KultúraSzerző: magyarnemzet 2026. 07. 29. 3 percnyi olvasás
A magyar természetjárás kultúrája egy nővel indult.
A magyar természetjárás története a Tátra első felfedezőitől a Kéktúráig ível. A kirándulásokból útleírások, térképek, irodalmi művek és később legendás televíziós sorozatok születtek, amelyek máig formálják a természethez és a hazához fűződő viszonyunkat.
Alighanem minden a Tátrában kezdődött, melynek első meghódítói még a magashegyi pásztorok és zergevadászok voltak, ám itt jelentek meg az első név szerint ismert kirándulók is. A 16. század első felében Lászky Jeromos késmárki várkapitány és felesége, Beáta a Zöld-tó völgyébe látogatott. A történet azért is figyelemre méltó, mert a magyar természetjárás kezdeteinél rögtön egy nő alakja is feltűnik.
A természetjárás igazi műhelye kezdetben a késmárki líceum volt. Frölich Dávid, a későbbi rektor, matematikus és csillagász még diákként jutott fel a Késmárki-csúcsra, majd háromnapos útját részletesen meg is örökítette. Mivel dokumentálta is az élményt, a magyar turistairodalom egyik első alakjaként tartják számon. A kutatók szerint Petrarca Mont Ventoux-ra tett feljutásának leírása is ösztönözhette: a hegy mindig is szellemi, szakrális többletjelentéssel is bírt. Később a késmárki iskola tanárai – köztük a Buchholtz család tagjai – tanítványaikkal együtt
A Tátra így egyszerre vált tanteremmé, laboratóriummá és a magyar természetjárás bölcsőjévé.
Petőfi Sándor, Jókai Mór vagy Orbán Balázs már sokkal inkább hazajárók voltak, mint turisták. Útjaikból versek, útirajzok, néprajzi és földrajzi leírások születtek, ezek pedig az olvasók számára is láthatóvá tették az egész országot. Petőfi 1845-ben csaknem három hónapon át járta a Felvidéket. Úti leveleiben ugyanazzal a természetességgel írt a gyalázatos kassai fogadóról, a késmárki borozásról vagy a losonci vendégszeretetről, mint a természet szépségéről.
Jókai Mór útirajzaiban a várromok és folyóvölgyek a magyar történelem díszleteivé váltak.
Vannak vidékek, amiknek igéző hatása az emberi kedélyre el nem tagadható, amiknek múltja belesugall a jelenbe. Ország, világ, korszellem átalakul, idomul az idővel, az a vidék maga külön is alakít, idomít, s hagyományos befolyását nem szünteti meg, s mint egy örökké tartó álom, belerémlik az ébrenlétbe
– kezdi Jókai a Vág völgyében szerzett tapasztalatok leírását.
Orbán Balázs beutazta a Közel-Keletet, majd az 1848-49-es szabadságharc utáni magyar emigráció nyugat-európai alakjaihoz csatlakozott. Amikor 1859-ben hazatérhetett, figyelmét végre szülőföldje felé fordíthatta. Tudományos alapossággal kutatta végig a Székelyföld minden települését és természeti ritkaságát. Jegyzeteiből és fényképeiből született meg monumentális műve, A Székelyföld leírása, amely egyszerre útikönyv, történeti munka és a magyar táj egyik legszebb irodalmi emléke.
A 19. század végére a természetjárás egyre szélesebb polgári rétegek kedvelt időtöltésévé vált. Ennek jelképes pillanata volt 1873, amikor Ótátrafüreden megalakult a Magyarországi Kárpát Egyesület, hazánk első turistaegyesülete – egyben a világ hatodik ilyen szervezete. Az egyesület kirándulásokat szervezett, menedékházakat épített a Tátrában, turistautakat jelölt ki, vasláncokkal tette biztonságosabbá a nehezebb szakaszokat, térképeket és útikalauzokat adott ki, 1889-től pedig Turisták Lapja címmel elindította az első magyar turistaújságot. A mozgalom pedig hamar túlnőtt a Tátrán. A Budapesti Osztályból létrejött Magyar Turista Egyesület, melynek élére a szenvedélyes hegymászó Eötvös Loránd került. Az egyesületek egymás után építették a menedékházakat Dobogókőtől a Tátráig, miközben egységes turistajelzéseket alakítottak ki.
A két világháború azonban a természetjáró mozgalmat sem kímélte. Trianon megtörte a lendületet, hiszen a legkedveltebb túraterületek közül sok az új határokon kívülre került. Bár a húszas–harmincas évekre ismét virágzásnak indult a magyar turistakultúra, 1946-ban feloszlatták a turistaegyesületeket, vagyonukat államosították, a természetjárás pedig a Magyar Természetbarát Szövetség keretei között, állami felügyelet alatt folytatódhatott csak.
A rendszerváltás után azonban a régi egyesületek is újjászülethettek: 1989-ben ismét megalakult a Magyar Turista Egyesület, első elnöke pedig az a Peták István lett, aki Rockenbauer Pállal együtt dolgozott a Másfél millió lépés Magyarországon koncepcióján. Az 1979-ben indult kultikus sorozat a táj mellett mesterségeket, népdalokat, történelmi emlékeket és az út mentén élő embereket is bemutatta. A hét évvel később készült …és még egymillió lépés Magyarországon pedig a Dunántúlon folytatta ezt az utazást.
A műsor máig meghatározza, hogyan gondolkodunk a természetjárásról. Ahogyan a magyar természetjárás kezdeteikor a hegyekben tett kirándulásokból útleírások, térképek és irodalmi művek születtek, úgy Rockenbauerék sem csupán végigjárták az országot, hanem bemutatták annak természeti, történeti és néprajzi értékeit is. Ezt a hagyományt vitte tovább 2011-től napjainkig a Hazajáró, ami a Kárpát-medence tájait járva a természet, a történelem és a helyi közösségek történetét mesélte el. A magyar természetjárás így évszázadok óta nemcsak a tájról, hanem a benne élő emberről és kultúránkról is szól.
Napi