A régió országai az elmúlt húsz évben látványosan visszaszorították a korai iskolaelhagyást, de nem mindenki haladt ugyanazzal a tempóval: Magyarország éppen azokban az években torpant meg, amikor a legtöbb szomszédja nagyot lépett előre. A BB Tengely új grafikonja megmutatja, hol sikerült bent tartani a fiatalokat az oktatásban – és hol maradt még komoly tennivaló.

Egy oktatási rendszer teljesítménye nemcsak azon mérhető, hányan szereznek felsőfokú végzettséget, hanem azon is, hányan távoznak az iskolapadból idejekorán. A korai iskolaelhagyók aránya azt méri, hogy a fiatalok mekkora része hagyja abba tanulmányait a középfokú végzettség megszerzése előtt — így a felsőfokú végzettség arányával együtt olvasva teljesebb képet ad arról, hogyan működik egy ország oktatási rendszere.

A mutató súlyát az adja, hogy a tanulmányok korai megszakítása a későbbiekben kihat a foglalkoztatási esélyekre, a jövedelemre és a társadalmi előrelépés lehetőségeire. A BB tengely tizenegy országában ez az arány az elmúlt két évtizedben fokozatosan és kitartóan csökkent. 

Érdemes tisztázni, pontosan ki számít korai iskolaelhagyónak. Az Eurostat meghatározása szerint a mutató a 18–24 éves korosztály azon részét méri, amely legfeljebb alsó középfokú végzettséget szerzett – vagyis nagyjából az általános iskola befejezéséig jutott el -, és a felmérés idején nem vesz részt további oktatásban vagy képzésben. A mutató tehát nem csupán a tanulmányok megszakítását jelzi, hanem azt is, hogy az adott fiatal a későbbiekben sem tért vissza a képzésbe. Minél alacsonyabb az érték, annál kevesebben hagyják el idő előtt az oktatási rendszert. 

Horvátország kiemelkedő a rangsorban

A régiós átlag húsz év alatt fokozatosan csökkent: 2005-ben még 10,7 százalék volt, 2015-re 9 százalékra, mára pedig 7,5 százalékra mérséklődött. A javulás tehát lényegében folyamatos volt, bár az üteme lassabb, mint amit a felsőfokú végzettség bővülése mutatott. A korai iskolaelhagyás visszaszorítása általában lassabb, türelmesebb folyamat, amely az oktatási rendszer egészének fejlődésétől függ. 

A jelenlegi rangsor élén kiemelkedően alacsony értékkel Horvátország áll, ahol a korai iskolaelhagyók aránya mindössze 2,1 százalék. Horvátország a teljes vizsgált időszakban a legjobb vagy ahhoz közeli pozíciót foglalta el, és értéke a 2005-ös 5,1 százalékról tovább csökkent. Mögötte Lengyelország (4 százalék) és Szlovénia (5,5 százalék) következik, mindkettő tartósan alacsony szinten mozog. A rangsor első felében található még Litvánia, Csehország és Szlovákia is, 5 és 7 százalék közötti értékekkel – ezek az országok tehát a fiatalok túlnyomó többségét legalább a középfokú végzettségig juttatják. 

A leglátványosabb javulást Bulgária érte el. A korai iskolaelhagyók aránya 2005-ben még 20,4 százalék volt – a régió legmagasabb értéke -, mára azonban 8,6 százalékra csökkent, ami húsz év alatt csaknem tizenkét százalékpontos javulás. A rangsorban ez négy helynyi előrelépést jelentett, és Bulgária ezzel a legerőteljesebb felzárkózóvá vált a teljes mezőnyben. Lettország hasonló irányú, bár enyhébb pályát futott be: a 15,4 százalékos kiinduló értékről 8,8 százalékra mérséklődött az arány. 

Magyarországon pár év kimaradt a fejlődésből

Magyarország esetében a kép összetettebb. A korai iskolaelhagyók aránya 2005-ben 12,5 százalék volt, mára 9,3 százalékra csökkent – ez érdemi javulás, ám a régiós rangsorban Magyarország mégis két helyet vesztett, a hetedik helyről a kilencedikre csúszva. Ennek hátterében az áll, hogy a magyar mutató a 2010-es években hosszú ideig nem csökkent, hanem 11 és 12 százalék körül stagnált, miközben a régió többi országa tovább javított.

Érdemi csökkenés csak az utóbbi néhány évben indult meg, amikor a mutató a korábbi 12 százalék körüli szintről 9,3 százalékra lépett vissza. 

A rangsor végén Románia és Észtország található. Románia a teljes vizsgált időszakban az utolsó vagy ahhoz közeli helyen állt, jelenleg 15,5 százalékos értékkel. Bár az arány a 2005-ös 19,6 százalékról csökkent, a javulás lassabb volt, mint a többi országban, így Románia tartósan a mezőny végén maradt. Észtország jelenleg 10,2 százalékkal a tizedik helyen áll; az észt mutató érdekes módon hullámzó pályát követett, és bár 2020-ban 8,5 százalékig csökkent, az utóbbi években ismét enyhén emelkedett. 

A húsz éves adatsor azt mutatja, hogy a korai iskolaelhagyás visszaszorítása a BB tengely országaiban általános, bár eltérő ütemű folyamat volt. A legtöbb ország érdemben csökkentette a lemorzsolódó fiatalok arányát, és a régió több tagjában ma már ez az érték öt százalék alatt van. A kiindulópontok eltértek – a horvát 5,1 százaléktól a bolgár 20,4 százalékig -, a fejlődés iránya azonban szinte minden országban azonos volt. A fennmaradó különbségek elsősorban a régió déli és keleti peremén koncentrálódnak, ahol az iskolarendszerből való korábbi kilépés tartósabban van jelen. 

---

A BB Tengely a Baltikum és a Balkán országainak teljesítményét veti össze évtizedes távlatban.

A sorozat többi részét itt találod.