SportSzerző: nemzetisport 2026. 07. 30. 4 percnyi olvasás
Helyszíni riportunkban annak is utánajártunk, hogy a Velencei-tó vízszintcsökkenése milyen hatással van a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-kenu Akadémián zajló munkára.
Pezsgett az élet hétfő délelőtt Sukorón a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-kenu Akadémián, a junior nyílt vízi úszó Európa-bajnokságot követően visszatértek a táborozó gyerekek, mosolyogva, felszabadultan töltötték ott az idejüket.
Kedvesen köszöntötte őket a KKNKKA háromszoros olimpiai, 31-szeres világ- és 29-szeres Európa-bajnok elnöke, Kovács Katalin, miközben lekísért minket a partra.
„Előttünk van víz a tóban – mutatott a versenypályára. – A munkánkat jelenleg nem befolyásolja a Velencei-tó válságos állapota, persze nem dugjuk homokba a fejünket, biztos, hogy megoldást kell találni a helyzetre, de hál’ Istennek nálunk nem állt meg az élet emiatt, rengeteg gyerek készülhet az akadémián.”
Noha dolgozni tudnak, ideálisnak nem nevezhető a szituáció, vannak olyan projektek, amelyek a tó alacsony vízállása miatt nem valósulhatnak meg. Ilyen például az egyetemi kajak-kenu világbajnokság, amelyet az eredeti tervek szerint augusztus 17. és 20. között Sukorón rendeztek volna meg, június közepén azonban bejelentették, hogy helyszínt kell változtatni, a szegedi Maty-ér adhat otthont a megméretésnek.
„Tavasszal már látható volt, hogy nagyon alacsony a tó vízszintje. Habár a versenypálya használható lenne, azt tudni kell, a kajak-kenu verseny nem csak annyiból áll, hogy beáll kilenc versenyző a rajtra, és végigevez a pályán. A futamokat motorcsónakok kísérik, be kell melegíteni, fel kell evezni, és a nádason túl ehhez sajnos nem elég mély a tó. Tavasszal ezt már tisztán láttuk, úgy véltük, jeleznünk kell a szervezőknek a problémát, szerintem ezzel felelős döntést hoztunk” – folytatta Kovács Katalin.

A pálya mederkotrásnak köszönhetően van jobb helyzetben, mint a Velencei-tó többi része, a sportolók jelenleg 190 és 220 centiméter közötti vízálláson evezhetnek, ami megfelelőnek tekinthető. A kérdés persze adva van: ez hosszú távú vagy átmeneti megoldás?
„Nem tudjuk, mit hoz a jövő, jelenleg teljesen alkalmas a vízállás a verseny-, de főként az utánpótlássportra. Hosszas egyeztetéseket folytattunk Bethlenfalvi István szakmai igazgatóval arról, hogy mekkora vízszinttől nem tudunk már edzéseket tartani a tóban, ezt nagyjából százötven centiméterben határoztuk meg – itt már, úgy hiszem, megállna a kajakos és a kenus élet. Tényleg nem tudjuk, mit tartogat a jövő, reménykedem abban, hogy nem érjük el ezt a szintet.”
Az akadémián Bethlenfalvi István kísért végig minket, eközben konkrétabb választ adott arra, meddig folyhat zavartalanul a munka: „Jelenleg úgy vélem, a jövő nyár még lehozható lenne, de nem ideális a helyzet. Most optimális a vízmélység, de a vízminőség nem az igazi. Ez a hatodik nyarunk, a mostanival együtt kétszer dolgoztuk végig az évszakot rossz vízen. A versenypálya ki van kotorva, kétméteres vizünk van, a százötven centiméter már nem lenne elégséges a topversenyzőknek. Mindemellett azt is gondolom, hogy ha még két ilyen nyár sújtja a tavat, a legkisebb gond lesz az, hogy tudunk-e dolgozni még itt az akadémián.”
