Vannak dolgok, mondhatnánk alapvetések, amelyeket többnyire már gyerekkorunkban megtanulunk, elsajátítunk. Aztán belénk ivódnak. Mindenképpen ezek közé tartozik, hogy a levéltitok szent és sérthetetlen. Tehát nem piszkáljuk mások borítékját gőz fölött, a későbbiekben pedig nem turkálunk senki levelezésében, számítógépében, nem babrálunk telefonnal, ha nem a miénk, pláne nem készítünk felvételeket és ezek alól nem képeznek kivételt a családtagjaink sem, sőt.

Ehhez képest nyakunkon az úgynevezett Chat Control, de nemcsak a miénken, hanem egész Európáén, már amennyiben Európának van nyaka. Az ezzel kapcsolatos átmeneti rendelet már eddig is lehetővé tette az ellenőrzést, de az Európai Parlament most meghosszabbította a rendelkezést. Amelynek értelmében a nagy techplatformoknak lehetőségük nyílik arra, hogy a felhasználók privát üzeneteit automatikusan, a mesterséges intelligencia bevonásával átvizsgálják. Ez a gyakorlatban mintegy 450 millió ember folyamatos megfigyelését jelenti, ami egészen elképesztő, különféle mezei diktátorok a töredékéről sem álmodhattak.

Az ok, a kiinduló pont, mint oly sok esetben, akár szimpátiát is kelthet minden jóérzésű emberben. Jelesül a pedofília elleni harc és a gyermekek védelme az egyre sátánibb vonásokat mutató online térben. Azzal ugyanis (néhány aljas kreténtől eltekintve) mindenki egyetért, hogy ebben a háborúban minden eszköz megengedett, a Fidesz nem hiába szigorított annak idején a büntető törvénykönyvön, a másik oldal pedig nem hiába találta ki a nemlétező Zsolti bácsit és nyilván a jelenleg tapasztalható káosz ellenére is élénken emlékszünk az azóta is minden ízében felettébb gyanús kegyelmi ügyre is. Ez eddig tehát tiszta. Akkor miért nyafognak mégis egyesek a Chat Control miatt?

Például azért, mert innen már csak egy lépés a titkosított üzenetek átvizsgálása, azaz a levéltitok felszámolása. És azt mondanunk sem kell, hogy adott esetben, ha érdekeik úgy kívánják, a hatalommal rendelkezők egy része bármikor könnyű szívvel megteszi azt a kis lépést. És akkor az már nem csupán a levéltitkot érinti, hanem a maradék magánszférát és szólásszabadságot is.

Aztán még az is van, hogy a maradék valóság azért kissé bonyolultabb, mint azt mesterségesék, a technokrata progresszívek gondolnák. Mert mi van akkor, ha a besúgott és a hatóság elé citált kedves felhasználó egy a kortársával szexelő kamasz, vagy csak éppen viccelődni támadt kedve? Jó, nem valami kifinomult humor, de mégis.

Szóval van itt gond csőstől, és nyilván lehetne találni még néhányat. Lehet persze azt mondani, hogy konteó, csakhogy az összeesküvés-elméletekből egyre gyakrabban válik gyakorlat. A net népének egy része máris úgy vélekedik, mint az a „bejegyző”, aki ezt írta : „mostantól törvényesen átvizsgálhatják és át is fogják vizsgálni bárki üzeneteit, e-mailjeit és fényképeit, amiket elküld. Bármiféle végzés nélkül. Ez nem demokratikus és hatalmas erők állnak mögötte, amelyek tetszés szerint manipulálhatják az Európai Uniót.” Amit az ügy kapcsán Pavel Durov, a Telegram alapítója nemes egyszerűséggel banánköztársaságnak nevezett. Frappáns beszólás, de a Trump-adminisztráció ennél komolyabban reagált arra, hogy az EU-ban több törvénnyel is korlátozzák a szólásszabadságot az online térben. A mindentudó Politico információi szerint Trumpék szeptemberben egy olyan nyilatkozatot terjesztenek majd elő, ami nekimegy az európai túlszabályozásnak, de előbb elküldik a tervezetet az egyes tagállamok kormányfőinek aláírás céljából. Hogy ki mit ír alá, az érdekes lesz, mindenesetre a dokumentum elítéli az új szabályozási kereteket a „történelmileg demokratikus országokban”, egy kongresszusi jelentésben pedig az olvasható, hogy az EU cenzúráz.

Az amerikai álláspont világos és nem új keletű. Tavaly februárban J. D. Vance alelnök köntörfalazás nélkül kimondta, hogy Európára nem Oroszország és nem Kína jelenti a legnagyobb fenyegetést, hanem saját maga, többek között a szólás­szabadság elleni fellépése miatt. A fentebb említett kongresszusi jelentés egyébként a következő kitételt is tartalmazza: „a kormányok, beleértve az EU-t, fegyverként használja az olyan kifejezéseket, mint dezinformáció és gyűlöletbeszéd, hogy így cenzúrázzák politikai ellenfeleiket és a választók felől érkező kritikákat, beleértve a mémeket és a szatirikus formákat.”

Nos, nagyjából itt tartunk. És egyre sokasodnak a felhők Európa és benne Magyarország fölött.