A fesztiválok, szabadtéri rendezvények, stadionok, repülőterek, tömegközlekedési csomópontok, kávézók és gyorséttermek működésében az egyszer használatos poharak és ételcsomagolások továbbra is alapvető szerepet töltenek be. Ezeken a helyeken a higiéniai követelmények, a logisztikai korlátok, a mosási infrastruktúra hiánya, a víz- és energiafelhasználás, a fogyasztói szokások miatt a többször használatos rendszerek nem minden esetben vagy nem gazdaságosan alkalmazhatók. Ebben a környezetben a bioműanyagok és biopolimerek fontos átmeneti vagy kiegészítő megoldást jelenthetnek. A magyar Bibo, fenntartható tisztítószer- és csomagolási megoldásokat kínáló vállalat kutatóinak szakmai cikke szerint a bioalapú műanyagok előállítása során felhasznált nyersanyagok jelentős része megújuló forrásból származik, így csökkenthető a fosszilis alapanyagoktól való függőség. Szerintük az olasz példát kellene szem előtt tartani.

Nincs szabályozási különbség

Sok bioműanyag-rendszerben nincsenek olyan adalékanyagok és összetevők, amik a hagyományos műanyagok esetében veszélyesek lehetnek az egészségre és ártalmasak a környezetre. A mikroműanyagok veszélyeiről egyre több tanulmány jelenik meg, úgyhogy így a megújuló alapanyagok, a lebomló vagy komposztálható biopolimerek fontos szerepet játszhatnak a jövő fenntartható anyaghasználatában.

A biopolimerek életciklus-elemzései számos esetben alacsonyabb fosszilis szén-dioxid-terhelést mutatnak, és bizonyos alkalmazásokban a termék az élelmiszer-hulladékkal együtt kerülhet a szervesanyag-kezelési rendszerbe. Ez a rendezvényeken, vendéglátóhelyeken fontos, ahol az ételmaradékkal szennyezett csomagolóanyagok hagyományos újrahasznosítása nem megoldható.

A jelenlegi európai szabályozás nem tesz érdemi különbséget a fosszilis eredetű egyszer használatos műanyagok és a bioalapú, komposztálható műanyagok között. A SUPD (Single-Use Plastics Directive) az Európai Unió irányelve, célja az eldobható műanyag termékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentése) a termék egyszer használatos jellegére és a potenciális hulladékképződésre koncentrál, ezért a legtöbb bioműanyag pohár vagy bioműanyag bevonatú papírpohár ugyanabba a jogi kategóriába kerül, mint a hagyományos műanyag termékek. Pedig különbséget kellene tenni! 

A fenntarthatóságra törekvésben nem csak az egyszer használható termékek teljes kiiktatása lehet az útja, hanem ezek kiváltása egészségesebb, zöldebb anyagokkal.  A többször használatos rendszerek, a betétdíjas megoldások, a biopolimerek, a komposztálható csomagolások és a helyi hulladékkezelési infrastruktúrák együttes alkalmazása biztosíthatja a  higiéniai, gazdasági, fogyasztói és környezetvédelmi szempontok érvényesülését. A bioműanyagok több területen fontos átmenetet jelenthetnek a fosszilis alapú műanyagoktól való átmenet során.

Az olasz modell szépsége

Az olasz megközelítés tűnik most a legjobbnak az Európai Unióban, már a SUPD nemzeti átültetése során igyekeztek különbséget tenni a két anyagcsoport között. Tehát van lehetőség eltérő nemzeti alkalmazására? Korlátozott mértékben igen, mert nem rendelet, csak irányelv, ami lefekteti a célokat, de a végrehajtás módjáról az országok dönthetnek. Olaszország a 196/2021. számú törvényerejű rendeletben, amely a SUPD olasz átültetése, több ponton eltér az Európai Bizottság szigorú értelmezésétől, és kedvezőbb elbírálást biztosít egyes komposztálható bioműanyag termékeknek. A Bizottság szerint azonban Olaszország túl messzire ment, ezért 2024-ben kötelezettségszegési eljárás előkészítését indította meg, mivel az olasz szabályozás olyan kivételeket is engedélyezett, amelyeket a SUPD eredeti szövege nem tartalmaz.

Mert az ország Európa legnagyobb bioműanyag-ipari központja, ahol már jóval a SUPD előtt kiépült egy jelentős biopolimer- és komposztálható csomagolóipar. Több ezer munkahely és jelentős exportkapacitás kapcsolódik ehhez az iparághoz. A kormány álláspontja szerint a komposztálható bioműanyagok nem a probléma, hanem a megoldás részét képezik. Az EU egyik legfejlettebb szerveshulladék-gyűjtési rendszerét építette ki, széles körű a szelektív biohulladék-gyűjtés, a komposztálható hulladékgyűjtő zsákok használata, az az ipari komposztálás.

Az olasz felfogás azon alapul, hogy ha egy bioműanyag termék igazoltan komposztálható és egy működő szerveshulladék-rendszerben kerül kezelésre, akkor nem ugyanazt a környezeti kockázatot jelenti, mint egy fosszilis, egyszer használatos műanyag. Agrárérdek is fűződik az általuk bevezetett szabályozáshoz, a bioműanyagok jelentős része kukorica, keményítő, cukorrépa és egyéb mezőgazdasági alapanyagok felhasználásával készül.

