Egyszerre több súlyos makrogazdasági és időjárási csapás zúdul a magyar agrár- és élelmiszergazdaságra. A tartós és súlyosbodó aszály, a forint elmúlt hónapokban tapasztalt erősödése miatti exportveszteségek, valamint az iráni konfliktus nyomán magasan ragadt energiaárak össztüze érdemben rontja a hazai termelők jövedelmezőségét. Az MBH Bank friss ágazati felmérése szerint az agrár-élelmiszeripari bizalmi mutató 31 pontra süllyedt. Az AgrárTrend Index értéke egy negyedév alatt 0,8 ponttal csökkent, éves összevetésben pedig 2,7 pont volt a visszaesés. Az egyensúlyi szintnek a 35 pont tekinthető, jelenleg 4 ponttal alacsonyabb a mutató.

A hazai agrárium gerincét adó szántóföldi növénytermesztésben a második negyedév végére riasztó méreteket öltött a csapadékhiány. A talaj felső egy méteres rétegéből az Alföldön 140–170 milliméter, a Dunántúl jelentős részén pedig 110–150 milliméter nedvesség hiányzik. Ez azt jelenti, hogy négyzetméterenként átlagosan 140–170 liternyi víz hiányzik a növények alól. Az átlag feletti hőmérséklet miatti drasztikus párolgási veszteség szinte az egész országot szárazsági piros zónává változtatta, az apróbb helyi záporok pedig érdemben nem tudják korrigálni a területi átlagokat.

A rendkívüli hőség és a vízhiány szinte minden növényi kultúrát sokkolt, a terméseredmények pedig messze elmaradnak a normális évektől:

• Búza: az országos termésátlag csupán 4–5 tonna/hektár között alakul, ami drámai elmaradás a kedvező években megszokott 5,5–6 tonnához képest, sőt, helyenként még a történelmi aszályt hozó 2022-es 4,5 tonnás szintet sem éri el. A jelenlegi felvásárlási árak mellett az extenzív művelésnél 4–4,5 tonna, az intenzív technológiánál pedig 5,5–6 tonna jelentené a fedezeti pontot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a búzatermesztés idén az ország döntő részén veszteséges vagy legjobb esetben is csupán nullszaldós tevékenység.
• Kukorica: a magyar mezőgazdaság korábbi sikernövénye súlyos strukturális válságba került. Míg korábban Európa meghatározó szereplőjeként 8 millió tonnás össztermést is elértünk, idén a 4 millió tonnának is örülni kell. A kukoricatermesztés a klímaváltozás miatt lassan visszaszorul Nyugat-Magyarországra. A legfrissebb műholdas előrejelzések szerint a magyar termésátlag mindössze 4,45 tonna/hektár lesz – szemben az Európai Unió 6,9 tonnás átlagával. Ez az 5 éves hazai átlaghoz képest 25 százalékos, a tavalyi évhez képest pedig 13 százalékos visszaesés, ami messze a legrosszabb mutató az egész Európai Unióban (EU-ban). A talajban lévő elérhető vízmennyiség sok helyen a kritikus 10 százalék alá esett.
• Napraforgó, repce és árpa: a napraforgó esetében a várható 2,1 tonna/hektáros hazai termésátlag ugyan meghaladja az 1,9 tonnás EU-s átlagot, ám ez is 20 százalékos elmaradást jelent a korábbi várakozásoktól. A repce hektáronkénti 2,5 tonnás és az árpa 4,3–4,5 tonnás átlaga szintén a 2022-es aszályévet idézi.

Héjja Csaba, az MBH Bank agrár- és élelmiszeripari üzletágának stratégiai ügyfelekért felelős központ vezetője kiemelte, hogy bár a világpiacon lokális túltermelés tapasztalható, a hazai felvásárlási árakban ez a globális dinamika egyelőre nem jelent meg pozitívan. Bár a gazdálkodók a likviditásuktól függően igyekeznek kivárni a jobb értékesítési árakat, a szántóföldi szektorban drasztikusan szűkül a jövedelmezőség.

A baromfi szárnyal, a tej és a sertés a mélypontot karcolja

Az állati termékpályákon rendkívül éles polarizáció figyelhető meg. Míg egyes szektorok képesek profitot termelni, a legfontosabb ágazatok a magas takarmány- és energiaköltségek, valamint a nyomott árak satujába szorultak.

A baromfi- és tojáságazat jelenti az egyetlen egyértelmű fényfoltot a piacon. A fogyasztói kereslet teljesen visszatért a korábbi magas szintre, a tojáspiacon pedig az erős uniós importnyomás ellenére is stabil keresleti helyzet uralkodik. További pozitívum, hogy a kacsahús piacán megindult az Európai Bizottság eljárása, ami mérsékelheti a hosszú ideje nyomást gyakorló olcsó kínai import jelenlétét.

Ezzel szemben a tejtermékpálya kifejezetten nehéz időszakot él át. A hazai felvásárlási árak ugyan elérhették a mélypontot, de az EU-ban tapasztalható 130–140 forintos szpotárak mellett a hazai termelők többsége tartósan önköltség alatt értékesít. Bár a teljes éves átlagár literenként 150–155 forint körül alakulhat, ezt a jövedelmi szintet csak a leghatékonyabb, modern telepek képesek nyereségre váltani, míg a közepes hatékonyságú szereplőknél kizárólag a meglévő állami és uniós támogatások biztosítják a nullszaldót. A helyzetet tovább nehezíti, hogy miközben az aszály miatt drasztikusan megdrágult a takarmány és a széna, az országba továbbra is ömlik a külföldi importtej. Az ágazat egyetlen komoly vívmánya a hatékonyság látványos javulása: a hazai telepeken a fejési átlag 21 százalékkal emelkedett, így 15 százalékkal több tej jutott el a feldolgozókhoz.

