„A magyar agrártermelést több kihívás is éri egyszerre. A második negyedév rendkívül száraz hónapokat hozott, ami tovább súlyosbította a vízhiányos állapotot, így a főbb növényeink terméseredményei és jelenlegi kilátásai is kedvezőtlenek. A forintárfolyam elmúlt hónapokban végbement erősödése is új helyzetet teremtett azáltal, hogy egyes termékpályák esetében rontja a hazai gazdálkodók versenyképességét az exportpiacokon. Az iráni konfliktus miatt továbbra is magas olaj- és energiaárak pedig rövid távon növelhetik a mezőgazdasági munkák és az alapanyagárak költségeit, és emelkedhetnek az ellátási kockázatok is” – mondta Hollósi Dávid, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának ügyvezető igazgatója, kiemelve még a sertés- és a tejpiac elhúzódó válságát.

Kettősség tapasztalható: a lassuló infláció, a csökkenő forintkamatok, az élénkülő gazdaság, valamint a bővülésnek induló fogyasztás mellett az átlagosnál gyengébb agrárévre lehet számítani jelenleg.

A mostani sérülékeny és volatilis piaci-termelési környezetben különösen fontos a gazdálkodás megtérülésének kiszámíthatósága és tervezhetősége, az átgondolt értékesítési stratégia kialakítása, ami még inkább felértékeli a bankok mint erős pénzügyi partnerek szerepét. Ismét előtérbe kerülhet a likviditás biztosítása, így az alkalmazkodóképesség kulcsát jelentő beruházások megvalósítása mellett újból nagy hangsúlyt kaphat a forgóeszköz-finanszírozás is

– tette hozzá.

Az aszály rontott leginkább

Az ügyfelek, szakmaközi szervezetek és a bank elemzőinek helyzetértékelése alapján készülő, és a hivatalos statisztikákat megelőző agrár-élelmiszeripari bizalmi mutató, az MBH AgrárTrend Index értéke 2026 második negyedévének végén tovább távolodott az egyensúlyi szintnek tekintett 35 ponttól: negyedéves összehasonlításban 0,8 pontot csökkenve 31 ponton állt, éves összevetésben pedig 2,7 pontos a csökkenés. Az érték legutóbb 2023 második negyedévében volt hasonlóan alacsony szinten, akkor a magas inputanyagárakkal párosuló alacsony terményárak miatt. „Most azonban az aszályos időjárás a romló helyzetértékelés legfőbb oka” – mondta Héjja Csaba, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának stratégiai ügyfelekért felelős központjának vezetője.

Az index végén ezúttal a gyümölcs-, a sertés- és a kukorica-termékpálya áll. „A baromfi- és a tojáságazat viszont továbbra is az egyensúlyi szinthez közel vagy afölött áll, a növénytermesztési ágazatok közül pedig a zöldségtermesztés közelít a stabilitáshoz” – mondta Héjja Csaba, kiemelve, hogy utóbbi két terület esetében az öntözés és az üvegházak által biztosított kiszámíthatóság jelentősen mérsékli a klímakockázatokat. Az élmezőnyben szerepel még a húsmarhaágazat, amely ugyan szintén elszenvedi a kiszáradó legelők és a takarmányellátás kockázatát, de az élőmarha-export biztos alapot jelent számára. „A többi terület jellemzően 30 pont alatt van, és sok negyedév után ismét jelentősebb különbség alakult ki a szűk élmezőny és a többi termékpálya helyzetértékelése között.”

Szűkülő jövedelmezőség

A magyar mezőgazdaság kibocsátásának gerincét adó szántóföldi növénytermesztésben a második negyedévben tovább súlyosbodott a csapadékhiány, amely sok területen eléri a 70–120 millimétert. A talaj felső egy méteres rétegéből az Alföldön 140–170, a Dunántúl nagy részén 110–150 milliméter nedvesség hiányzik. Az átlag felett alakuló hőmérséklet fokozta a párolgási veszteségeket, és gyorsította a növények fejlődését. Mindennek következtében is a búza országos termésátlaga 4-5 tonna között van, noha kedvező termelési környezetben ez 5,5-6 tonna körüli szokott lenni. A repce szintén gyengébb évet zárt kisebb termőterületen hektáronkénti 2,5 tonna átlaggal, míg az árpa hektáronkénti 4,3–4,5 tonnás termésátlaga szintén a 2022-es rendkívül aszályos év eredményeit idézi.

Az augusztusi csapadékellátottság meghatározó lesz a tekintetben, hogy sikerül-e elkerülni a 2022-es negatív rekordot. Ha kapnak még esőt azok a kultúrák – elsősorban a kukorica –, amelyek lokálisan még jó állapotban vannak, nyílhat esély a veszteség elkerülésére

– mondta Héjja Csaba.

