A százdolláros olaj már közel van, de a Hormuzi-szoros körüli konfliktus hatása messze túlmutat a benzinkutakon. Az ellátási zavarok az európai gázárakat, a műtrágyagyártást és közvetve akár az élelmiszerárakat is megmozgathatják, miközben új lendületet adhatnak az energiabiztonságot erősítő beruházásoknak. Maróti Ádám, a HOLD portfóliókezelője arról beszélt a Millásreggeliben, miért sérülékenyebb jelenleg a gázpiac az olajnál, és hogyan válhat egy korábban bőségesen rendelkezésre álló melléktermék a következő nyersanyagpiaci szűk keresztmetszetté.

Millásreggeli: Eredetileg azzal a kérdéssel készültünk, hogy láthatunk-e ismét száz dollár feletti olajárat, de ez már nem is tűnik olyan merész víziónak. Inkább a nagyobb irányról kérdeznélek: tényleg eldurvulhat a helyzet az olajpiacon? Láthatunk még magasabb árakat, esetleg új lokális csúcsokat?

Maróti Ádám: Éppen csak meg tudtunk nyugodni: az árak lényegében visszasüllyedtek azokra a szintekre, ahol a háború előtt voltak. Most viszont ismét kilencven dollár fölött járunk. A százdolláros szint tehát sajnos valóban közel van, és bőven benne van a pakliban, hogy az olajár e fölé is emelkedik.

Ugyanakkor beszédes, hogy míg a konfliktus elején már száz dollár körüli árakról beszéltünk, most ehhez képest sokkal nyugodtabb a piac. Ennek az egyik legfontosabb magyarázata, hogy a kezdeti aggodalmak ellenére ismét bebizonyosodott: a világgazdaság sokkal könnyebben képes alkalmazkodni egy-egy ilyen sokkhoz, mint azt az első pillanatban gondolnánk.

Nincs tehát akkora pánik, mint a konfliktus kirobbanásakor, de ettől még nem lehetünk nyugodtak.

Érdemes hozzátenni, hogy nemcsak a nyersolaj árát kell vizsgálni. A finomított termékek árrései is jelentősen emelkedtek. Elsősorban a benzin- és a dízelárrésekre érdemes figyelni. Különösen a dízelárrések emelkedtek jelentősen, és jelenleg is magas szinten vannak.

Emellett – bár ez nem kapcsolódik közvetlenül a Hormuzi-szoroshoz – fontos tényező, hogy az ukrán dróntámadások egyre komolyabb károkat okoznak az orosz finomítói infrastruktúrában. Ez szintén felfelé hajtja a finomítói árréseket, különösen a dízel esetében.

„Az olajárban mindenképp marad kockázati prémium” – az olajpiac kilátásai az iráni háború fényében

Több tényező hat tehát egyszerre, és az utóbb említett kockázatok akkor is fennmaradhatnak, ha a Hormuzi-szoros körüli helyzet valamelyest megnyugszik.

A finomítói árrések és a nyersolaj árának együttes emelkedése adhatta a MOL árfolyamának is azt a lendületet, amely most megmozgatta a részvényt?

A legutóbbi gyorsjelentésből az látszott, hogy inkább a kutatás-termelési üzletág teljesített jól, a finomítás kevésbé. Most viszont mindkét terület kedvezően alakulhat, és a finomított termékek piacán is javul a helyzet. Ez is hozzájárulhatott az árfolyam emelkedéséhez.

Nézzünk más termékeket is, mert a Hormuzi-szoros nemcsak az olajról szól. Ott van például a földgáz, amely nemcsak fűtőanyagként és energiahordozóként fontos, hanem többek között a műtrágyagyártás alapanyaga is. Arról is hallottunk, hogy az agráriumban, éppen a vetési szezon elején, komoly hiány alakult ki. Később ezek a hangok elcsendesedtek. Helyreállt a helyzet, vagy egy újabb negatív fordulat, eszkaláció vagy kapacitáscsökkenés ismét problémát okozhat?

