Hónapok óta tart az iráni háború, amelyről már számos alkalommal jelentette ki Donald Trump, hogy lezárta, ennek ellenére nagyon úgy tűnik, hogy csapdába esett, és második ciklusát egy olyan konfliktus emészti fel, amelyből egyelőre nem talált kiutat. Olyan korlátok jelentek meg, amelyekre február 28-án nem számított, amikor megkezdte az Irán elleni akciót.

Öt hónap elteltével azonban egyáltalán nem valósultak meg azok a célok, amelyeket kitűzött maga elé, pedig az amerikai elnök többször magabiztosan jelentette ki, hogy az Egyesült Államok katonai potenciálja lehetővé teszi a „venezuelai modell” végrehajtását. Ugyanakkor látható, hogy sem a hadműveletek, sem a tárgyalásos módszer nem vezetett eddig eredményre.

A háború ráadásul gazdasági problémákat is okozott, elszálltak az olajárak és a tőzsdéken is erőteljes nyomot hagyott a közel-keleti konfliktus. A Hormuzi-szoroson áthaladó hajóforgalom leállt a háború kezdetén, majd a tűzszünet alatt néhány hétre ismét megnyílt, de a régió instabillá válásával más tengerszorosok is veszélybe kerültek. Donald Trump ezért azzal is fenyegetőzött, hogy elfoglalja az Irán partvidékénél található szigeteket, köztük a Harg-szigetet, illetve azt sem tartotta kizártnak, hogy lefoglalja az iráni dúsítotturán-készleteket, azonban elismerte, hogy szárazföldi csapatokat nem szeretne bevetni a háborúban.

Senki sem bírja követni Donald Trump elképzeléseit

Az viszont egyértelműen látható, hogy csak légicsapásokkal nem tudja Washington elérni a céljait, ettől pedig az amerikai elnök még inkább frusztrálttá és kiszámíthatatlanná vált. Ugyanakkor az elmúlt héten az amerikai energiaügyi miniszter, Chris Wright történelmi megállapodást írt alá Szaúd-Arábiával polgári célú atomprogramról, azonban kevesebb mint 24 órával később Donald Trump már azt közölte, hogy az egyezség csak akkor lép életbe, ha Rijád csatlakozik az Ábrahám-megállapodáshoz, és elismeri Izrael államot.

Aaron David Miller korábbi közel-keleti diplomata szerint ezzel az amerikai elnök ismét Benjamin Netanjahu kedvére tett, és egyben bizonyította azt Irán felé, hogy egy esetleges békemegállapodást is könnyedén felrúgna, így Teherán nem lesz érdekelt annak megkötésében. 

Mike Johnson házelnök is a konfliktus lezárását szorgalmazta, azonban Donald Trumpnak még mindig nincs egyértelmű elképzelése, hogyan is lesz képes befejezni a közel-keleti harcokat, ezért most azért küzd, hogy arcvesztés nélkül tudjon kilépni belőle.

Június közepén még arról számoltunk be, hogy az amerikai elnök Versailles-ban egy 14 pontos tűzszüneti megállapodást írt alá, és akkor azt nyilatkozta, hogy az új iráni vezetés belátta a helyzetet, és Teherán gazdasági érdekei azt diktálják, hogy lezárják a háborút és elfogadják az amerikai feltételeket. „Azt hiszem, elegük lett” − fogalmazott akkor Donald Trump, és elmondta, hogy azért sikerült megállapodást kötnie, mert egy újabb támadással fenyegetőzött. Ennek ellenére két hét múlva mintha semmi sem történt volna, ismét kiújultak a harcok. 

Három lövése maradt az amerikai elnöknek

Donald Trump előtt most három opció áll: további katonai eszkaláció, új gazdasági szankciók bevezetése vagy kihirdeti a győzelmét és kivonul a térségből. Mindhárom lehetőségre kitért J. D. Vance alelnökkel, Pete Hegseth védelmi miniszterrel, Dan Caine vezérkari főnökkel, Jared Kushnerrel és Steve Witkoff elnöki különmegbízottal.

Ugyanakkor mindegyik opció problémás, de eltérő okokból, múlt pénteken az amerikai elnök a hadműveletek leállításáról döntött, mivel a tisztviselők kétségbe vonták, hogy egy újabb bombázás ismét tárgyalóasztalhoz ültetné az iráni vezetést. Továbbá figyelmeztették, hogy egy ilyen léptékű támadás jelentős számú civil áldozattal járna.

Emellett korábban arról is írtunk, hogy a háború miatt kiürülnek az amerikai fegyverraktárak, egy áprilisi becslés szerint az elhárítórakéták mintegy felét már felhasználták. Egyes tisztviselők szerint pedig a júliusban végrehajtott támadások következtében kritikusan alacsony szintre süllyedtek az amerikai készletek. Ezért ez is szerepet játszhatott abban, hogy Donald Trump inkább lemondott a további eszkalációról, bár ez nála nem jelenti azt, hogy nem gondolhatja meg magát, és nem rendel el újabb légicsapásokat. Viszont az amerikai készletek csökkenése lépésekre késztetheti Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnököt.

A második lehetőség, hogy Donald Trump hagyja érvényesülni a szankciók hatását, és abban reménykedik, hogy az iráni olajexport elleni további szigorítások meghozzák a kívánt hatást, azonban ez jóval hosszabb időt vesz igénybe. Az amerikai elnök már 2018 óta Irán gazdasági összeomlását várja, ennek ellenére a teheráni rezsim köszöni szépen, de jól van, és nem tervez lemondani nukleáris programjáról. Ettől függetlenül ez a stratégia még működhet, viszont ehhez rendkívül költséges, folyamatos amerikai katonai jelenlétre lesz szükség, valamint arra, hogy vállalják az időről időre fellángoló tűzharcok kockázatát, amelyek nemcsak az amerikai, hanem az Öböl-menti országok katonákat is veszélyeztetik.

Az utolsó opció a győzelem kihirdetése és a kivonulás lehet az Egyesült Államok számára. Egy hónappal korábban még úgy tűnt, hogy Donald Trump ebbe az irányba tart, amikor arról beszélt, hogy azért választotta a tűzszünetet és a tárgyalást, mert nem akar kockáztatni egy gazdasági világválságot. A kivonulásnak viszont nagy ára lehet, hiszen ha úgy hagyja el az Egyesült Államokat a térséget, hogy Irán továbbra is rendelkezik dúsítotturán-készletekkel, illetve a Hormuzi-szoros iráni ellenőrzés alatt marad, akkor Donald Trump nem oldotta meg a problémát, amely miatt megindította a háborút, sőt, egy újabbat generált az energiapiacon.