Cukrot találtak az űrben – jelentette be a CBS, azonban ez nem az első alkalom, hogy a kutatók csillagközi cukorfajtát fedeznek fel. Huszonöt évvel ezelőtt már találtak a Tejútrendszerben répacukorhoz hasonló anyagot. A kutatók a begyűjtött minták alapján két évtizeddel ezelőtt azt a következtetést vonták le, hogy a cukrok tovább igazolják azt a hipotézist, amely feltételezi: a földi élet első formái túlélési mechanizmusként elsősorban hírvivő molekulákra támaszkodtak.

A legújabb cukor, amit felfedeztek nem létfontosságú, azonban átalakulhat egy olyan formává, ami akár kulcsfontosságú szerepet tölthetett be a földi élet kialakulásában. Ez a legkomplexebb összetételű cukor, amit eddig találtak – a neve eritrulóz, és megtalálható például a málnában is. Az új cukorbizonyíték azt az elméletet erősíti, amely szerint a földi élet kialakulásához szükséges összetevők már itt voltak, amelyek végül létrehozták Naprendszerünket.

Nem számítanánk rá, hogy ilyen felfedezések előfordulhatnak, azonban az űr elég óriási ahhoz, hogy bármi lehetséges legyen. A következő listában olyan égitesteket gyűjtöttünk össze, amelyek a csillagászoknak is fejtörést okoznak.

A rózsaszín, sós GJ504b

Korábban már írtunk a magenta színű bolygóról. Technikailag egyébként nem számít bolygónak, inkább egy „bolygótömegű kísérőnek”, a BBC úgy jellemezte, „egy sikertelen csillag”. Több bizonytalanságot okozó tényező jellemzi a rózsaszín égitestet:

1. körülbelül 290 Celsius-fokos hőmérsékletű, ami egy óriásbolygóhoz képest nagyon alacsony;
2. mérete megegyezik a Jupiter méretével, tömege azonban huszonötszöröse annak;
3. hat milliárd kilométerre kering csillagától, sokkal távolabb, mint ahogy a kutatók lehetségesnek gondolták egy bolygó kialakulását.

Idén a kutatók egy meglepő jelenséget fedeztek fel a GJ504b-n: sófelhőket. Olyan környezetben, amely túl forró a vízhez (Föld) vagy az ammóniafelhőkhöz (Jupiter), és túl hideg a szilikátfelhőkhöz, sófelhők alakulhatnak ki.

HD 189773b, ahol vízszintesen esik az üvegeső

64 fényévre a Földtől, a kék gáz-bolygó felületén 8700 km/órás szél pusztít – ez a hang sebességének kétszerese. Mivel a bolygó hőmérséklete meghaladhatja akár az 1300 Celsius-fokot is, a hő hatására a légkörben lévő szilikát üvegszemcsékké válik. A bolygón ezáltal üvegeső esik, amit a nagysebességű szél szinte vízszintesen fúj a felszínen, és mindent elpusztít, ami a légkörbe lép. A bolygó kék színét a szilikát-üveg visszatükröződése teszi lehetővé.

A haláltáncot járó WASP-12b

A Darázs nevű exobolygó a Szekeres csillagkép része. Mindössze 1 földi nap alatt járja körbe a csillagát: olyan közel kering hozzá, hogy a bolygó a csillagsugárzás miatt elkezdett eldeformálódni, felpuffadni, és megolvadni. Közben pályája egyre közelebb és közelebb viszi a csillaghoz, szinte spirál alakban szállítja befelé, ami miatt az exobolygó lassan szétesik és elpusztul.

J1407b, avagy a Szuperszaturnusz

A Szaturnusz gyűrűit a J1407b küllőinek mérete kétszázszor lekörözi. A 2012-ben felfedezett barna törpe gyűrűrendszerének sugara 120 millió kilométer, ami majdnem megegyezik a Föld és a Nap távolságával. A becslések szerint nagyjából egy földnyi tömegű por- és kőzettömeg alkotja a barna törpét körülölelő küllőket. A gyűrűkben megfigyelhető rések a csillagászok szerint arra utalnak, hogy exoholdak is keringenek a J1407b körül.

55 Cancri e, a gyémántbolygó

A Rák csillagkép legfurcsább bolygója az 55 Cancri e, amely a Föld méretének kétszerese, tömegének pedig nyolcszorosa. Rendkívül közel kering szénben gazdag csillagához: tizennyolc órán át tart egy év a bolygón. A közelség miatt a csillagászok úgy vélik, az intenzív hő és nyomás a bolygó szénfelületét szilárd gyémánttá változtatta. Az elmélet szerint a bolygó egyharmada tiszta gyémánt. Azonban a bolygó felszínét 2150 Celsius-fokos hőmérséklet perzseli, emiatt ha tudnánk se látogathatnánk el oda.

TrES-2b, a feketebolygó

A bolygó a ráeső fény kevesebb mint 1 százalékát veri vissza, így ez a valaha felfedezett legsötétebb bolygó. Lényegében egy fekete üreg, amely szinte az összes napenergiát elnyeli. Intenzív hője miatt halvány vörös fény árad belőle, ez a sötétben égő parázsra hasonlít. És hogy miért olyan sötét? A csillagászok azt gyanítják, a légköre fényelnyelő vegyi anyagokat tartalmaz, mint például elpárologtatott nátriumot és káliumot, vagy gáznemű titán-oxidot. A bolygó árapályfüggő, ami azt jelenti, hogy az egyik oldala örökké égő nappalban perzselődik, míg a másik örök éjszakában dermedt meg.

TOI-791 b és TOI-791 c, a vattacukor-bolygók

A két gigantikus exobolygó mérete ugyan a Jupiter nagyságával egyezik meg, sűrűségük olyan alacsony, mint egy vattacukoré. Valószínűleg héliumból és hidrogénből állnak, amelyek egy hatalmasra felfújt légkört alkotnak. A feltételezések szerint egy újszülött csillagból származó gáz- és porkorong körül alakultak ki, ahol több a gáz, mint a por. Idővel pedig az anyag nagy részét elveszítik. A csillagászok Szuper-puffoknak nevezik ezeket az egyedülálló, vattacukor-sűrűséggel rendelkező égitesteket.

TIC 241249530 b, a „whiplash” bolygó

Maga a bolygó talán nem olyan bizarr, azonban a szokatlan keringési pályája az. Egy excentrikus (középpel nem rendelkező), más szóval tojás alakú pályán halad, amelynek napja az egyik végén helyezkedik el. Az égitest 74 földi év alatt járja körbe a csillagot a legkülönlegesebb módon: az út távolabbi pontjain időzik, majd mikor olyan közel ér hozzá, mint a Merkúr a Naphoz, szinte „kilő”, azaz felgyorsul, majd távolabb kerülve újra lelassul. A csillagászok ostorcsapáshoz hasonlítják mozgását. 

(Borítókép: A kép illusztráció. Fotó: simonbradfield / Getty Images)