A Sziget Fesztivál története idén egy újabb fejezethez érkezik, és bár már csak néhány hét választ el minket attól, hogy ismét teljesen benépesüljön az Óbudai-sziget, néhány hónappal ezelőtt még korántsem volt biztos, hogy egyáltalán lesz-e 2026-os fesztivál. A nemzetközi tulajdonos kivonulása, a cég nehéz pénzügyi helyzete, valamint a fővárossal zajló, az engedélyek körüli elhúzódó egyeztetések miatt hosszú ideig úgy tűnt, a több mint három évtizedes történet megszakadhat. Végül azonban a fesztivál egyik alapítója, Gerendai Károly ismét tulajdonosként tért vissza a Sziget életébe, és sikerült megmentenie a rendezvényt, amely augusztus 11. és 15. között így újra megnyithatja a kapuit. Sőt, már előbb, ugyanis idén ismét mínusz egyedik és nulladik nappal robban be az igazi nyár a Hajógyárin. 

De mégis honnan indult minden? Hogyan született meg az a fesztivál, amelyből mára Európa egyik legismertebb kulturális eseménye lett? Erről beszélgettünk a két alapítóval, Gerendai Károllyal és Müller Péter Sziámival, akik felidézték a kezdeteket, közös történetüket, az első veszteséges éveket, az ötletük fogadtatását, valamint azt is, hogyan lett egy maroknyi barát kezdeményezéséből világhírű fesztivál.

Tényleg a közértben történnek a legfontosabb találkozások

Azt ugyan már talán a legtöbben hallották, hogy az első Sziget Fesztivált 1993-ban még Diáksziget néven rendezték meg, a mainál jóval szerényebb körülmények között, arról azonban sokkal ritkábban esik szó, hogy hogyan talált egymásra az első esemény ideje alatt mindössze 23 éves Gerendai Károly és a már tapasztaltabb 41 éves Müller Péter Sziámi – azaz a fesztivál alapítói. Pedig ezen történet nélkül ma talán nagy zenei fesztiválok sem lennének itthon...

Nem véletlen, hogy Gerendai Károly már a beszélgetésünk elején felidézte, hogy először egy 1990-es URH-koncerten találkozott Müller Péterrel, de az igazi egymásra találásuk mégis egy egészen hétköznapi helyzetben történt. Ugyanis nem akárhol, hanem

Beszélgetni kezdtek, és annyira hamar megtalálták a közös hangot, hogy rövid időn belül már együtt dolgoztak. Gerendai akkor egy lemezkiadónál helyezkedett el, amely ezután többek között a Sziámi zenekar lemezeit is megjelentette, majd ő intézte a zenekar koncertjeit és budapesti ügyeit is. Innen indult az a munkakapcsolat, amelyből később aztán a Sziget ötlete is megszületett.

Müller Péter Sziámi szerint már ekkor látszott, hogy Gerendai egészen más, mint akikkel korábban dolgozott, mint fogalmazott, azóta sem találkozott ennyire precíz, korrekt és szerethető szervezővel. Felidézte, hogy Gerendai nemcsak a lemezek értékesítésében újított, hanem olyan marketingötletekkel is előállt, amelyek akkoriban szinte példátlannak számítottak. „A Testből testbe című albumba például egy sorsjegyet tettünk, amellyel a rajongók olaszországi nyaralást nyerhettek a zenekarral” – említette példaként. Emellett Gerendai személyesen járta az országot, plakátokat ragasztott, helyi szponzorokat keresett, klubokkal tárgyalt, és minden koncertet aprólékosan előkészített – végül kifejezetten nagy sikerrel. 

Nem is annyira különös tehát, hogy mind a ketten úgy emlékeznek, hogy a kapcsolatuk gyorsan túlnőtt a munkán és a szakmai beszélgetéseken. Gerendai szerint a köztük lévő jelentős korkülönbség miatt egyszerre alakult ki köztük barátság és egyfajta apa-fiú viszony is, ami abban az élethelyzetben nagyon sokat jelentett neki.

Viszonylag korán elköltöztem a családomtól, 19 éves koromban pedig az édesanyám is meghalt egy autóbalesetben. És bár nem volt egy klasszikus szülő-gyerek viszony, de nekem fontos volt, hogy Péter úgy tekintett rám, mint egy olyan valakire, aki nem csak egy munkatárs, hanem akivel jókat lehetett mindenféléről beszélgetni. Nekem ő, mint előadó és szerző, a fiatalságom nagyon meghatározó figurája volt, és jó érzés volt azt látni, hogy komolyan vesz engem már 20 évesen. Mindig arról álmodtam, hogy bekerülök ebbe a közegbe, és mivel ő akkor már egy sikeres művész volt, rengeteg olyan ajtót nyitott ki önzetlenül, ahová magamtól nem jutottam volna el ilyen hamar

– idézte fel Gerendai, aki kiemelte, hogy a Sziget is a Sziámi zenekar körül verbuválódott csapatból indult ki. 