Mint hozzáfűzte, a jelenlegi árszintek mellett búzából például intenzív agrotechnológiával 5,5-6, extenzívvel pedig hektáronkénti 4-4,5 tonna termés jelenti a fedezeti pontot. Emellett több helyen a termés minősége sem a legjobb a visszajelzések szerint. „Lokálisan kedvezőbb lehet a helyzet, de – a likviditási helyzettől függően – vélhetően többen így is a későbbi értékesítésre készülnek, az árak világpiaci növekedésére várva. Ez azonban a magyar felvásárlási árakban egyelőre nem mutatkozik meg.”

Kedvezőbb helyzetben a baromfi, elindulhatnak felfelé a termelői árak a tejpiacon

Az állati termékpályák közül a baromfi és a tojás helyzete a legstabilabb. A baromfi iránti kereslet visszaállt a korábbi magasabb szintre, és ez EU-s importnyomás ellenére a tojás esetében is keresleti a piac. Szintén pozitív hír, hogy a kacsahús esetében megindult az Európai Bizottság arra irányuló eljárása, ami talán segíthet a hosszú ideje fennálló kínai importnyomás enyhítésén.

A tej termékpályán a hazai termelői árak talán elérhették a mélypontot, az EU-s spotárak már jelzik az áremelkedést. Jelenleg a termelői árak 130–140 forint között mozognak szerződéstől függően, ami nagyon kevés esetben termelhető ki, így jellemzően egyelőre önköltség alatti az értékesítés. „Fontos azonban kiemelni, hogy a teljes éves termelői átlagár literenkénti 150 és 155 forint között mozoghat, ami a hatékonyabb telepeknél jelent némi jövedelmet, de akár közepes hatékonysággal is kitermelhető” – mutatott rá Héjja Csaba. Hozzátette, mindkét esetben a támogatások tudják biztosítani a pozitív jövedelmet.

A sertésnél a hízóárak 1,4 euró/kilogramm mélyponton vannak az európai szintű túlkínálat, a hazai tartási kedv közelmúltbeli növekedése, a forint erősödése, valamint a takarmányárak kisebb mértékű enyhülése miatt. Ez szinte minden esetben önköltség alatti értékesítést jelent. A hizlalók esetében viszonylagos pozitívum a bank szakértői szerint, hogy mérséklődtek a malacárak, így a most letelepített hízókon talán már lehet jövedelmet realizálni. Feldolgozói oldalon leginkább a feldolgozott termékek jövedelmezőek, a tőkehúsok és a nyershúsok esetében jelentős importnyomást látható.

Húsmarhánál jelentős kockázat a legelők állapota és a takarmányellátás, de összességében kedvezőek az exportárak, mert európai szinten nagy a kereslet. „A magyar húsmarha-előállítás jelenlegi volumenével alapvetően kedvező az ágazat helyzetértékelése, de a klímakockázat talán itt jelentkezik a legjobban, az extenzívebb tartás miatt” – mutattak rá a szakértők, kiemelve, hogy az aszályos időjárás az állattartók számára is komoly kihívás a szálastakarmány rendkívül magas ára és nehézzé vált beszerezhetősége miatt, és a gyephozam is alacsony.

Magas termésbiztonság

A fontosabb kertészeti kultúrák – csemegekukorica, zöldborsó – termőterülete csökkent ugyan, de öntözés esetén magas a termésbiztonság, ami az üvegházi termelést is idevéve tükrözi a kontrollált termelési környezet kialakításának jelentőségét. A hajtatott zöldségeknél ugyanakkor az európai és magyar viszonylatban is rendkívül nyomott árszint átmeneti zavarokat okoz a jövedelmezőségben.

A gyümölcsöknél jelentős kiesést okozott a tavaszi fagy. A meggy- és a cseresznyeszezon befejeződött, a kajszié és az őszibaracké zajlik – közepes árszinttel, különösebb zavarok nélkül. Az alma mint a legfontosabb magyar gyümölcs komoly károkat szenvedett Szabolcsban, ennek mértéke azonban csak a harmadik negyedévben körvonalazódik ki pontosabban.

A szőlő-bor esetében a fitoplazma, a fiatal ültetvényeknél az aszály, a termelési oldalon pedig még a tavaszi fagy komoly károkat okozott, érdemi szőlőár-növekedés azonban a jelentős borkészletek miatt nem várható. Gyengélkedik a lédig bor exportja, ami miatt a hazai feldolgozók vélhetően kisebb mennyiséget fognak feldolgozni. Előrelépés a palackos boroknál, az export esetében látszik, főként a fehérborok esetében.

