A tizedik nagy tornáján irányította Varga Zsolt szövetségi kapitány a magyar férfi vízilabda-válogatottat a 2026-os világkupán, ez volt a hatodik alkalom, hogy éremmel térhetett haza, s ötödször játszott finálét (2023-ban világbajnoki címet ünnepelt Fukuokában).  A görögökkel vívott, a végjátékban 15–14-re elveszített sydney-i világkupadöntő után így áll a mérleg: az új olimpiai ciklusban eddig négy világversenyből hármon (a 2025-ös világbajnokságon, az idei Európa-bajnokságon és a vk-ban) jutott fináléba, és csupán a 2025-ös világkupán nem játszhatott az aranyért.

Egymás után harmadik viadalán lett tehát ezüstérmes férfiválogatottunk, ami egyrészt kiegyensúlyozott és jó teljesítmény, másrészt hiányérzetet is ad, hiszen az aranyért utazott a világ másik felére, ahogyan korábban a szerb fővárosba és az ázsiai törpeállamba is. Ilyenkor természetesen lehet meríteni a 2008-as pekingi játékokat megelőző olimpiai ciklusból: akkor minden világversenyen második lett a nemzeti csapat, a 2005-ös montreali világbajnokságon, a 2006-os budapesti világkupán, majd a szintén az évi belgrádi Európa-bajnokságon is, miként a 2007-es melbourne-i vb-n – majd a kínai fővárosban (sorozatban harmadszor) a csúcsra értek a mieink az ötkarikás játékokon.