A Gazdasági és Energetikai Minisztérium július végén feljelentést tett egy Afrikában zajló projekt miatt ismeretlen tettes ellen. Suha György Afrika-szakértő és volt diplomata azonban terjedelmes posztban állt ki a Duna Aszfalthoz köthető infrastruktúra-beruházás mellett.

A minisztérium közlése szerint a bank átvilágításakor olyan finanszírozási ügyletekre bukkantak, amelyek körülményei további hatósági vizsgálatot indokolnak.

A 100 százalékban állami tulajdonban lévő Eximbank elsődleges feladata a magyar vállalkozások nemzetközi terjeszkedésének támogatása. A tárca szerint azonban a most feltárt ügyletek közös jellemzője, hogy a bank a kiugróan magas kockázat ellenére is gyenge biztosítékok mellett hitelezett. Két esetben nem is a bank igazgatósága döntött: az egyik ügyletet Nagy Márton korábbi nemzetgazdasági miniszter, a másikat az előző kormány rendelte el.

Suha György pontosított a kormányzati közleményen

„Afrika ismét felbukkant a hazai hírekben, ezúttal a kormányzat (Eximbank) feljelentése kapcsán, amely a Szijj László-féle Duna Aszfalt infrastruktúra-beruházási projektjét (Kasomeno–Mwenda Corridor Project, KMCP), pontosabban annak 101 milliárdos állami kötelezettségvállalását érinti” – kezdi bejegyzését a szakértő.

„A hivatalos kommunikáció szerint az ügylet túl kockázatos volt, a kötvényjegyzést pedig nem a bank igazgatósága hagyta jóvá, hanem a tulajdonosi joggyakorló – ami finoman szólva sem a banki jó kormányzás tankönyvi példája. A Magyar Fejlesztési Bank is benne volt, és persze előkerült a két érintett ország »legmagasabb kockázati kategóriája«. Ez utóbbi hivatkozás jól hangzik egy sajtóközleményben, csak épp az afrikai üzleti valósághoz nem sok köze van” – fogalmazott Suha György, majd kiemelte: „nem akarom megvédeni Szijj Lászlót, és nem zárom ki a visszaélések lehetőségét sem, vizsgálódjanak, akiknek ez a dolguk, nincs ezzel probléma. A részletek ugyanakkor fontosak, és a pár soros közlemény nem ad kapaszkodót a háttér objektív megismeréséhez”.

Mert kezdjük ott, hogy ez nem egy kamuprojekt. A hazai NER es »nemzetközi« pénzégetések döntő többsége – a vízdiplomáciai és agrárügyi csodamesék, a kötött segélyhitelek, egyes egyetemek szégyenletes szerepvállalása, tevetej-kutatástól a »humanitárius képzésekig«, a »H2O konzorciumok« és egyéb fantomvállalkozások – viszont valóban azok

– fogalmazott az Afrika-szakértő.

A projekt konkrét, pénzben mérhető versenyelőnyt szerez

A KMCP-koncepcióval kapcsolatban azt írta, hogy ez lényegében „184 kilométer gyorsforgalmi út, 345 méteres határhíd a Luapula folyón, új határállomás, raktárak, parkolók, és egy komplett útdíjrendszer”, ami arra jó, hogy a kongói és zambiai réz-, kobalt- és koltánbányák termékei végre ne napokig, hetekig álljanak a túlterhelt határokon, hanem ötszáz kilométerrel rövidebb úton jussanak el Tanzánia indiai óceáni kikötőjébe.

Aki látott már végtelen kamionsort Kasumbalesánál, az tudja, hogy ez nem elmélet: ez konkrét, pénzben mérhető versenyelőny

– tette hozzá, kiemelve, hogy a „gazdasági logika pedig brutális”.

A kockázat csak politikai kommunikáció, de alaptalan

A szakértő kifejtette, hogy Katanga tartomány adja a világ kobalttermelésének több mint hetven százalékát, és a rézkitermelés jelentős részét. „A globális akkumulátoripar, az elektromos autózás, az elektronikai ipar mind ezen az ellátási láncon ül. A kobaltpiac nem ismer kegyelmet: aki gyorsabban szállít, az nyer. És itt nem a helyi lakosság fizeti az útdíjat, hanem a multinacionális bányavállalatok és logisztikai cégek, amelyeknek a napokban mérhető időmegtakarítás dollárszázezrekben jelentkezik. A kamiononként több száz dolláros útdíj nem teher, hanem üzleti racionalitás” – szögezte le.

Ezért állítom azt, hogy a KMCP nem kifejezetten kockázatos, még akkor sem, ha Kongó (DRC) a világ egyik leginstabilabb politikai környezete

– jelentette ki Suha György, aki szerint a projekt nem függ döntően a célállamok makrogazdasági állapotától, politikai váltásaitól vagy intézményi gyengeségeitől. „A bevételt nem a költségvetés, hanem a globális ipar fizeti. A működtetés pedig izolált projektcégeken keresztül történik – ez a modell Afrikában bevett, és a Duna Aszfalt konstrukciója is ilyen” – tette hozzá.

A banki kockázatelemzés persze szeret mindent egy kalap alá venni: országkockázat = projektkockázat. Csakhogy ez tévedés

– írta az Afrika-szakértő, majd közölte: „az OECD normák, a Basel szabályok és az exporthitel biztosítói keretek valóban szigorúak, de az elmúlt húsz évben számos ország – köztük EU tagállamok, leginkább németek, olaszok, franciák – tudatosan megkerülte őket. Nyersanyag alapú hitelezés, kötetlen finanszírozás, úgy nevezett gyűrűzött projektfinanszírozás: ezek mind létező, működő, sikeres pénzügyi modellek. A KMCP ebbe a kategóriába tartozik”.

Ezért gondolom úgy, hogy a kormányzati feljelentés »országkockázati« érvelése inkább politikai kommunikáció, mint szakmai álláspont. A projekt gazdasági logikája nagyon erős, a megtérülése magas, a bevételi modell stabil, a fizetőréteg globális és keményvalutás. A »magas kockázat – magas megtérülés« infrastruktúra modell itt nem frázis, hanem valóság

– vélekedett Suha György.

Nem mindenki szélhámos, aki Afrikában indít projektet

„Ha valamit érdemes lenne végre megérteni itthon, az az, hogy Afrika nem a magyar külpolitikai PR mesék díszlete, hanem a világ egyik legfontosabb stratégiai nyersanyag kincsestára. És aki itt értelmes, gazdaságilag indokolt projektet valósít meg, az nem szükségszerűen szélhámos – hanem a globális ellátási lánc egyik kulcsszereplője. Komoly projekttel legalábbis erre komoly esélye van” – folytatta bejegyzését a szakértő, aki szerint Afrikában totális kudarc volt a magyar külgazdasági expanzió.

Suha György rendkívül szomorúnak tartja, hogy az elmúlt évtizedben leginkább a „kormányzati támogatású, pitiáner kalandorok, fideszes kamuvállalkozók” jelentek meg a kontinensen, ezek között még ez a projekt volt az egyetlen, ami a „valódi siker esélyét hordozza”.

„Az építkezés már elkezdődött, ha kudarc lesz a vége, annak komoly nemzetközi visszhangja lehet, jó volna ezt elkerülni” – zárta bejegyzését az Afrika-szakértő.