Miért nem a „magyar példa” a populizmus elleni csodaszer és miért veszélyes, ha azt hisszük, hogy az – felütéssel jelent meg a balliberális Haaretz friss véleménycikke, hívja fel rá a figyelmet a Tűzfalcsoport. Az előző 16 évvel szemben bíráló hangvételű írás ugyanakkor nem titkolt elégedetlenséggel kiemeli, hogy a magyar választások valódi tanulsága, hogy a megoldás nem egy karizmatikus bennfentes megjelenése, hanem az, hogy a populisták játékszabályait kell megtörni – nem pedig átvenni és „jobban” játszani őket.

A tényfeltáró blog rámutat, hogy mindez egybecseng azzal, amiről korábban a Politico írt, nevezetesen, hogy Magyar a támogatói között is polarizáló figura. Aki közelről ismeri, gyakran említi az arroganciát, a rövid türelmet, a központosító vezetési stílust. Pártjában szinte senki nem beszélhetett szabadon a sajtóval. Az üzenet egyetlen ember körül forgott. A „mi kontra ők” narratíva ugyanolyan hatékonyan működött nála, mint Orbánnál – csak most ő állt a másik oldalon. 

Magyar – egykori Fidesz-bennfentes, ahogy az AP beszámolója, illetve a The Guardian írása is fogalmaz, a volt igazságügyi miniszter férje – pontosan tudta, hogyan működik a „gépezet”. Győzelmét nem a liberalizmus diadala, hanem a populista eszköztár ügyes átfordítása hozta el a lap szerint.

Ez a módszer működött. De a működése maga a probléma. 

Egyes elemzések arra a következetesre jutnak, hogy a Tisza győzelme nem azért született, mert a szabályok megváltoztak, hanem mert valaki a meglévő, torz szabályok között jobban játszott. A cikkekből leszűrhető konklúzió, hogy a vezető személyiségének kiemelése, a „mi kontra ők” narratíva, a struktúra – a média foglyul ejtése, az intézmények elfoglalása, a választási aránytalanságok, a lojalitás-alapú kinevezések – érintetlen marad, csak a szereplők cserélődnek.

Borítókép: Magyar Péter (Fotó: AFP)