Egyebek mellett az alábbi témákat érintettük:

• Mikor beszélhetünk valóban lakhatási válságról? Milyen társadalmi és gazdasági mutatók alapján állítható, hogy egy országban lakhatási válság alakult ki, és hol tart ebből a szempontból Magyarország?
• A lakhatási válság nem politikai hanem társadalmi kérdés. Ugyanakkor gazdasági is. Miként lehet úgy politikai ciklusokon átívelő lakáspiaci stratégiát alkotni, hogy hogy egyszerre szolgáljon társadalmi érdeket, de összgazdasági szempontból is pozitív hozadéka legyen?
• Miért szakadtak el ennyire a magyar lakásárak? A magyarországi drágulás többszöröse az uniós átlagnak, miközben az MNB már jelentős túlértékeltséget mér. A szakértők azt is körbejárják, beszélhetünk-e lakáspiaci buborékról, és milyen kockázatot vállal az, aki most, államilag támogatott hitelből vásárol?
• Hogyan vált luxussá az albérlet? A budapesti bérleti díjak már a nettó mediánkereset csaknem 60 százalékát felemészthetik. Beszélgettünk többek között az egyetemi ponthatárok utáni keresleti rohamról, a kollégiumi férőhelyek hiányáról és a bérbeadás, valamint a Tisza-kormány által bejelentett bérlakásépítési program lehetséges hatásairól is.
• Megtérült-e a Fidesz-kormányok által otthonteremtésre fordított több ezermilliárd forint? Becslések szerint 2016 óta 6500–7000 milliárd forint kerülhetett a lakossághoz különböző otthonteremtési támogatásokon keresztül. A kérdés az, hogy ez valóban javította-e a lakhatást, vagy jelentős része végül beépült az ingatlanárakba.
• Az Otthon Start sikertörténet vagy újabb árfelhajtó program? A konstrukció érdemben növelte az elsőlakás-vásárlók arányát, ugyanakkor az MNB szerint hozzájárult a dráguláshoz is.
• Milyen lakáspolitikára lenne szükség 2026 és 2030 között? Bérlakásprogram, célzottabb támogatások, energiahatékonysági beruházások. A legfontosabb kérdés: miként lehet átállni a vásárlóerő támogatásáról a lakhatás tényleges megfizethetőségének javítására.