TechtudSzerző: origo 2026. 07. 30. 1 percnyi olvasás
Felkészíthetjük szervezetünket a hőségre, mutatjuk, mit kell tenni.
Számos közelmúltbeli tanulmány megerősíti, hogy a rendszeres hőedzés elősegíti a szervezet magas hőmérséklethez való alkalmazkodását. Ha a hőterhelés már a hőhullám előtt megtörténik, a verejtékezés hamarabb beindulhat, javulhat a bőr vérellátása, és jelentősen mérséklődhet a szív- és érrendszerre nehezedő nyomás. A kutatók éppen ezért hangsúlyozzák: a szauna és a forró fürdő a megelőzést és a felkészülést szolgálja, nem pedig a kialakult hőség miatti vészhelyzet kezelését.

Jari Laukkanen, a Kelet-finnországi Egyetem kardiológusa mindezt a sportélettan eddigi eredményeivel támasztja alá. A versenysportolók régóta alkalmazzák a meleg környezetben történő edzést, hogy szervezetüket felkészítsék a forró éghajlatú térségekben rendezett megmérettetésekre.
"Hasonló élettani adaptáció jó eséllyel passzív hőterhelés – például szaunázás vagy forró fürdő – révén is elérhető”
– nyilatkozta a szakember a The Guardiannek.
Ennek az alkalmazkodási folyamatnak fontos része a korábban beinduló, jóval hatékonyabb verejtékezés. Ezzel párhuzamosan javul a bőr vérellátása, megnőhet a vérplazma térfogata, miközben a szív- és érrendszer terhelése csökken. Laukkanen rámutatott, hogy ezek a kedvező élettani változások nagymértékben megkönnyítik a testhőmérséklet szabályozását a kánikulában.
Jessica Mee, a Worcesteri Egyetem kutatója azt vizsgálja, miként javítja a hőtűrést a rendszeres forró fürdő. Eddigi eredményeik rámutatnak, hogy a hőakklimatizáció nemcsak biológiai, hanem viselkedésbeli változásokat is hoz: a hőséghez szokott emberek rendszeresebben isznak, életritmusukat rugalmasabban igazítják a körülményekhez, és jóval hamarabb felismerik a testük küldte figyelmeztető jeleket.
Egy tizenhat tanulmányt összegző szisztematikus áttekintés arra jutott, hogy a felkészülés akkor a leghatékonyabb, ha hat-hét egymást követő napon legalább harminc perces hőhatásnak tesszük ki a szervezetünket. Egy másik metaanalízis azt mutatja, hogy bár az élettani változások már néhány nap elteltével megindulhatnak, a teljes alkalmazkodáshoz általában egy-két hétre van szükség.