Kettejük kapcsolatát maga Müller Péter is hasonlóan jellemezte, aki amellett, hogy fiaként szerette Gerendait, legalább akkora büszkeséggel és gyakran aggodalommal követte a szárnypróbálgatásait. 

Olyan volt, mint a gyerekem, akit büszkén és aggódva figyeltem, hogy mi lesz vele. Nagyon merész szárnypróbálgatásai voltak már a Sziget előtt is. Azt hiszem, nem találkoztam még egy ilyen emberrel, aki ennyire szelíd, tárgyilagos és szívember tud lenni egyszerre. Próbáltam óvni és figyelmeztetni, de egyszerre sarkalltam arra is, hogy menjen bele bátran mindenbe, mert különben nem is él igazán 

– magyarázta.

Terhes felesége miatt kapott lakásra pénzt, de inkább létrehozták belőle a Szigetet

Mindez persze tényleg egy szép barátságnak a kezdete volt, azonban az életük ezen pontján talán egyikük sem gondolta volna, hogy egy közértből Európa egyik legsikeresebb fesztiváljának megszervezéséig visz majd a közös útjuk. Emiatt annyira nem is lepődhetünk meg azon sem, hogy a Sziget megszületésének előzménye valójában nem egy fesztivál, hanem egy nyári tábor környékén keresendő.

A Sziámi zenekar körül ugyanis hatalmas rajongói közösség alakult ki a kilencvenes évek elejére, rengeteg levelet kaptak, sokan pedig még életvezetési tanácsot is tőlük kértek. Ezért 1992-ben szerveztek Zalaegerszeg mellett egy nyári tábort nagyjából száz ember számára – ebből 20-an a Sziámihoz tartozó barátok és családtagok voltak, a többi 80 fő pedig főként gimnazistákból, fiatalokból és kisgyerekes családokból állt. A programban koncertek, filmvetítések, beszélgetések és közös programok szerepeltek, vendégként pedig olyan zenészek is felléptek, mint Hobo vagy Menyhárt Jenő.

Az első tábor pedig azonnal nem várt sikert aratott. A következő évben ugyanis alig hirdették meg, mégis a nyolcvan férőhelyre mintegy 8500 jelentkező akadt, így világossá vált, hogy ezt a közösséget nem lehet egy kis táborhely keretei közé zárni. Először még felmerült a fejükben, hogy az érdeklődőket valamelyik már akkor meglévő eseményre irányítják, de gyorsan rájöttek, hogy a tábor közönségét egyikbe sem tudnák igazán integrálni. Ekkor fogalmazódott meg bennük először az, hogy saját fesztivált kellene létrehozniuk. 

A fesztivál elindításához azonban pénz is kellett, ami persze alapvetően nem állt a rendelkezésükre, így egy kis trükközésre volt szükségük a megálmodott fesztivált megszervező cégük elindításához. 

Akkor lett éppen terhes a feleségem, ez volt a nagy egymásra találás újra a családommal. Pár évig kevésbé tartottam velük szorosan a kapcsolatot, nem voltam még 17 éves, amikor elköltöztem otthonról. De akkor már 22 éves voltam, amikor jött a hír az új családtag érkezéséről, így apukámék azt gondolták, azzal próbálnak minket segíteni, hogy odaadják a félretett pénzüket, 500 ezer forintot, hogy abból vehessünk egy önkormányzati lakást

– kezdte a történetet Gerendai, amit aztán Müller fejezett be: 

Pesten volt egy lakásom, és szerencsés együttállás volt, mert akkoriban vettünk egy filléres nyaralót, egy vályogházat Zalában, ahova aztán a feleségem ötletére le is költöztünk. Ezért merészen felvetettem a Karcsinak, hogy odaadjuk pár évre nekik a pesti lakásunkat, és azzal a tőkével, amit ő kapott, azzal el tudjuk indítani a céget. Volt akkor egy harmadik társunk, Szekfű Balázs is, akinek az apukája, Szekfű András filmesztéta járatos volt a cégalapításban, így ő segített nekünk ebben. 

Az első Szigetet, akkori nevén a Diákszigetet, így végül 1993-ban meg is tudták rendezni az Óbudai-szigeten, és bár a szervezők nagyjából tízezer látogatóra számítottak – főként a Sziámi rajongók köréből –, ehelyett 43 ezren érkeztek úgy, hogy szinte semmilyen előzetes reklámjuk nem volt. A fesztivált néhány A4-es plakáttal és szórólapokkal hirdették, mégis hatalmas érdeklődés övezte. Az örömöt azonban hamar beárnyékolta a pénzügyi valóság, hiszen a rendezvény 3,5 millió forintos veszteséget termelt, amit utólag még megszavazott nekik a főváros vezetése, ezért még merészebb álmokkal vágtak neki a következő évnek. A második év pedig még nagyobb sikert hozott. A Woodstock 25. évfordulójára rendezett Eurowoodstock koncepcióval már 143 ezer látogatót fogadtak, és egy szakújságírókból álló grémium, már ekkor Európa legjobb nagyfesztiváljának választotta a rendezvényt. A pénzügyi eredmény viszont még rosszabb lett: 18,7 millió forintos veszteséggel zártak.