A Velencei-tó helyzetéről szakvéleményt kértünk az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól. Válaszukban a következőkről tájékoztattak minket: „A Velencei-tó esetében jelentős a halmozódó csapadékhiány. A vízkészletek jelentős növekedéséhez a téli hidrológiai félév során minden hónapban az átlagosnál csapadékosabb időjárásra lenne szükség. Ez már évek óta elmarad. A Velencei-tó jelenlegi vízállása kritikusan alacsony. 2026 nyarát megelőzően a tó eddigi legkisebb vízállását 2022. szeptember 23-án mérték, mely ötvenhárom centiméter, azonban a mérések kezdete előtt ennél alacsonyabb vízállás is előfordult, hiszen a Velencei-tó vízrendszere időről időre természeti okokból eredően vízhiányos terület, ami a tó sekély jellegével párosulva kiemelten érzékennyé teszi a száraz vízháztartási helyzetekkel szemben. A meglévő történeti feljegyzések alapján az elmúlt ezerötszáz év alatt a tó tizenhat alkalommal kiszáradt, a legutóbbi ilyen eset 1866-ban fordult elő. A 2025. júliustól 2026. júniusig tartó tizenkét hónapos időszakban a Velencei-tó vízgyűjtő területére tizenegy hónapban az átlagosnál kevesebb csapadék esett, mindössze egyetlen olyan hónap (november) volt, amikor a csapadék mennyisége kismértékben meghaladta a sokévi átlagot. Ez az egy, átlag feletti csapadékot hozó hónap közel sem tudta kompenzálni a többi hónap kiugróan magas, helyenként a hetven-kilencven százalékot is meghaladó csapadékhiányát. A meteorológiai előrejelzések alapján júliusban és augusztusban a tó vízgyűjtő területén az átlagosnál melegebb és jelentősen szárazabb időjárás várható.” A főigazgatóságtól megkérdeztük továbbá, hogy a Velencei-tó jelenlegi vízállása milyen mértékben befolyásolja a tó vízi sport célú használhatóságát, illetve azt, hogy a sukorói kajak-kenu pálya előtti mederszakasz korábbi kotrása milyen mértékben segíti a pálya használhatóságát, és hogy ez hosszú távú megoldásnak tekinthető-e az akadémiának vagy inkább átmeneti segítséget jelent. Erre a következő választ kaptuk: „Az utolsó két kérdésre a pályát használók tudnak választ adni.” |
Kovács Katalin 2016. július 29-én jelentette be a visszavonulását, ezen a nyáron megfogalmazódott benne, hogy a sportág mellett szeretne maradni, az akadémia ez idő tájt még csupán ötletfoszlányként jelent meg a gondolataiban. Két évvel később viszont már pontosan kirajzolódott a szándék, s 2019-re már azt mondhatta, igen, elindulhat az akadémiai képzés.
A kormány hivatalos szinten 2019-ben döntött arról, hogy támogatja a projektet, ám akkor még nem Sukoróról volt szó, hanem a Hajógyári-szigetről. A fővárosi és III. kerületi önkormányzat nem támogatta az ottani megvalósítást, így 2020 szeptemberében Sukoró mellett döntöttek.
A Velencei-tó mindig sekély volt, ezért természetes módon érzékeny a csapadékviszonyokra. Aggasztó jelet már 2012-ben is látni lehetett, a tó vízszintje ez év tavaszára a szabályozási minimum alá esett, ezért vízpótlást kellett indítani a pátkai és zámolyi tározókból. Ha 2020-ban még nem is volt drasztikus a helyzet, a tó vízháztartásának sérülékenységéről ekkor már tudni lehetett.
Kovács nem tud arról, hogy a helyszín kiválasztását megelőzően a Velencei-tó hosszú távú alkalmasságát vizsgáló külön mérések vagy kutatások készültek volna: „Amikor a projekt elindult, engem a szakvéleményemet kérdezve kerestek meg a helyszínnel kapcsolatban, nincs tudomásom arról, hogy ilyen jellegű mérések vagy kutatások készültek volna abban az időben.”