TechtudSzerző: origo 2026. 07. 29. 2 percnyi olvasás
Miért nem működik az életmódváltás egyeseknél? Erre jöhetett rá egy új tanulmány.
Közismert tény, hogy az egészséges étrend, a sikeres fogyás és a rendszeres testmozgás drasztikusan csökkentheti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, a pozitív változtatások azonban korántsem nyújtanak egyforma védelmet mindenkinek. Erre a meglepő felismerésre jutottak a Német Diabéteszkutató Központ (DZD), a Tübingeni Egyetemi Kórház és a Helmholtz Munich munkatársai, akiknek legújabb eredményeit a rangos Diabetes című tudományos folyóirat publikálta.

A DZD kutatói már néhány évvel ezelőtt hat, egymástól jól elkülöníthető kategóriába (klaszterbe) sorolták a betegség által veszélyeztetett embereket. E csoportok között komoly eltérések mutatkoztak:
nemcsak a cukorbetegség kialakulásának gyakorisága, hanem az esetleges szövődmények lefolyása is jelentősen különbözött.
Különösen aggasztó volt a helyzet a 3-as és az 5-ös számú klaszter esetében, ahol kiugróan nagynak bizonyult a 2-es típusú diabétesz kialakulásának valószínűsége. A kutatók legújabb elemzésükben éppen ezért arra keresték a választ, hogy a tartós fogyás, illetve az életmódváltáson alapuló megelőzés miként hat az egyes csoportokra.
A szakemberek a Tübingeni Életmód-intervenciós Program (TULIP) adatait elemezték. A vizsgálatban részt vevő alanyoknál eleve fokozott volt a 2-es típusú cukorbetegség kockázata; ők mindannyian egy kétéves, célzott életmódprogramban vettek részt, amelyet egy nagyjából kilencéves nyomon követési időszak követett.
A fókuszban ezúttal kifejezetten azok a páciensek álltak, akiknek sikerült jelentős fogyást elérniük, és ezt az alacsonyabb testsúlyt hosszú távon is meg tudták tartani. A kutatók elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy a kritikusnak számító 3-as és 5-ös klaszter tagjai vajon eltérnek-e a többi csoporttól a vércukorszint javulása és a prevenció sikeressége terén.
Norbert Stefan professzor, a tanulmány vezető szerzője szerint az eredmények valósággal sokkolták a kutatókat.
Kiderült, hogy az 5-ös klaszterbe tartozóknál a testtömeg mintegy 8 százalékát kitevő, tartós fogyás ellenére sem mutatkozott érdemi javulás a vércukorszint szabályozásában. Sőt, a kilencéves utánkövetés végére a vércukorszintjük megemelkedett, az inzulinkiválasztásuk pedig lecsökkent, így a 2-es típusú cukorbetegség kockázata továbbra is rendkívül magas maradt.
A tudósok természetesen azt is ki akarták deríteni, hogy miért nyújthatott ennyivel kevesebb védelmet az életmódváltás az 5-ös klaszter tagjainak. A kapott adatok alapján a folyamatban kulcsszerepet játszott az inzulinrezisztencia, amely nagy valószínűséggel súlyos zsírmájjal állt összefüggésben.