A Fehér Ház Ovális Irodájában zajló csúcstalálkozó feszült légkörben veszi majd kezdetét. Donald Trump nyíltan törekszik arra, hogy lezárja a Közel-Keletet és az amerikai gazdaságot is megterhelő fegyveres konfliktust. Washington nemrégiben átmenetileg szüneteltette az Irán elleni légicsapásait, hogy teret engedjen a diplomáciának. Kifejezetten barátságos hangvételű, közvetítőkön keresztüli egyeztetéseket folytat Teheránnal a Hormuzi-szoros újbóli megnyitásáról és az olajblokád feloldásáról.

Diplomáciai források szerint a találkozón megvitatják az Izrael és Libanon közötti tűzszüneti keretmegállapodást is, amelynek értelmében az izraeli erők megkezdték a kivonulást bizonyos ütközőzónákból, átadva a helyüket a libanoni hadseregnek. Emellett új, komoly vitatémaként robbant be a két ország közé, hogy Trump elnök közvetlenül a találkozó előtt visszautasította Netanjahu tiltakozását, és jelezte:

A vörös szőnyeg már nem elég?

A mai csúcstalálkozó történelmi kontextusát az adja, hogy ez már Netanjahu hetedik washingtoni látogatása azóta, hogy Donald Trump 2025 januárjában visszatért a Fehér Házba – ezzel az izraeli kormányfő a legtöbbször fogadott külföldi vezető. Netanjahu a közösségi oldalán arról beszélt egy videóban, hogy miniszterelnökként szerzett tapasztalatait ezekben a bonyolult időkben nagy elszántsággal és nagy bölcsességgel kell használnia:

A korábbi látogatások koreográfiája és a mai nap dinamikája között azonban drámai a különbség.

• Januárban és februárban, Trump második ciklusának kezdetén, még a megingathatatlan és látványos barátság dominált. A két vezető vörös szőnyeges fogadásokon, egymást dicsérve állt a kamerák elé. Teljes volt az egyetértés a Közel-Kelet átformálását célzó katonai fellépések kapcsán.
• Ahogy az Irán elleni háború elhúzódott, humanitárius és gazdasági válságot okozva, Trump türelme fogyni kezdett. Az amerikai elnök a zárt ajtók mögött, majd a sajtóban is egyre durvább kifejezésekkel illette az izraeli miniszterelnököt. „Nehéz embernek” nevezte Netanjahut, akit azzal vádolt, hogy akadályozza a térség stabilizációját, és nem akarja észrevenni a diplomáciai kompromisszumok szükségességét.
• A júniusi és júliusi egyeztetések már a kármentésről szóltak. Trumpot szorítja az idő a novemberi félidős amerikai választások miatt, így a háború lezárását követeli. Netanjahu pedig odahaza küzd a politikai túlélésért, miközben az izraeli közvélemény egy része azzal vádolja, hogy elidegenítette az ország legfontosabb szövetségesét.

Taktikai szövetség, stratégiai különbségek

Bár a felszínen Trump igyekszik tompítani a konfliktus élét, a két politikus közötti stratégiai olló látványosan kinyílt. Az amerikai elnök a minap az Air Force One feldélzetén újságírói kérdésre leszögezte, hogy neki senki sem mondhatja meg, hogy kinek mit adhat el – utalt ezzel arra, hogy nem érdekli Izrael rosszallása az F–35-ös vadászgépek ügyében.

 Trump az Ábrahám-megállapodások kiterjesztésével és Szaúd-Arábia bevonásával egy átfogó, regionális békét akar tető alá hozni, míg Netanjahu a katonai győzelem és a biztonsági garanciák maximális kikényszerítése mellett érvel.

A washingtoni találkozó tehát nem a megszokott, mosolygós protokollfotókról fog szólni. Netanjahunak meg kell győznie Trumpot arról, hogy Izrael továbbra is partnere az amerikai béketerveknek, miközben Trump világossá teszi: Washington nem hajlandó a végtelenségig finanszírozni és asszisztálni egy olyan közel-keleti háborúhoz, amely veszélyezteti a globális energiabiztonságot és az amerikai belpolitikai stabilitást.