Áll egy századfordulós villa a Stefánia vonzáskörzetében, néhány lépésre a Puskás Stadiontól, amelyet egy szobrászművész házaspár építtetett, akik a háború előtt utaztak ki Amerikába, és már nem tudtak visszatérni. Hat lakás van benne és a belsőkertjével úgy néz ki a város szívében, mint egy igazi tündérmese. Igaz, ez a mese néhány hét alatt rémálommá változott.

A hat lakás közül az egyik egy külföldi zongoraművész tulajdonában van, aki annak idején külön hangszigetelést építtetett a falra, hogy ne zavarja a szomszédokat a gyakorlás. Gipszkarton, mögötte speciális szivacsréteg. Ez a szivacs most tele van vízzel.

Napok alatt lett csuromvizes mindkét lakás

A bajt először a a zongoraművész lakásban vették észre, ahová a szomszédok szoktak átjárni rendben tartani a dolgokat, amíg a művész nem tartózkodik az országban. A speciális hangszigetelés melletti szobában, a szobrászművész által kialakított díszes, szecessziós stílusú stukkózás található. Vagyis helyenként már csak található volt, ugyanis a beázás miatt elkezdett leválni a falról a díszítés. Nem sokkal később a szomszédos, állandóan lakott otthonban is nagy folt jelent meg a falon, a tulajdonos elindította a biztosítási ügyet. Hamar kiderült, hogy a szomszédos társasházban, amely összeér az érintett lakásokkal, csőtörés volt.

Június 3-án indítottam el a biztosítási ügyet. Elküldtük a biztosítónak, majd a biztosító körülbelül két hétig nem volt képes kiküldeni szakértőt, mert valaki elrontotta a telefonszámomat. Közben egyre nőtt a vizesedés mind a két lakásban

– mondta lapunknak az egyik károsult.

A károsultak átmentek a szomszédos társasházba, ahol megtudták, hogy közös képviselő nincs, mert az épület önkormányzati tulajdonban van, a fenntartó pedig a Zuglói Zrt. (Zuglói Városgazdálkodási Közszolgáltató Zrt.). A lakosok, tehát az önkormányzati céghez fordultak.

A társaság ügyfélszolgálatán azt a tájékoztatást kapták, hogy nincs rálátásuk arra, hogy az embereik, akik kimennek a helyszínre, mit csinálnak, így nem tudtak tájékoztatást adni a hibát és annak javítását illetően.

Végül néhány nappal később megérkezett egy szakember, aki a károsultaknak elmondta, hogy rengeteg víz folyt el, de most elzárták a vezetéket. Arról viszont, hogy javították-e a hibát, kiszárították-e a helyiséget, senki nem tájékoztatta a károsultakat.

Elment a víz, nem látják, hogy hova ment, valószínűleg bement a falba, és itt megtalálta az utat magának

– foglalta össze a szakemberrel folytatott beszélgetését az egyik lakó.

Kettényílt padló

Amikor a károsultak ismételt kérésre végül kinyitották a kárt okozó, lezárt lakást, a látvány a lakók szerint minden képzeletet felülmúlt. A falakat vastagon belepte a fekete penész, a padló a víztől kettérepedt.

Fekete penész volt a falakon, a plafonon, mindenhol, mint egy horrorfilm. Ketté volt repedve a parketta, és egy mélyedés vezetett le valahova

– mondta az egyik károsult lakó.

A lakás ajtaján akkor még megvolt a pecsét, amely szerint életveszélyes, és tilos bemenni. Ezt később leszedték. A károsultak becslése szerint az önkormányzati épület lakásainak nagyjából egyharmada áll üresen, bezárva, hasonló állapotban. A szomszédos üres lakásokba az udvarról be lehetett nézni, ott is szétrepedt falak látszanak.

Az épület egyik lakója készségesen megadta a telefonszámát, és vállalta, hogy tanúskodik. Szerinte a problémát nem lehet azzal megoldani, hogy a munkások kijönnek és elzárják a vizet, mert szerelni és javítani kellene a vezetékeket, nem elzárni.

Egy nyomtatvány története

A károsult lakókkal egyeztető kárszakértő szerint a kártérítési eljáráshoz szükség van a Zuglói Zrt. nyilatkozatára a káresemény körülményeiről. A biztosító küldött is egy formanyomtatványt, méghozzá a károsultnak, azzal, hogy szerezzék be az aláírást a fenntartótól. Erre tizenöt nap állt rendelkezésükre. A károsultak el is küldték a papírt a Zuglói Zrt.-nek.

A határidő letelt, a papír nem érkezett meg.

A károsultak elmondása szerint először a Zuglói Zrt. vezetője válaszolt, hogy továbbította az ügyet a jogi osztálynak. Arra a kérdésre, hogy mikorra várható vissza a dokumentum, azt felelte, nem tudja, ezután pedig már nem válaszolt a következő megkeresésekre. Később egy másik munkatárs telefonon azt állította, hogy semmit nem „blokkolnak” – ahogy a felháborodott lakók fogalmaztak neki a telefonba –, a dokumentumot már régen elküldték a biztosítónak. Azt viszont nem tudta megmondani, melyik biztosítóhoz és milyen kárszámon.

Közben viszont írásban az is elhangzott a társaság részéről, hogy a hibát kijavították. A károsult szerint ez önmagában beismerés.

Ha azt írja, hogy kijavították, akkor az azt jelenti, hogy volt valami, amit ki kellett javítani

– mondta az egyik károsult, aki ezen logika mentén el is küldte a levelet a biztosítójának.

A biztosító ezt a levelet nem fogadta el a nyomtatvány helyett.

