Az európai hatóságok egyre szélsőségesebb erdőtüz-szezonokkal néznek szembe, mivel az éghajlatváltozás mindegyiket pusztítóbbá teszi. Ám bár az EU valódi előrelépést tett a vészhelyzeti reagálás összehangolása terén, a szándékos gyújtás elleni küzdelem továbbra is széttagolt.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Az elmúlt néhány évben az EU jelentősen megerősítette az erdőtüzekre való reagálási képességét. Az EU Polgári Védelmi Mechanizmusán keresztül az Európai Bizottság koordinálja a segítségnyújtást a tagállamok között, a rescEU tartalék pedig kibővítette Európa megosztott tűzoltórepülő-, felszerelés- és egyéb vészhelyzeti erőforrásait.

Ám bár Európa egyre jobban küzd az erdőtüzek kitörése után, még mindig kevéssé érti a kutatók által feltett első kérdések egyikét: hogyan keletkezett a tűz?

A szándékos gyújtás továbbra is nagyrészt nemzeti ügy, a büntetőjogok, a nyomozási módszerek és a bejelentési gyakorlatok pedig nagyon eltérőek az egyes országokban. Az eredmény egy vakfolt: az EU fel tudja térképezni az űrből származó tüzeket, és koordinálni tudja a határokon átnyúló vészhelyzeti reagálásokat, de nincs összehasonlítható európai képe arról, hogy ki és miért gyújt ki szándékosan.

"Ezek a tüzek nem mindegyike baleset. Néhányat szándékosan gyújtanak fel: ez bűncselekmény, és 15 év börtönbüntetéssel büntetendő" - írta Sébastien Lecornu francia miniszterelnök az X-en a legutóbbi futótűz-válság idején. "A biztonsági erők teljes mértékben mozgósítják a gyújtogatók azonosítását. Meg fogják találni, letartóztatják és felelősségre vonják tetteikért a bíróság előtt."

Mi az a gyújtogatás?

A tűzoltó szervezetek általában okok szerint osztályozzák a tüzeket, megkülönböztetve természetes, véletlen, szándékos és ismeretlen eredetű tüzeket.

A természetes tüzek többnyire a villámcsapáshoz köthetők. Az ember okozta tüzek adják a gyújtások túlnyomó részét Európában, de ez a kategória nagyon különböző helyzeteket ölel fel: gépek, mezőgazdasági munkák, tábortüzek, tűzijátékok vagy eldobott cigaretta által okozott véletlenszerű tüzek, valamint a szándékosan felgyújtott tüzek.

Általánosságban a gyújtogatás tulajdon, erdő vagy föld szándékos felgyújtására utal. A jogkövetkezmények azonban attól függően változnak, hogy milyen égési sérülések, milyen veszélyek keletkeztek és milyen károkat okoztak.

A Közös Kutatóközpont (JRC) az erdőtüzek gyulladási tényezőinek áttekintése számos motivációt azonosított a szándékos tüzek mögött, ideértve a legelők megújítását, a vandalizmust, a magánszemélyekkel vagy hatóságokkal szembeni megtorlást, valamint a földgazdálkodással kapcsolatos konfliktusokat.

A gyújtogatásnak nincs harmonizált EU-definíciója. A büntetőjog továbbra is nemzeti hatáskörben marad, és az országok eltérően kezelik az erdőtüzeket jogilag, ami megnehezíti az összehasonlítást.

Spanyolországban és Portugáliában az erdőtüzek konkrét szabálysértései vannak, ami azt a tényt tükrözi, hogy a kár a magántulajdonon túl kiterjed az ökoszisztémákra, a közbiztonságra és az egész közösségekre.

Ezzel szemben Németország a gyújtogatást a büntető törvénykönyve szerinti bűncselekmények szélesebb hierarchiáján keresztül közelíti meg, ahol a legsúlyosabb kategóriák az emberi életre és a védett vagyontárgyakra jelentett veszélyhez kötődnek.

A francia törvények szerint „más ember erdejének, erdejének, fenyőjének, cserjéjének, ültetvényének vagy újraerdősített területének” felgyújtása 15 évig terjedő szabadságvesztéssel és 150 000 eurós pénzbírsággal büntethető, ha a bűncselekményt „olyan körülmények között követik el, amelyek személyi sérülést okozhatnak, vagy visszafordíthatatlan környezeti károkat okoznak”.

A gazdasági ösztönzők megszüntetése

Egyes dél-európai országok megpróbálták eltávolítani a szándékos tüzek egyik lehetséges gazdasági ösztönzőjét: azt a lehetőséget, hogy a leégett földek később értékesebbé vagy könnyebben fejleszthetővé válhatnak.