A sertéságazatban a tejnél is komorabb a kép. A hízóárak 1,4 euró/kilogramm (mintegy 440–450 forint/kilogramm) körüli mélyponton stagnálnak az európai túlkínálat, a hazai tartási kedv korábbi növekedése és a forint erősödése miatt. Ez a szint szinte kivétel nélkül önköltség alatti értékesítést jelent. A legütőképesebb, legmodernebb hizlalók is legfeljebb nullára tudják kihozni az eredményt, ami arra kényszeríti a kevésbé hatékony termelőket, hogy csökkentsék a kibocsátásukat. Kis megnyugvást csupán a malacárak mérséklődése jelent a hizlalók számára, így a most letelepített állományokon később talán már realizálható némi profit.

A húsmarha-ágazatban a kiszáradó legelők és a szálastakarmány súlyos hiánya jelenti a fő klímakockázatot. Ugyanakkor az élőmarha iránti magas európai kereslet és a kedvező exportárak egyelőre biztos alapot nyújtanak a szektornak.

Fagyok, betegségek és az öntözés

A kertészeti és gyümölcságazatban a szélsőséges időjárás és a biológiai fenyegetések okoznak jelentős károkat:

• Gyümölcstermesztés: a tavaszi fagyok drasztikus kiesést okoztak az ültetményekben. A meggy- és cseresznyeszezon lezárultával a kajszi és az őszibarack értékesítése közepes árszinten, különösebb piaci zavarok nélkül zajlik. Ugyanakkor a legfontosabb hazai gyümölcs, az alma kiemelkedően súlyos károkat szenvedett a legfőbb termőtájnak számító Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében. A veszteség pontos mértéke csak az őszi betakarítási időszakban válik véglegessé.
• Szőlő- és borágazat: a szektort súlyos növényegészségügyi krízis fenyegeti: a fitoplazmabetegség előfordulása évről évre a tízszeresére ugrik. A kötelező védekezés óriási költségterhet ró a gazdákra. A piaci oldalon a lédig borok exportja gyengélkedik, a felhalmozódott borkészletek miatt pedig a szőlőárak emelkedésére nincs reális esély. Egyedül a palackozott fehérborok exportpiacain látható némi előrelépés.
• Kontrollált termelés: a zöldségtermesztésben és a hajtatott (üvegházi) kultúráknál – bár a nyomott európai árszínvonal okoz átmeneti jövedelmezőségi zavarokat – az öntözés és a zárt technológia által nyújtott kiszámíthatóság egyértelműen bebizonyította, hogy a klímakockázatok kivédésének egyetlen hosszú távú útja a technológiai fejlesztés.

Olcsóbb hitelek és szűkülő export

A makrogazdasági folyamatok kétarcúságot mutatnak az agrárium számára. Egyfelől az élelmiszer-infláció szelídülése, az élénkülő lakossági fogyasztás és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatcsökkentési ciklusa kedvező környezetet teremt. Az alacsonyabb kamatszintek révén a gazdálkodók kedvezőbb finanszírozási költségek mellett juthatnak hitelhez, ami kritikus fontosságú a mostani likviditási helyzetben.

Másfelől viszont a forint elmúlt időszakban tapasztalt erősödése súlyos exportversenyképességi hátrányt okoz a magyar agrárkivitelnek. Ezzel párhuzamosan az iráni konfliktus és a geopolitikai feszültségek miatt magasan ragadt energia- és olajárak közvetlenül drágítják az üzemanyagot, a gépi munkákat és az alapanyagokat.

Hollósi Dávid, az MBH Bank agrár- és élelmiszeripari üzletágának ügyvezető igazgatója rámutatott, hogy a bankok szerepe felértékelődik a finanszírozásban, de a pénzintézeteknek a korábbinál lényegesen körültekintőbben kell eljárniuk. A jelenlegi volatilis környezetben a gazdálkodás megtérülésének kiszámíthatósága vált a legfőbb értékké. A fejlesztési és alkalmazkodási beruházások mellett ismét a forgóeszköz-finanszírozás és a likviditásbiztosítás kerül a stratégia középpontjába.

Hangsúlyozta, hogy a tartós vízhiány miatt nem csupán az idei, de a 2027-es év is rendkívül nehéznek ígérkezik. Az agrárpiac fundamentumai tartósan visszatérnek a 2010-es éveket jellemző pályára: a termelők a korábbi csúcsévekkel szemben nem tudnak kiemelkedő profitot realizálni, a piaci egyensúly csak lassan, magas készletszintek mellett állhat helyre.

A folyamatok végkimenetele felemás: míg a vásárlók a boltokban kifejezetten jól járnak a mérsékelt árakkal és az alacsonyabb inflációval, a termelők számára az idei év rendkívül gyenge jövedelmezőséget hoz. Ebben a strukturális sokkban kizárólag azok a tudatos gazdálkodók tudják megőrizni beruházási és piaci pozícióikat, akik előrelátóan terveznek, gyors döntéseket hoznak, és áldoznak a hatékonyságnövelő, öntözési technológiákra.