Az állatok kénytelenek a városokhoz alkalmazkodni. Az urbanizációhoz való adaptáció az állatokra nézve azt jelenti, hogy egy adott faj viselkedése, életmódja vagy akár fizikai jellemzői is megváltoznak, hogy életben maradhasson az ember építette környezetben. Egyes fajok nem csupán túlélnek a városokban, hanem kifejezetten előnyükre fordítják, kihasználják az új környezetet.

Mihez kell alkalmazkodnia az állatoknak?

A legnagyobb városokban nincs elég összefüggő zöldterület, állandó a zaj, a fény és a forgalom. Az állatok természetes élőhelyét az épületek, utak elfoglalják, átformálják, a vadvilágot kiszorítják olyan területekre, ahol nem tudják magukat ugyanúgy megvédeni. Ráadásul többek között a gyárak, drótkerítések, áramot szállító készülékek életveszélyt is jelentenek számukra.

Az állatvilágnak azonban rengeteg olyan erőforrást is biztosít az urbanizáció, amely a természetben nem áll rendelkezésükre: a parkok, kertek, folyópartok és elhagyott telkek búvóhelyet, a kukák, komposztálók és gyümölcsösök pedig táplálékot. A városokból a nagytestű ragadozók kiszorulnak, így sokkal nagyobb biztonságban lehetnek a városi állatok, mint a vadonban.

Elsősorban azok a vadon élő állatok képesek alkalmazkodni a városhoz, amelyek sokféle táplálékot képesek fogyasztani, és különböző élőhelyeken is megélnek. Tehát nincs szükségük olyan speciális táplálékra vagy környezeti tényezőre, ami nem minden városban áll rendelkezésére. Például a belvárosból kiszorulnak azok a madarak, amelyek táplálékuk nagy részét vízi élőhelyeken szerzik.

Hogyan alkalmazkodnak az állatok?

Ahhoz, hogy a városi vadállatok túléljenek, alkalmazkodniuk kell fiziológiailag és fizikailag is. Megfigyelhető többek között, hogy azok a városi vadállatok is nappal rejtőzködnek, és csak sötétedés után indulnak táplálékot keresni, amelyek alapvetően a vadonban nem éjszakai állatok. Így elkerülhetik az embereket, miközben kihasználják a város nyújtotta lehetőségeket. Megfigyelhetünk méretbeli különbségeket is: hiszen a kisebb test nagyobb túlélési esélyt biztosít az állat számára – ezért rövidebb sok esetben a városi madarak szárnyhossza vidéki társaikhoz képest.

A madarak a forgalom és a zaj miatt jellemzően hangosabban, illetve magasabb frekvencián énekelnek, mint vidéken. Az utcai lámpák miatt korábban kezdenek csicseregni, a repülőterek környékén pedig hozzászoktak a közlekedési menetrendhez: a reggeli gépek leszállása előtt kezdenek énekbe, hogy a zaj ne akadályozza meg az egymással való kommunikációt.

A városi állatok egyik legfontosabb túlélési stratégiája az étrend rugalmassága. A kukákból származó élelmiszer-maradékok, a madáretetők, a gyümölcsfák vagy akár a háziállatok számára kihelyezett eleség mind könnyen hozzáférhető energiaforrást jelentenek számukra.

Az észak-amerikai fekete medvék például annyira kiismerték az emberek szokásait, hogy egyes városokban képesek megjegyezni a szemétszállítás napját. Ilyenkor rendszeresen megjelennek azokban az utcákban, ahol frissen kitett kukák várják őket. Elterjedt Instagramon egy felvétel arról is, hogy egy medve a hátsókertbe jár hintázni:

A kukák ugyanakkor veszélyforrást is jelenthetnek az állatvilágra, mert számukra mérgező eledel is a szemétbe kerül – ezért is avatkozott közbe Toronto városvezetése és költött milliókat „mosómedvebiztos” szemeteskukákra, amelyekhez egy kör alakú zárat kell elfordítani. Ez egy olyan zár, amit a mosómedvék mancsa elvileg nem lett volna képes kinyitni. Az egyikük mégis megtette, és egy éven belül már a város összes mosómedvéje megtanulta kinyitni a körzáras szemeteskukákat.

