Szegény dél-koreaiakat alaposan lehülyegyerekeztük a hétfői adásunkban. Mondjuk okkal, itt egy ízelítő adat hozzá: a koreai lakosság három százaléka kapott margin call-t (azaz kellett bevinnie pénzt a brókercéghez, hogy tarthassa a tőkeáttételes pozícióját) az elmúlt hetekben. Most Patrick Boyle nyomán egy kicsit cizellálom a jelenséget.

Dél-Koreában a retail mánia nem most kezdődött.

Emlékszünk a Gangnam Style nevű 2012-es szemétre? Az azt előadó művész (PSY, vagy mi) apja egy chipgyártó cég feje volt akkoriban, vélhetően nem örülve, hogy fia lótáncot jár a YouTube-on. Mármint egy darabig. Aztán amikor a cégének az árfolyama 800%-ot emelkedett a művészet nyomán, jött rá, hogy lehet, hogy junior érti jobban a világot: nem azt nézik, hogy mennyit ér egy cég, hanem hogy mire repülnek majd rá sokan. Például lótáncra.

Ugyanis a koreai trading a legelképesztőbb a világon. Az 51 millió koreaiból 14 milliónak van kereskedési számlája és a hangyáknak hívják magukat (USA-ban ez „The Apes”). Ők adják a kereskedési forgalom felét (USA-ban ez 20%). És az elmúlt hónapokban elszabadult a pokol.

Másfél év alatt a Kospi (koreai tőzsdeindex) négyszerezett, igaz, a csúcsához képest meg esett 30%-ot (ebből jő a fent említett margin call dömping).

A legérdekesebb, hogy ezek az emberek most nem Zoom, meg SpaceX szintű baromságot vesznek, mint szoktak az amerikaiak. Olyan chipgyártó részvényeket (Samsung pl.), amelyek sokszorozták a profitjukat és árfolyamukat és még simán sokszorozhatják is, ahogy az AI halad előre és csak ők képesek ilyen chipeket gyártani. Hogyan lehet egy csak idén (a zuhanás után is) duplázó részvénnyel bukni? Hogy tőkeáttétellel játszod, mert te nem befektetni akarsz, hanem naponta duplázni. Illetve tízszerezni. 

A jó forintom SpaceX-szel elmulatom

Na eddig a hülyeség. Most jöjjön egy kis együttérzés. Nem tőlem, én leszarok mindenkit. A Korában még mindig elég szigorú tradicionális életpálya a következő: jó munkahely, lakás, házasság, gyerekek. Jó, mondjuk Magyarországon is. Csak ott most már 34 évesen házasodik a paraszt, például mert Szöulban (a legdrágább lakások városában) a 30 évesek negyedének van csak lakása. Ilyen körülmények közt a jövedelmed 10%-át félrerakni, hogy majd lesz belőle valami, már nem tűnik produktív stratégiának. 

Innen ered a financial nihillizmus kifejezés: ha a takarékoskodás+befektetés stratégia sikerének esélye 0%, akkor marad a szerencsejáték az egyetlen értelmes alternatíva, hiszen a nullánál annak is jobb az esélye. Mondjuk nem sokkal.  Squid game (újabb műalkotás) marketnek is hívják: a hétköznapi ember lehetetlen eséllyel próbál gyorsan meggazdagodni. Aztán inkább polip lesz belőle. A fazékban.

Az én két centem: vicces, hogy mindenki mindig azt képzeli, hogy nála soha senkinek nem volt nehezebb, tehát ha ő minden pénzét 100-szoros tőkeáttétellel égeti el, az nem az ő hibája. Hanem, gondolom, a kapitalizmusé.

Na, de most már akkor legalább itt nem rinyálhat senki a budapesti lakásárak miatt. Születhettél volna Szöulba is, öcsém. 

A mi adásunk: Koreában is mivan!

Ez meg Patrick Boyle-é: The World’s Best Stock Market Is Also Crashing!

A miénk jelent meg előbb, öcsém!

---

Balásy Zsolt, a HOLD portfóliómenedzserének többi írását és szemléjét itt böngészheted a HOLDBLOG-on.

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLD Alapkezelő és a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.