A világ egyik legismertebb régészeti tárgya, a Rosetta-kő felfedezésének évfordulója újra ráirányítja a figyelmet arra a leletre, amely alapjaiban változtatta meg az ókori Egyiptom kutatását. A Rosetta-kő 1799. július 15-i megtalálása után a tudósok előtt megnyílt az út az addig megfejthetetlen hieroglifák értelmezéséhez.

A több mint 2200 éves kőtábla nem mérete miatt vált világhírűvé, hanem azért, mert ugyanazt a szöveget három különböző írásrendszerrel tartalmazza. Ez tette lehetővé, hogy a kutatók összehasonlítsák az ókori görög nyelvű részt az egyiptomi írásokkal.

Három írásrendszer egyetlen kövön

A Rosetta-kő valójában egy nagyobb kőtábla, úgynevezett sztélé töredéke. Felületére egy hivatalos uralkodói rendeletet véstek Kr. e. 196-ban, az akkor mindössze 13 éves V. Ptolemaiosz egyiptomi király uralkodásának első évfordulója alkalmából.

A görög változat azért bizonyult kulcsfontosságúnak, mert ezt a nyelvet a tudósok már ismerték. A háromszoros felirat segítségével vált lehetővé az egyiptomi írás megfejtése.

A felfedezéstől Champollion megfejtéséig

A különleges leletet Napóleon Bonaparte egyiptomi hadjárata idején találták meg a Nílus-deltában fekvő Rasíd városának közelében. A francia katonák 1799. július 15-én egy erődítmény bővítése közben bukkantak rá a kőre, amelyet egy régi falba építve találtak meg.

A végső áttörést azonban a francia kutató, Jean-François Champollion érte el. 1822-ben jelentette be, hogy a hieroglifák nem pusztán szimbólumok, hanem az egyiptomi nyelv hangjait is rögzítik. Felfedezése megalapozta a modern egyiptológia tudományát.