Spanyolország és Portugália korlátozásokat vezetett be, amelyek megakadályozzák, hogy a leégett erdőterületeket gyorsan más hasznosításra fordítsák.

Spanyolországban az erdőtörvény reformja általános 30 éves korlátozást vezetett be a leégett erdőterületek státuszának megváltoztatására, kivéve szigorú feltételek mellett. Portugália hasonló keretet vezetett be, sok esetben 10 évre szóló korlátozásokkal.

A cél az volt, hogy megtörjük azt a körforgást, amelyben a földet szándékosan fel lehet égetni, majd mezőgazdasági, építőipari vagy egyéb gazdasági tevékenység céljára átalakítani.

A kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy a földspekuláció csak egy a szándékos tüzek mögött meghúzódó lehetséges okok közül.

A klímaváltozás szerepe

A szándékos tüzek megértésének kihívása akkor jön, amikor minden gyújtás következményei egyre súlyosabbak.

Az éghajlatváltozás nem feltétlenül vezet több tüzet gyújtani. De megteremti azokat a feltételeket, amelyek mellett ugyanabból a gyulladásból sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy nagyszabású katasztrófává váljon.

Az Európai Bizottság arra figyelmeztetett, hogy a forróbb nyár, az elhúzódó aszályok és a hőhullámok kiszárítják a növényzetet, és növelik a tüzek gyors terjedésének valószínűségét.

Az integrált erdőtüz-kockázat-kezelésről szóló stratégiájában a Bizottság megjegyezte, hogy a megelőzés és a felkészültség javulása ellenére Európa egyre szélsőségesebb erdőtüzekkel néz szembe.

A Bizottság 2025-ben azt közölte, hogy az EU-ban az égett terület összesített értéke meghaladta az egymillió hektárt, ami a legmagasabb szint az tömb erdőtüzek megfigyelésének történetében, és összemérhető Ciprus méretével.

Milyen információk állnak rendelkezésre

Az EU Kopernikusz Föld-megfigyelési programja átalakította az erdőtüzek megfigyelését.

Az Európai Erdőtüzek Információs Rendszerén (EFFIS) keresztül a hatóságok hozzáférhetnek a tűzveszély-előrejelzésekhez a tüzek kitörése előtt, valamint műholdas információkhoz a tűz helyéről, terjedéséről és az események alatti és utáni károkról.

A Kopernikusz jelentősen javította a polgári védelmi hatóságok rendelkezésére álló információkat, lehetővé téve az országoknak, hogy válaszaikat egy közös európai kép mentén koordinálják.

A műholdak azonban meg tudják mutatni, hol és mikor keletkezett a tűz, és hogyan terjedt, de nem tudják megállapítani, hogy a gyújtás szándékos volt-e, sem a felelőst, sem az indítékot.

Ehhez a hatóságok továbbra is a nemzeti rendőrségi nyomozásoktól, a törvényszéki bizonyítékoktól és a helyi ismeretektől függenek.

Az EU erdőtüzek adatbázisa a nemzeti hatóságok által szolgáltatott információkra támaszkodik, beleértve a tűzokok saját osztályozását is. Az EFFIS közös kategóriákat dolgozott ki, de az okokra vonatkozó adatok elérhetősége és minősége továbbra is országonként eltérő, ami korlátozza az összehasonlítást.

Bűnügyi intelligenciahiány

A szakadék különösen szembetűnő a határokon átnyúló bűnözés más területei mellett.

Az Eurostat harmonizált statisztikákat készít a kiválasztott bűncselekményekről, beleértve az emberölést, rablást és szexuális erőszakot. Nincs összehasonlítható uniós szintű adatkészlet a szándékos tűzgyújtásról, részben azért, mert a nemzeti büntetőjogi besorolások és a jelentéstételi gyakorlatok igen eltérőek.

Az Europol kiemelt területként jelölte meg a környezeti bûnözést az EU bûnügyi fenyegetésekkel szembeni európai multidiszciplináris platformja (EMPACT) keretében, amelyet a tagállamok a súlyos és szervezett bûnözés elleni fellépés összehangolására használnak.

Az Europol környezeti bűnözés elleni munkája azonban nagyrészt a hulladékkereskedelemre, a környezetszennyezésre és a természeti erőforrások illegális kiaknázására összpontosított. A szándékos tűzgyújtás az európai bűnügyi hírszerzés viszonylag fejletlen területe.

Európa a világ egyik legfejlettebb rendszerét építette ki az erdőtüzek észlelésére és a vészhelyzeti reagálás koordinálására. Képes műholdakról figyelni a tüzeket, mozgósítani a határokon átívelő tűzoltókat, és napokon belül megbecsülni a károkat.

De amikor arról van szó, hogy ki és miért indította el a tüzet, az EU még mindig nagymértékben a széttagolt nemzeti vizsgálatoktól függ.