Gerendai szerint ekkor azonban még senki sem üzleti vállalkozásként tekintett a Szigetre. Mindenkinek volt más munkája, amiből meg tudott élni, a fesztivált pedig azért szervezték, mert hittek benne. A szervezők jelentős része önkéntesként, barátként dolgozott, fizetés nélkül. Csak a második év után vált világossá, hogy a felhalmozott adósság miatt már nem lehet mellékállásként folytatni. A hitelezők ugyanis azt kérték tőle, hogy innentől főállásban csak a Szigettel foglalkozzon, hogy tudja törleszteni az adósságait, így született meg az egész éves szervezőcsapat és később az a rendezvényszervező cég is, amelyből az évek során egy komplett fesztiválbirodalom nőtt ki.

A valódi szintlépések azonban csak ezt követően következtek. Müller Péter kiemelte többek között Takács Gábor érkezését, aki a Pepsi marketingigazgatói posztját hagyta ott a Szigetért, valamint Braun Róbert szerepét is, aki professzionális kommunikációs rendszert épített ki. És bár ez idő alatt Gerendai Károly is egyre inkább üzletemberré vált, de a művész szerint közben soha nem veszítette szem elől azokat az értékeket, amelyek miatt a Sziget megszületett. Ezt pedig a mai napig így gondolja. 

Kiszálltak, mégis mindig visszatérnek

Persze a kritikák ennek ellenére is évről évre érkeztek, a fesztivál elüzletiesedésével kapcsolatban azonban mindketten úgy látják, hogy sokan félreértik a folyamatot. Müller szerint nem a Sziget változott meg, hanem a világ, így ha a fesztivál nem alkalmazkodott volna az új közönséghez és a megváltozott kulturális környezethez, ma már nem is létezne. Gerendai Károly szerint ugyanakkor egy fesztiválnak egyszerre kell kiszolgálnia a közönség igényeit és új élményeket mutatnia. „Nem az a cél, hogy ráerőltessük az emberekre a szervezők ízlését, hanem az, hogy a népszerű, közönség vonzó programok mellett olyan műfajokat és kulturális értékeket is megmutassunk, amelyekkel a látogatók egyébként nem találkoznának” – fogalmazott. Szerinte éppen ettől tudott a Sziget egy kis placcról indulva nemzetközi márkává válni, hiszen nem másokat másolt, hanem saját mintát teremtett. Hangsúlyozta azt is, hogy az elmúlt évek szervezési és pénzügyi nehézségei mögött nem kizárólag rossz döntések álltak. A COVID-járvány, a háború miatt a régióba irányuló nemzetközi utazási kedv visszaesése és egyes piacok – például Izrael és a Közel-Kelet – gyengülése jelentős hatással volt a fesztivál látogatottságára, de a környező országokból viszont egyre többen jönnek a Szigetre, amiben szerinte már közrejátszhat a kormányváltás is. 

Hiába azonban a szerelemprojekt és a hosszú éveken át tartó siker, a két alapító a fesztivál történetének egy-egy pontján egyaránt otthagyta a projektet, legalábbis mint tulajdonos. Müller Péter Sziámi 2007-ben intett búcsút a tulajdonrészének, Gerendai Károly pedig 2017-ben döntött úgy, hogy új kihívásokat keres. Persze a beszélgetésünk során fel is merült az a kérdés, hogy azok, akik még 30 év elteltével is ilyen csillogó szemmel tudnak egy projektről beszélni, mégis hogyan voltak képesek arra, hogy egy ponton kiszálljanak belőle? 

A Kossuth-díjas magyar költő, dalszerző, énekes és filmrendező szerint számára egy idő után túl nagy terhet jelentett az állandó pénzügyi bizonytalanság és a nullszaldóért folytatott küzdelem, ezért inkább a művészi pályájára koncentrált. Gerendai hozzátette, hogy Müller már az első néhány év után inkább szellemi vezetőként volt jelen, a napi működést pedig fokozatosan átvette a kialakuló szervezői csapat.