A MACSI műanyagadó (mértéke 0,45 €/kg műanyag) is fontos ösztönző a zöld átállás felé. A szabályozás azonban kizárja a komposztálható műanyagokat, az újrahasznosított műanyagokat illetve bizonyos egészségügyi csomagolásokat. Vagyis egy komposztálható bioműanyag termék adóelőnyt élvez a hagyományos műanyaggal szemben. Az olasz bioműanyag-ipar kutatás-fejlesztési támogatásokból, ipari innovációs projektekből, regionális beruházási támogatásokból és körforgásos gazdasági fejlesztési programokból is profitál. Több önkormányzat és közintézmény előnyben részesíti a komposztálható termékeket, a biohulladék-rendszerrel kompatibilis csomagolásokat, ami közvetett gazdasági támogatást jelent az ágazatnak.

Magyar harc a mikroműanyagok ellen

Juhász András, a Bibo magyar fejlesztésű, fenntartható tisztítószer- és csomagolási megoldásokat kínáló vállalat alapítója és ügyvezetője szerint itthon ma elsősorban gazdasági oldalról közelítik meg az egyszer használatos műanyagok szabályozásának kérdését. Sokan az üzemeltetési költségek növekedését látják a SUPD irányelv hazai alkalmazásában, miközben sem a piaci szereplők, sem a végfelhasználók jelentős része nincs teljes mértékben tisztában a probléma valódi természetével és nagyságrendjével.

A klasszikus, fosszilis alapú műanyagból készült élelmiszer-csomagolóanyagok esetében nem csupán hulladékgazdálkodási problémáról beszélünk. Hő, fény, zsíros vagy savas élelmiszerekkel való érintkezés, illetve hosszabb tárolás hatására egyes műanyagokból és bevonatokból adalékanyagok, lágyítók, stabilizátorok, színezékek, égésgátlók, biszfenol-származékok, ftalátok vagy más nem kívánatos vegyületek oldódhatnak ki.

Ezek az anyagok bekerülhetnek az élelmiszerbe, majd az emberi szervezetbe. A tudományos kutatások alapján bizonyos műanyag-adalékanyagok és egyes mikroműanyag-részecskék kapcsolatba hozhatók hormonrendszeri zavarokkal, termékenységi problémákkal, fejlődési rendellenességekkel, gyulladásos folyamatokkal, anyagcsere-zavarokkal, immunológiai hatásokkal és egyes betegségek kockázatának növekedésével. A probléma különösen jelentős az élelmiszerrel érintkező csomagolóanyagok esetében, hiszen ezek közvetlen kapcsolatban állnak mindennapi fogyasztásunkkal.

Környezeti szempontból a klasszikus műanyagok a hulladéklerakókban és a természetben nem valódi biológiai lebomláson mennek keresztül, hanem egyre kisebb darabokra esnek szét, mikroműanyagokká és nanoműanyagokká alakulnak. Ezek a talajba, a felszíni és felszín alatti vizekbe kerülhetnek, majd a vízkörforgás részeként visszajuthatnak a mezőgazdasági területekre. A növények képesek bizonyos mikroméretű részecskéket és szennyező anyagokat felvenni a gyökérzónán keresztül, így azok megjelenhetnek a termesztett növényekben – búzában, paradicsomban, almában és más mezőgazdasági terményekben, amelyeket nap mint nap elfogyasztunk.

Hosszú távon csökkentenünk kell a klasszikus, fosszilis alapú műanyagok használatát, főleg az élelmiszerrel érintkező csomagolóanyagok területén. De nem elég az egyszer használatos műanyagokat többször használatos műanyagokra cserélni, hiszen az alapanyag eredetéből és tulajdonságaiból fakadó környezeti terhelés továbbra is fennmarad.

A fenntarthatóbb jövő egyik fontos eleme lehet az organikus, megújuló alapanyagokból előállított bioműanyagok alkalmazása, amelyek megfelelő körülmények között biológiai úton lebomlanak, és a körforgásos gazdaság részévé válhatnak.

Fontos eredménynek tartják, hogy „a bioműanyag bevonattal készülő, a hatályos szabályozási követelményeknek megfelelő, akár a vendéglátóhely saját logójával ellátható kávés poharaik ára ma már gyakorlatilag megegyezik a hagyományos műanyag bevonatos poharak árszintjével. Ez jól mutatja, hogy a technológiai fejlődés és a méretgazdaságosság képes megszüntetni az alternatív megoldások korábbi versenyhátrányát.”

Magyarország 2024-ben már megkezdte az organikus élelmiszerhulladék elkülönített gyűjtésének bevezetését az Európai Unió körforgásos gazdasági célkitűzéseivel összhangban, azonban a rendszer országos kiterjesztése és hatékony működése még számos kihívással néz szembe. 

Az innovatív bioműanyag-ipar támogatása, a szerves hulladékgyűjtési rendszerek fejlesztése, a fenntartható alternatívák szélesebb körű alkalmazása nem csupán környezetvédelmi kérdés, hanem hosszú távú egészségügyi, gazdasági és társadalmi érdek is. 

(Borítókép: Mikroműanyag. Fotó: Svetlozar Hristov / iStockphoto / Getty Images)