Hiába dolgoznak a futball-világbajnokság modellezésén szuperszámítógépek, nincs az az algoritmus, ami képes lenne lemodellezni a focit. A világ legnépszerűbb sportja ugyanis túl esetleges ahhoz, hogy mindig a papírforma érvényesüljön. Ahogy egy tőzsdei befektetés sikere sem pár hét alatt dől el, úgy a fociban sem elég 90 perc, hogy kijöjjön a két csapat közti minőségbeli különbség. Szóval az erőviszonyokra épülő előrejelzések gyakorlatilag haszontalanok.

A modern labdarúgás ma már nemcsak sport, hanem egy kész adatipar. A játékosok végsebességétől a passzsávok valószínűségéig szinte mindent modelleznek. A mesterséges intelligencia (10 éve még ebben a tekintetben BIG DATA elemzésnek hívtuk) előrejelzéseket készít, a fogadóirodák valós időben árazzák az eseményeket, a számítógépek pedig milliószor lefuttatják ugyanazt a tornát. Elvileg tehát az összes paraméter adott ahhoz, hogy a világbajnokság végére ne maradjanak meglepetések.

Aztán kiesik Németország. Vagy Hollandia. Vagy Brazília…Feltűnik a Zöld-foki Köztársaság, amelynek játékoskerete töredékét éri az elit válogatottak kereteinek, mégis pontokat szerez a világ legjobbjai ellen.

Hála az égnek, a futball továbbra sem egy kibővített Excel-tábla!

A többet érő válogatottnak kellene dominálnia

A Transfermarkt becslése szerint Franciaország kerete több mint 1,5 milliárd eurót ér, Anglia 1,36 milliárdot, Spanyolország pedig 1,22 milliárdot: közepes méretű tőzsdei vállalatok értékével vetekedő futballbirodalmak. A papírforma világos: a legdrágább kereteknek kell(ene) dominálniuk.

A pályán azonban ennél jóval kaotikusabb világ fogadott minket az elmúlt hetekben.

A csoportkör első fordulói után jól látszott, hogy az összérték és az eredményesség között korántsem lineáris az összefüggés. Mexikó például a mezőny egyik szerényebb, alig 200 millió eurós keretével is maximális pontszámot ért el, miközben több „nagyhatalom” szenvedett. Marokkó ismét stabilan teljesített, Norvégia pedig továbbra is az egyik legszervezettebb válogatottnak tűnik, amíg az afrikai csapatok fizikális és taktikai fejlődése immár megkérdőjelezhetetlen.

A BCA Research, kanadai elemzőház készített egy modellt, amely a tornát megelőzően elsősorban gazdasági, piaci és statisztikai alapon próbálta ütköztetni az erőviszonyokat. Nem is teljesen alaptalanul, akár még logika is található az előrejelzésben. De persze a papírforma borult.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lennének évtizedek óta kiemelkedő teljesítményt nyújtó nemzetek. Hosszú távon a pénz, az infrastruktúra, az akadémiarendszer és a játékosállomány mélysége továbbra is döntő előny. Franciaország vagy Anglia nem véletlenül szerepel minden torna favoritjai között. A különbség inkább az, hogy egy világbajnokság túl rövid ahhoz, hogy mindig a „legjobb részvény” nyerjen!

90 perc nem elég, hogy kijöjjön a valószínűség

Ráadásul a futballban létezik egy faktor, amit nagyon nehéz modellezni.

A fociban a játék természete erősen kedvez a meglepetéseknek, ezért különösen nehéz a prófécia. A labdarúgás ugyanis úgynevezett „low scoring game”: nagyon kevés pont, azaz gól születik egy mérkőzésen. Egy kosárlabdameccsen akár 200 pontot is szereznek a csapatok együttesen, így a jobb csapat minőségi fölénye szinte törvényszerűen kijön. A futballban ezzel szemben gyakran egy gól dönt, nem ritka az egyetlen helyzetből megszerzett győzelem sem. Ha egy csapatnak húsz kapura lövése van, az már a hónap meccse lehet. Alacsony mintaszám mellett tehát jóval nagyobb szerepet kap a véletlen, egy kipattanó, egy játékvezetői hiba vagy egy bravúros védés.

Emiatt újra és újra megtörténik, hogy gyengébb válogatottak képesek legyőzni a nagyágyúkat, különösen egyenes kieséses rendszerben, ahol egyetlen rossz nap azonnali búcsút jelenthet. Hosszabb távon persze a minőség többnyire érvényesül: egy 38 fordulós bajnokság végén általában a legerősebb kerettel rendelkező csapatok végeznek az élmezőnyben.

A világbajnokság azonban túl rövid és túl érzelmes ahhoz, hogy működjön a statisztikai modell. Hasonlóan, mint a tőzsdei befektetéseknél, ahol nem érdemes pár hónapos hozamot nézegetni, csak több éveset, mert pár hónap túl rövid idő ahhoz, hogy felülkerekedjen a valószínűség ereje.

A foci esetében a nyomás, a meccslélektan, a nemzeti identitás, sok millió ember éles figyelme okozhat mindkét irányba váratlan kilengéseket. Pláne egy nehezen előrelátható sérülés, egy váratlan piros lap, vagy egy zseniális kontra. A sport ettől lesz játék, és nem algoritmus.

A focivébé kollektív érzelem

A világbajnokság túlmutat önmagán, nem pusztán a FIFA-nak hatalmas üzlet és nemcsak gólokról, hanem országimázsról, turizmusról és globális láthatóságról is szól.

Horvátország 2018-as vb-menetelése után a turizmus rekordokat döntött, Dubrovnik és Split gyakorlatilag márkává vált -egyes kimutatások szerint egymilliárd dollárral nőtt a vendéglátás bevétele. Marokkó 2022-es elődöntője több, mint sporttörténeti siker volt, az egész arab világ és az afrikai régió számára identitásképző időszaknak lehetünk szemtanúi a labdarúgás történelmében. Már az első éveben 34 százalékkal emelte a bevételi számokat (+2,5 milliárd dollár) a 2022-es kiindulópont, az ország azóta tudatosan építi erre a nemzetközi figyelmet: infrastrukturális fejlesztésekkel, sportberuházásokkal és turisztikai kampányokkal próbálja monetizálni a focistáik sikereit.

A világbajnokságot sokan akarják matematikai problémává egyszerűsíteni, pedig sokkal inkább kollektív érzelem. Egy hónap, amikor kis országok hirtelen reflektorfénybe kerülnek, ismeretlen játékosokból nemzeti hősök lesznek, és emberek százmilliói ugyanazt a mérkőzést nézik egyszerre Tokiótól Buenos Airesig.

Az AI valószínűleg egyre pontosabb lesz, lehet egy nap talán tényleg képes lesz szinte tökéletesen modellezni a játékot, de remélhetőleg mindig marad valami, amit nem tud kiszámolni – különben a fogadóirodák megszűnnek majd létezni.

Annyit ugyanakkor elárulhatok, hogy a HOLD-as házi tippjátékunkat rendíthetetlenül a befektetési igazgatónk, Móricz Dani vezeti. Szóval van, amikor a fociban is az elemzők győznek.

De ízetlen világot élnénk, ha a futball – és általában a sport – teljesen prognosztizálhatóvá válna, remélem maradt még pár izgalmas évtizedünk…

---

Raffai András írásait itt böngészheted a HOLDBLOG-on.