A szúnyogok elleni védekezés hagyományosan vegyi rovarirtó szerekre támaszkodik. E készítmények ismételt alkalmazása túlélési előnyt biztosíthat bizonyos egyedeknek, ami idővel a rovarirtószer-rezisztencia kialakulásához vezethet. A Frontiers in Tropical Diseases folyóiratban megjelent tanulmányban indiai kutatók azt vizsgálták, milyen biokémiai folyamatok segíthetik az egyiptomi csípőszúnyogot a világszerte alkalmazott alfa-cipermetrin hatástalanításában.

Tényleg rovarirtószer-rezisztencia van kialakulóban?

A kutatók a számos kórokozót terjesztő egyiptomi csípőszúnyog (Aedes aegypti) egyik laboratóriumban fenntartott indiai populációját az alfa-cipermetrin ajánlott diagnosztikai dózisának tették ki. A kezelés az egyedek 97,91 százalékát elpusztította, így mindössze 2,09 százalékuk maradt életben. Ez első pillantásra csekély aránynak tűnik. A WHO értékelési rendszere szerint azonban a 90 és 98 százalék közötti elhullás lehetséges rezisztenciára utal.

 – mondta az Origónak dr. Sarita Kumar, a Delhi Egyetem Állattani Tanszékének professzora, a tanulmány rangidős szerzője. 

A kutató szerint ismételt vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy valóban tartós ellenálló képesség kezdett-e kialakulni. Ehhez természetes populációkat, valamint egymást követő nemzedékeket kellene hosszabb időn keresztül nyomon követni. A molekuláris elemzésekkel pedig azt lehetne ellenőrizni, hogy a tulajdonság öröklődik-e.

Milyen fegyverrel védekezhetnek a szúnyogok a rovarirtó szerek ellen?

A rovarok szervezete olyan enzimeket termel, amelyek segítenek hatástalanítani a mérgező anyagokat.

Amikor a rovarirtó szer bejut a szúnyogok szervezetébe, egyfajta sejtszintű riasztórendszer lép működésbe, és fokozódik a védekező feladatokat ellátó fehérjék termelődése. A méregtelenítő enzimek hozzákapcsolódnak a hatóanyag molekuláihoz, majd felbontják azok kémiai kötéseit. Így kevésbé káros vegyületek keletkeznek, amelyek könnyebben kiürülhetnek a rovarból.