyarországról ingyenesen elérhető a 06-80-20-55-20-as telefonszámon.

Az áldozatsegítéssel kapcsolatos valamennyi kérdésben 0–24 órában az ország egész területéről hívható az Áldozatsegítő Vonal a 06-80-225-225-ös telefonszámon.

(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó:  Annette Riedl / picture alliance / Getty Images)