Tömeges kihalások, óriási vulkánkitörések és oxigénhiányos óceánok – rejtélyes kapocs lehet e katasztrofális események között. Michael Rampino, a New York-i Egyetem geológusa szerint több ilyen jelenség is egyazon hosszú távú geológiai ciklushoz kapcsolódhat. Az Evolving Earth című folyóiratban publikált elemzés az elmúlt 260 millió év 89 jelentős geológiai eseményét vizsgálta. 

Mit mutat a 27,5 millió éves geológiai ciklus?

Rampino új statisztikai módszerek és frissített kormeghatározások segítségével elemezte újra a korábban közzétett geológiai adatsorokat. A vizsgált adathalmazban tengeri tömeges kihalások, óceáni anoxikus (oxigénhiányos) események és erőteljes vulkánkitörések egyaránt szerepeltek. Emellett górcső alá vették a tengerszint ingadozásait, a szárazföldi négylábú gerincesek pusztulási hullámait, valamint a tektonikus lemezek belsejében fellángoló vulkáni aktivitást is. 

• Fontos kiemelni: az elemzés nem azt állítja, hogy az egyik katasztrófa közvetlenül idézi elő a másikat. Sokkal inkább arra utal, hogy a Föld különféle rendszerei bizonyos időközönként ugyanazokra a mélyben zajló, globális folyamatokra reagálnak. 

A Föld mélyében rejtőzhet az egyik magyarázat

A Föld köpenyének anyaga a hőáramlások (konvekció) révén folyamatosan, ám rendkívül lassan mozog. Ezen áramlások időszakos változásai és a mélyből felszálló köpenycsóvák kialakulása közvetlen hatással lehetnek a vulkáni aktivitásra, a lemeztektonikára, sőt még a hegységképződésre is. 

A felszíni változások a Föld belsejére is visszahathatnak

Egy másik elképzelés szerint a folyamat akár fordítva is működhet: a felszínen zajló átalakulások magára a bolygó mélyére is hatással lehetnek. Amikor ugyanis a keringési pálya hosszú távú változásai módosítják a globális éghajlatot és a tengerszintet, hatalmas mennyiségű víz, jég és üledék rendeződik át a bolygón. Rampino úgy véli, hogy ez a folyamatosan változó felszíni terhelés – még ha csak apróbb mértékben is – megváltoztathatja a földkéregben és a felső köpenyben fellépő mechanikai feszültségeket. 

Kozmikus tényezők is szóba kerültek

A tanulmány a földi folyamatokon túl a lehetséges űrbéli, Földön kívüli hatásokat is számításba veszi. Naprendszerünk a Tejútrendszer középpontja körül keringve hullámzó mozgást végez: folyamatosan a galaxis fősíkja alá és fölé tér ki. A kutatók szerint az ezen a síkon történő áthaladások időzítése kísértetiesen egybeeshet a Föld történetének legnagyobb geológiai felfordulásaival.