Mély megrendülés és csendes tisztelet övezte Szolnoki Péter, a Bon-Bon együttes július 12-én elhunyt frontemberének temetését. A végső búcsút július 27-én tartották a biatorbágyi katolikus temetőben, ahol családtagok, barátok, pályatársak, rajongók és a Magyar Rendőrség Zenekarának egykori tagjai is lerótták kegyeletüket. A család kérésére a gyászolók egy-egy szál fehér virággal érkeztek.

A szertartás egyik legmeghatóbb pillanata az volt, amikor a Magyar Rendőrség Zenekarának három trombitása eljátszotta az Il Silenzio (A csend) című gyászdarabot. A katonai és rendvédelmi búcsúztatások egyik legismertebb zeneműve a veszteség, a tisztelet és a bajtársi összetartozás jelképe. A fájdalmas dallam alatt szinte teljes csend borult a temetőre. A búcsúztatás végén pedig különleges pillanatnak lehettek tanúi a jelenlévők: a borongós, szeles időben a sűrű felhők mögül éppen akkor tört elő a napfény, amikor az urnát végső nyughelyére helyezték. Sokan ezt megható jelként élték meg.

Szolnoki Péternek szólt az Il Silenzio

Habár kevesen tudják, Szolnoki Péter nemcsak népszerű énekes, hanem kiváló fúvószenész is volt. A katonai konzervatóriumban fuvola szakon végzett, majd az 1990-es évektől közel húsz éven át szolgált a Magyar Rendőrség Zenekarában. A Bon-Bon országos sikerei után sem szakadt el korábbi közösségétől: rendszeresen részt vett a próbákon és fellépéseken.

A Készenléti Rendőrség Zenekarának vezetője, Szalóky Béla korábban úgy emlékezett rá, mint kiváló fuvolaművészre, nagyszerű zeneelméleti szakemberre és rendkívül megbízható kollégára.

– fogalmazott hozzátéve az Il Silenzio így Szolnoki Péter temetésén nem csupán egy gyászdal volt, hanem egykori bajtársainak személyes búcsúja attól az embertől, akivel hosszú éveken át együtt zenéltek és szolgáltak.

A videó IDE kattintva érhető el.