Csaknem hét héttel a kárbejelentés után, jóval a tizenöt napos határidő lejártát követően végül megérkezett a nyilatkozat. Egyetlen érdemi mondat volt benne arról, hogy elzárták a vizet, és ez okozta a kárt. Szerepelt viszont a dokumentumban egy másik mondat is, amely szerint mindkét lakásban megsérült a lambéria.

Egyik lakásban sincs lambéria, és nagyon nehéz azt a századfordulós, díszített falat lambériának nevezni

–  mondta a károsult.

Még aznap este visszaírt az önkormányzatnak két kéréssel. Az egyik az volt, hogy töröljék a valótlan mondatot. A másik, hogy szárítsák ki a lakást, és közöljék, ez mikor és hogyan fog megtörténni. Válasz helyett automatikus üzenetek érkeztek, mert a hivatalban időközben megkezdődött a szabadságolás. A második kérdésre azóta sem kaptak semmilyen választ.

Márpedig a károsultak szerint a lakás magától nem fog kiszáradni. A redőnyök éjjel-nappal le vannak húzva, az ajtó le van plombálva.

Közben a lakók egyre nehezebb helyzetben vannak a saját oldalukon is. A lakás ajtaját és ablakait folyamatosan nyitva tartják, hogy minél jobban szárítsák a saját falaikat, mert már érzik a levegőben, hogy dohos. Emellett a falukat bekenték egy impregnálószerrel, hátha nem kezd el penészedni náluk is a fal.

Az ügy másik szála a biztosítónál akadt el. A károsult összesen három panaszt nyújtott be: telefonon, e-mailben és a társaság online felületén. Az egyiket azért, mert egy megbeszélt idősávban ígért visszahívás nem érkezett meg, a másikat pedig azért, mert a kárügyintéző rajta követelte a Zuglói Zrt. nyilatkozatát.

Azért fizetem a biztosítást, hogy fizessen a kárért, nem azért, hogy én oknyomozó tevékenységet folytassak

– fakadt ki a bajba jutott lakos, még azelőtt, mielőtt az önkormányzattól visszakapta volna a nyomtatványt.

A panaszoknak azonban nem várt következménye lett. Amikor a papír végül megérkezett – július 27-én a lakók kézhez kaptak egy adatközlő nyomtatványt, amelyben már nem szerepelt a nem létező sérült lambéria –, és a károsult beküldte ezt a biztosítónak és afelől érdeklődött, mikorra várható az elbírálás. Erre azt a tájékoztatást kapta, hogy a panaszt és a kárügyet együtt kezelik, a panasz kivizsgálására pedig harminc nap áll rendelkezésre.

A kár mértéke egyelőre így is bizonytalan. Az árajánlatokat a károsultaknak kell megfizetniük, és olyan tételekről, mint a szétázott bútorok, még nem tudni, beleszámítanak-e. A szomszéd lakásban lévő szecessziós fal helyreállításához restaurátorra lenne szükség, a biztosító viszont a zongoraművész szomszédnak azt közölte, hogy legfeljebb egyetlen falat finanszíroz.

Az önkormányzat hallgat

A lakók megkeresték Zugló polgármesterét, a lakásügyekért felelős alpolgármestert, a jegyzőt és a polgármesteri hivatal minden elérhető címét. Szándékosan e-mailben, hogy nyoma maradjon a levelezésnek. Írásban egyetlen választ sem kaptak, telefonos visszahívást viszont többet is. Az egyik alpolgármester azonnali intézkedést ígért, egy képviselő pedig azt kérdezte, miért nem hozzá fordultak először.

„Nyilvánvalóan nem akarnak semmit leírni” – vonta le a következtetést az egyik lakó.

A károsultak feljelentést is tettek, a rendőrségen, valamint elindítottak egy örökségvédelmi eljárását is, amelyben a vagyonkárt és az egészségügyi kockázatot is részletezték. Közben megtudták, hogy létezik egy másik út is: a jegyzőhöz benyújtható birtokvédelmi eljárás, amelyben rövidebb az ügyintézési határidő. Valószínűleg ezzel is próbálkozni fognak.

„Nem lehet megmaradni bent”

A probléma nem csak anyagi. A falakon terjedő penész miatt a lakók egyes helyiségekben maszkot viselnek.

„Áll a penész a szomszéd falon, és onnan mosódik át a víz. Mivel a két ház fala összeér, és az önkormányzati lakásban semmit nem tesznek a kiszárítás érdekében, ezért ez nyilván nálunk sem fog kiszáradni” – mondta a károsult, aki szerint most még elviselhető a helyzet, mert nyár van, és ki lehet ülni az udvarra. A hidegebb hónapoktól viszont tartanak. A napokban már csótányok is átjöttek a szomszédból.

A konyhabútor mögötti falhoz a lakók hozzá sem férnek. Annyit érzékelnek, hogy ameddig elér a kezük, tocsog a víztől.

Az ügy nem légüres térben történik. Néhány utcányira, a Cserei utcában egy szintén bontásra váró önkormányzati épület körül alakult ki hasonló helyzet. A károsultak szerint a környéken több elhagyott ingatlan van, ahol drogfogyasztók jelentek meg, és amióta ez így van, romlik a közbiztonság. Egy összetört, kirabolt autó napokig állt a bejáratuk előtt, a troli sem tudott beállni miatta.

Az alpolgármester a lakók elmondása szerint azzal indokolta a szomszédos épület bontásának elmaradását, hogy nem tudják hol elhelyezni az ott lakókat.

Az üggyel kapcsolatban július 15-én kérdéseket küldtünk Zugló önkormányzatának. Választ végül nem kaptunk, azonban ha ez változik, úgy az önkormányzat álláspontját is közöljük.

(Borítókép: A vízkár nyomai a lakás falán. Fotó: Olvasói fotó)