ÉletmódSzerző: origo 2026. 07. 30. 1 percnyi olvasás
Nézd meg az ikonikus küldetésről készült galériát!
Az Apollo-15 űrhajó legénységét David Scott parancsnok, James Irwin holdkomp-pilóta és Alfred Worden pilóta alkotta. Az elsődleges céljuk az volt, hogy alapos geológiai vizsgálatokat végezzenek a Holdon. A leszállás helyszínéül a rendkívül nehéz terepnek számító, hegyvidéki Hadley-Apennine régiót választották, amely egy mély árok mellett feküdt. Itt gyűjtöttek kőzetmintákat és tanulmányozták a Hold belső szerkezetét.

A J-típusú küldetés azt jelentette, hogy az asztronauták egy továbbfejlesztett, több üzemanyaggal és nagyobb teherbírással rendelkező holdkomp, a Falcon segítségével szálltak le a Holdra, aminek köszönhetően több felszerelést vihettek magukkal, így több kísérletet végeztek, mintákat hozhattak haza, mindennek érdekében pedig több időt töltöttek az égitest felszínén, több holdsétát téve.
Míg az Apollo-11 és -12 „csak” néhány órás holdsétát tett lehetővé, és azok lényege az volt, hogy ember lépjen a Holdra, addig az Apollo-15 küldetés során az űrhajósok már három napig tartózkodhattak a holdfelszínen. Ez idő alatt 4 holdsétát tettek, és összesen 18 és fél órát töltöttek terepmunkával.
Bejárták a Hadley-Appennine völgyének geológiailag komplex térségét, először használva holdjáró autót. A Lunar Roving Vehicle névre keresztelt elektromos járművet a magyar származású Pavlics Ferenc vezette mérnökcsoport tervezte.
Scott és Irwin a misszió során összesen 77 kilogrammnyi kőzet- és talajmintát gyűjtött össze a Holdon.
Közülük a leghíresebb a Teremtés köve (Genesis Rock) néven elhíresült minta, amelyről később bebizonyosodott, hogy több mint 4 milliárd éves, vagyis a Hold ősi kérgéből származik.
A küldetés során végleg bebizonyosodott, hogy az ember képes komplex tudományos munkát végezni egy idegen égitest felszínén.