Már nem az a kérdés, kell-e változni, hanem hogy maradt-e rá idő

A magyar agrárium problémái mára messze túlmutatnak az aszályon, a terméskiesésen vagy az éppen aktuális piaci nehézségeken: egy olyan modell került nyomás alá, amelynek egyszerre kellene alkalmazkodnia a klímaváltozáshoz, a talajromláshoz, a vízhiányhoz, a versenyképességi kihívásokhoz és az ágazaton belüli intézményi feszültségekhez.

Kökény Attila regeneratív gazdálkodási szakértő korábban az Indexnek arról beszélt, hogy a magyar mezőgazdaság történelmi fordulóponthoz érkezett, mert a mélyszántásra, intenzív talajbolygatásra és jelentős külső inputfelhasználásra épülő rendszer egyre kevésbé képes alkalmazkodni a szélsőségessé váló időjáráshoz. Ennek egyik leglátványosabb következménye a talaj vízmegtartó képességének romlása: Kökény szerint egy jól működő regeneratív no-till talaj óránként akár 200 milliméter csapadékot is képes befogadni, miközben sok magyar föld még 10 millimétert sem, Magyarországon pedig a vízerózió mintegy 3 millió hektárt érint. A probléma ráadásul önmagát erősíti, hiszen a nyáron fedetlenül hagyott szántók felső rétege akár 50–55 Celsius-fokra is felhevülhet, gyorsan elveszíti nedvességét, károsodik a talajélet, miközben az intenzív csapadék jelentős része beszivárgás helyett elfolyik. Kökény ezért nem egyszerűen egy új termesztéstechnológia bevezetését sürgeti, hanem olyan rendszerszintű szemléletváltást, amelyben a talajmegújítás, a víz helyben tartása, az erdőgazdálkodás, az árterek kezelése és a mezőgazdasági termelés egymással összefüggő kérdéssé válik.

Ugyanezt a rendszerszemléletet más irányból közelíti meg a Farm to Health koncepció, amely az agráriumot, az élelmiszeripart és az egészségügyet egyetlen, a termőföldtől az emberi egészségig húzódó értékláncként kezelné. Ebben a modellben a mezőgazdaság sikerét már nem pusztán a hektáronkénti hozam, az előállított mennyiség vagy az exportteljesítmény mutatná, hanem az is, hogy milyen minőségű élelmiszer kerül az emberek asztalára, és az milyen társadalmi, egészségügyi értéket teremt.

A két megközelítés közös pontja, hogy a magyar agrárium jövőjét nem több inputban, több támogatásban vagy a régi termelési modell további finanszírozásában látja, hanem a tudás, az alkalmazkodóképesség és a magasabb hozzáadott érték felé történő elmozdulásban. Ezt azonban jelentősen megnehezítheti, ha maga az intézményi rendszer sem képes lépést tartani az ágazatot érő változásokkal, miközben a gazdák és érdekképviseleteik részéről egyre erősebb kritikák fogalmazódnak meg annak működésével kapcsolatban.

De nemcsak a földeken, az agrárirányításban is változást sürgetnek. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) élesen bírálta a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) működését, és azt állította, hogy a kötelező tagságra épülő rendszer nem biztosít megfelelő érdekképviseletet, miközben jelentős tagdíjbevételből gazdálkodik.

A MOSZ az új agrártárca felé is kemény kritikát fogalmazott meg, vagyis a politikai változás önmagában nem szüntette meg az agrárium szereplői és az ágazat irányítása között felhalmozódott feszültségeket. Mindez azért különösen veszélyes, mert a mezőgazdaságnak éppen akkor kellene végrehajtania az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb alkalmazkodását, amikor egyszerre romlik a termelés természeti biztonsága, nő a gazdálkodás kockázata, és alapvető vita zajlik arról is, milyen szerepet vállaljon ebben az állam és az érdekképviseleti rendszer.

A következő évek tétje ezért nem egyszerűen az, hogy milyen lesz egy-egy szezon termése, hanem az, hogy sikerül-e olyan mezőgazdasági modellt kialakítani, amely kevesebb külső erőforrásból, jobb talajokon, nagyobb vízbiztonság mellett képes magasabb hozzáadott értéket előállítani. Ha ez elmarad, a talajpusztulás, a vízhiány és a gazdasági versenyképesség romlása egymást erősítő folyamatokká válhat, amelyek már nemcsak a gazdák jövedelmét, hanem az élelmiszer-ellátást, a vidéki gazdaságot és végső soron az egész ország alkalmazkodóképességét érintik.

(Borítókép: A Debreceni Egyetem Tangazdaság kísérleti telepe. Fotó: Oláh Tibor / MTI)