Nem vagyok álszent, tudom, hogy el kell tartani a nagy családot. Valamiből meg kell élni, és egy ponton jött az érzés, hogy hiába adatott meg, hogy a legnagyobb bálványaimmal állhattam egy színpadon, onnan lejőve ott ülnek a kollégák, és azt számolják, hogy lesz-e elég napijegyes, vagy lesz-e eső, mert ez a nullszaldós gúnyolódás nem puszta irónia. Amikor ennyire ki van téve egy rendezvény költségvetése annak, hogy milyen lesz az időjárás, vagy eltalálta-e a szervező az érdeklődést, az egy félelmetes és izgalmas dolog. Nagy szerencsejáték. Én pedig ezen a ponton egyszerűen nem éreztem magam komfortosan. Az komfortos volt, hogy lement a rendezvény, és ha nyereséges volt, Karcsi nagyon tisztességesen fillérre pontosan elszámolt velem. Abból élek jelenleg is, hogy ez egyszer megteremtődött, de ezt akkor nem akartam tovább csinálni

– mesélte a művész, aki azonban újra visszatér a Szigetre, hiszen a tradíció szerint idén is, harmincadszor a – megújult – Sziámi zenekar és vendégeik, Csemer Boggie és Thuróczy Szabolcs koncertje zárja a Szigetet a Budapest Park Színpadon augusztus 16-án.

Gerendai saját kiszállását is tudatos döntésnek nevezte. Elmondta, hogy már a 24. Sziget előtt jelezte kollégáinak, hogy a 25. fesztivál lesz számára az utolsó. Már korábban kiválasztotta az utódját, Kádár Tamást, aztán még évekig dolgozott vele, de egyre inkább úgy érezte, a fesztivál már nem az építkezés öröméről szól számára, hanem egy kész rendszer működtetéséről. Közben új vállalkozásokba kezdett, és úgy gondolta, a fiatalabb generáció jobban érti az online világot és az új közönséget. Visszatérését azonban teljesen más helyzet szülte. Mint mondta, amikor kiderült, hogy a korábbi tulajdonos a veszteségek miatt bezárná a fesztivált, választania kellett, vagy hagyja megszűnni a Szigetet, vagy megpróbálja megmenteni. Végül pedig szerencsére az utóbbit választotta.

Az idei év megszervezése ugyanakkor rendkívül nehéz volt. Elmondása szerint hosszú hónapok vesztek el azzal, hogy a korábbi tulajdonos a bezárás lehetőségét vizsgálta, majd a tulajdonosváltást követően még a fővárosi engedélyek megszerzésére is közel két hónapot kellett várni. Ez jelentősen beszűkítette a szervezők mozgásterét, de bízik benne, hogy jövőre már időben elkezdhetik a munkát, bár hozzátette, hogy most sokkal óvatosabban kell tervezni, hiszen a csőd széléről vették át a fesztivált.

Sör helyett tejet a Szigetre! 

A beszélgetés végén Gerendai néhány számára különösen kedves emléket is felidézett. Szerinte a mai fiatalok már el sem tudják képzelni, hogy az első Szigetet internet, mobiltelefon és okostelefon nélkül szervezték, ahogyan azt sem, hogy ezt így is lehet.

Az első Szigetet úgy szerveztük, hogy a vidéken élő Péterrel meg volt beszélve, minden nap 11 órakor lesétál a nemesrádói telefonfülkéhez, mi meg innen a Matáv telefonról felhívjuk. Aztán ott van az is, hogy az első alkalom után azért kellett megváltoztatnunk a Diáksziget nevet, mert egyszerűen nem értették az emberek, hogy mi ez. Azt hitték, hogy ez egy tipikus diákrendezvény vagy egy napközis tábor, és emiatt voltak olyan levelek, meg telefonok, hogy hol kell a gyereket befizetni ide, és hogy az ebéd előfizetést lehet-e ott a helyszínen rendezni. Így az is egy feladat volt, hogy egyáltalán megértessük az emberekkel, hogy mi az, amit csinálunk. De volt olyan is, hogy a parlamentben álltak belénk a kisgazda politikusok, hogy a Szigeten inkább tejet adjunk a fiataloknak, ne pedig sört

– idézte fel Gerendai, aki azt is elárulta, hogy a mai napig nincs jelen a közösségi oldalakon, így számára továbbra is a telefon és a személyes találkozások a munkaeszköz. 

Müller szerint a fent elmesélt történetek amiatt fordulhattak elő, mert akkoriban még tényleg senki sem tudta, milyen is egy zenei fesztivál, éppen ezért nemcsak egy rendezvényt kellett megszervezniük, hanem egy teljesen új kulturális műfajt is meg kellett ismertetniük az emberekkel. És talán tényleg éppen ez a Sziget legnagyobb bravúrja, hogy egy olyan ötletből, amely kezdetben csupán néhány barát közös álma volt, mára Európa egyik legismertebb fesztiválját építették fel.

(Borítókép: Fesztiválozók a Szigeten 2010. augusztusában. Fotó: Nagy Attila / Index)