Azt gondolom, hogy igen, de itt érdemes két külön kérdést vizsgálni. Először nézzük meg a földgázpiacot, utána pedig térjünk rá a műtrágyára. A műtrágyapiac ugyanis ebből a szempontból is összetett: többféle műtrágya létezik, és a Hormuzi-szoros körüli válság eltérően hat az egyes típusokra.

A földgázpiac miatt valamivel jobban aggódnék, mint az olaj miatt. Fontos különbség, hogy a gázpiac másképp működik, és sokkal regionálisabb, mint az olajpiac. A cseppfolyósított földgáz térnyerésével ugyan egyre globálisabbá válik a gázkereskedelem, de még mindig jelentős regionális különbségek vannak.

Beszédes például, hogy az amerikai gázárak alig érezték meg a konfliktus hatását. Elsősorban az európai és az ázsiai gázárak emelkedtek jelentősen.

Az olajnál azt láttuk, hogy amikor a Hormuzi-szoros körüli folyamatok kedvezőbben alakultak, az ár vissza tudott térni a háború előtti szintre. A gázárakról ugyanez egyáltalán nem mondható el. Volt ugyan némi megnyugvás, de az árak meg sem közelítették a háború előtti szintet.

Amikor pedig ismét kiéleződtek az összecsapások, az európai gázár hatvan euró/megawattóra fölé emelkedett, vagyis visszatért arra a szintre, ahol a konfliktus elején járt. Itt tehát lényegében ugyanakkora a félelem, mint korábban. Ez részben azzal magyarázható, hogy a gázkínálat sokkal koncentráltabb, jelentős része egyetlen térségből érkezik. Kataron belül is viszonylag kis területen találhatók a kulcsfontosságú létesítmények. Ezekben komoly károk keletkeztek, az újraindításuk pedig akár egy-két hétig is eltarthat.

Olajár: recessziót hozhat a hirtelen drágulás?

A gázpiacnak már eleve komoly problémát okozott, hogy a helyzet nem rendeződik könnyen. Ráadásul most a fegyveres konfliktus is újraéledt, így gyakorlatilag bármelyik napon bekövetkezhet egy olyan katonai találat, amely újabb károkat okoz ebben a térségben, például a katari létesítményekben. Ez komoly kockázatot jelent, különösen azért, mert az európai gáztárolók töltöttsége alacsony. Ha az elmúlt évek adatait nézzük, azt látjuk, hogy a jelenlegi töltöttség messze van az ideális állapottól. Ha a konfliktus elhúzódik, és még egy hideg téllel is szembe kell néznünk, akkor Európának komoly problémái lehetnek.

Térjünk át a műtrágyára, amelyről kérdeztetek. Itt érdemes egy kicsit részletesebben megvizsgálni a piacot. Három fő műtrágyatípust különíthetünk el: a nitrogén-, a foszfát- és a káliumalapú műtrágyákat.

Eddig leginkább a nitrogénalapú műtrágyákról beszéltünk, mert ezek kerültek a figyelem középpontjába. A nitrogén alapvető fontosságú a nagyobb terméshozam eléréséhez, az ilyen műtrágyák előállításához pedig földgázra van szükség. A gázpiaci zavarok ezért komoly aggodalmat okoztak a műtrágyapiacon. Szerintem azonban még nagyobb problémát jelenthetnek a foszfátalapú műtrágyák. Ezekről kevesebb szó esik, mert általában a nitrogént tartjuk a legfontosabbnak, de a foszfor szerepe is meghatározó.

Ha megnézzük, milyen alapanyagokra van szükség a foszfátműtrágyák előállításához, akkor a kénsav az egyik legfontosabb tényező. A Hormuzi-szoros kapcsán általában az olajról és a gázról beszélünk, pedig nagyon sok más nyersanyagot is szállítanak ezen a térségen keresztül. A globálisan felhasznált kén több mint harminc százaléka ebből a régióból érkezik. A ként a bányászat számos területén használják, például a réz- és az urántermelésben. A foszfátműtrágyák esetében pedig a foszfátkőzetből foszforsavat kell előállítani, ehhez szintén kénsavra van szükség.