Rendkívül intelligensek a varjak is: az köztudott, hogy képesek megjegyezni az emberi arcokat, sőt,  hosszútávon haragot is tartani. A közlekedési lámpák működését is kihasználják: diót ejtenek az úttestre, amelyet az autók feltörnek, majd csak a piros jelzésnél repülnek le érte. Ugyanígy a villamossíneket is felhasználják: a sínen hagyják a csonthéjas magvakat, amelyeket nem tudnak feltörni, és megvárják, hogy a villamoskocsi súlya összetörje.

Svédországban egy olyan projekten dolgoznak, amely során betanítják a varjakat arra, hogy egy kihelyezett készülékhez szállítsák az eldobott cigaretta csikkeket, amelyet ételre válthatnak.

Budapest különösen érdekes az állatok városiasodásának szempontjából, hiszen a budai hegyvidék közvetlenül kapcsolódik a sűrűn lakott városrészekhez. A rágcsálók és különböző madarak mellett Buda gyakori lakója a vaddisznó.

Több mint száz példány él Budapesten. Nappal bozótos parkokban és elhagyott területeken pihennek, éjszaka pedig kertekben, parkokban és utcák mentén keresnek táplálékot. Nemrég a Facebookon a XII. kerület – Hegyvidék csoportban posztolták, ahogy egy vaddisznócsalád átrohan az úton.

A denevérek régi épületek repedéseiben, templomtornyokban vagy hidak alatt élnek, miközben éjszakánként hatalmas mennyiségű szúnyogot és más repülő rovart fogyasztanak el. A csigák a városokban jellemzően világosabb és egységesebb színnel rendelkeznek. A világos sárgás-barna ház visszaveri a napsugarakat, így védekeznek az extrém hő ellen. A nagyvárosi aluljárókban pedig több videót is készítettek arról, hogy pizzaszeleteket lopnak el a patkányok, majd rángatják haza.

Az ember is alkalmazkodik az állatokhoz

Érdemes megemlíteni viszont, hogy nemcsak az állatok változnak, hanem a városvezetések is egyre inkább ügyelnek jelenlétükre. Az Egyesült Államokban, Vermont államban például külön béka- és szalamandra-alagutakat építettek a forgalmas utak alá. Az átjárókon a kétéltűek biztonságosan átkelhetnek a tavaszi vonulás idején, így évente több ezer állat menekül meg az elgázolástól.

Magyarországon többek között az M6-os autópálya felett építettek vadátjárót, hogy lehetővé tegyék a nagyvadak számára a biztonságos vándorlást. Ezzel szerették volna csökkenteni a baleseteket, és az élővilág területeinek túlzott feldarabolódását. Hazánk körülbelül 20-30 vadátjáróval rendelkezik, főleg az ország határaihoz közeli autópályarészeken.

Egy másik látványos kezdeményezés a városi méhészet. Világszerte egyre több irodaépület, hotel és közintézmény tetején helyeznek el méhkaptárakat. A növények, illetve az őket beporzó rovarok fennmaradását elősegítő projekt rámutat arra, hogy a városok megfelelő zöldfelületekkel sokkal nagyobb biodiverzitásnak képes otthont adni, mint azt gondolhattuk.

Franciaországban például olyan szélturbinák építését is szabadalmaztatták, amelyek nem rendelkeznek szárnyakkal, így nem veszélyeztetik a repülő madarakat: a lapátok mozgatása helyett a szél által előidézett vibráció képezi a szélenergiát, amely ugyanolyan hatásos, mint egy szélmalom, azonban csendesebb és biztonságosabb.

A városok tehát már rég nem kizárólag az embereké – a természetnek soha nem is kellett volna kiszorulnia az emberek élőhelyéről –, és a fentebb felsorolt példák is alátámasztják, hogy ugyan sokszor konfliktussal jár, de az ember és a vadvilág meg tud élni egymás mellett, ha alkalmazkodunk egymáshoz.

(Borítókép: Egy barnamedve ül az út szélén Törökországban 2023. augusztus 24-én. Fotó: Muhammed Selim Korkutata / Anadolu Agency / Getty Images)