Ez egy valódi gyászfolyamat. Azt mondják, hogy a gyásznak a pszihichológiában megvannak a fázisai. Az első a sokk, amikor az ember csak néz ki a fejéből és azt sem tudja, hogy ez most tényleg megtörtént-e. Utána következik a tagadás, hogy biztos nem lehet igaz és még mindig a mentőszolgálatnál dolgozok. Aztán általában a düh jön, amikor az ember haragszik arra, aki meghozta a döntést vagy saját magára, ha valamit elrontott. Nálam ez a düh kimaradt, inkább a szomorúság érzése van bennem, mert nem így terveztem a mentős pályafutásom végét. Ugyanakkor azt érzem, hogy van még bennem energia, szóval a következő hetekben szeretném kitalálni, hogy merre tovább