A kén ellátása jelenleg különösen problémás. Néhány évvel ezelőtt még egyáltalán nem számított különleges vagy szűkösen elérhető nyersanyagnak. Alapvetően az olajfinomítás mellékterméke volt, bőségesen rendelkezésre állt, és nem igazán volt vele ellátási probléma. Az elmúlt időszakban azonban nőtt iránta a kereslet, különösen a bányászati felhasználás miatt. Ehhez társult a Hormuzi-szoros válsága, amely tovább növelte ennek a nyersanyagnak az árát. Ez a foszfátműtrágyák előállításában is komoly gondot jelenthet.

Vannak tehát aggodalomra okot adó tényezők, de majd meglátjuk, hogyan alakul a helyzet.

Egy rövid kitekintés erejéig nézzük meg a megújuló energiaforrásokat is. Amikor emelkedik a fosszilis energiahordozók ára, különösen megérheti ezek fejlesztése. Energiabiztonsági szempontból is elgondolkodhatnak a szolgáltatók és az országok azon, hogy feltétlenül jó-e ennyire kitenni magukat a fosszilis energiahordozóknak. A fosszilis energiahordozókért lehet háborúzni, a szelet vagy a napsütést talán kevésbé lehet befolyásolni. Mi a helyzet ezen a területen?

Ez valóban fontos kérdés, különösen úgy, hogy a fosszilis energiahordozók árai napról napra változnak, miközben a megújuló energiával kapcsolatos beruházások hosszú távú stratégiai döntések. Ezeknek gazdaságilag is meg kell térülniük, ezért az a kérdés, hogy elsősorban megtérülési vagy inkább ellátásbiztonsági szempontból érdemes-e rájuk gondolni.

Egy pillanatra még a fosszilis energiahordozóknál maradva: azt gondolom, hogy a konfliktus lezárása és a Hormuzi-szoros hajózhatóságának helyreállítása után az olaj- és gázpiac is visszatérhet a korábbi állapotához. Az olajpiacon korábban inkább túlkínálat volt, a gázpiacon pedig folyamatosan lépnek be új amerikai LNG-kapacitások. Ezek rövid távon megnyugvást hozhatnak az olaj és a gáz árában is.A határidős piac jelenlegi árazása alapján hosszabb távon körülbelül 74 dolláros olajárral, illetve harminc euró/megawattóra körüli európai gázárral számolhatunk. Ezeket a szinteket akkor érhetjük el, ha a kedélyek enyhülnek, és normalizálódik a Hormuzi-szoros körüli helyzet.

Pusztán megtérülési szempontból tehát lehet, hogy nem kell arra számítani, hogy a fosszilis energiahordozók tartósan ennyire drágák maradnak. Emiatt önmagában nem válik minden alternatíva azonnal vonzóvá.

Stratégiai és ellátásbiztonsági szempontból ugyanakkor szerintem egyre nagyobb igény lesz az elektrifikációra. Itt elsősorban az elektromobilitásra és az ipari termelés villamosítására kell gondolni, vagyis arra, hogy ahol lehet, fosszilis energiahordozók helyett villamos energiát használjunk. Ehhez az atomenergia, az akkumulátorgyártás, a lítiumbányászat, a helyi áramtermelés és a villamosenergia-hálózat fejlesztése is kulcsfontosságú lesz.

A zöld átállásban ezek a területek szerintem meghatározók lesznek a következő időszakban. Ugyanakkor hozzátenném, hogy az ezekhez kapcsolódó eszközök és vállalatok piaci árazása már jelentősen emelkedett, mert a piac sokat beárazott a jövőbeli elektrifikációs hullámból.

---

Maróti Ádám, a HOLD portfóliókezelőjének többi írását és szemléjét itt böngészheted a HOLDBLOG-on.