A Mercedes-Benz G-osztályt eredetileg a Daimler akkori részvényese, Irán kérésére fejlesztették ki, hogy robusztus járművet hozzanak létre katonai célokra. Az osztrák Steyr-Daimler-Puch gyártóval együttműködve olyan terepjárót hoztak létre, amely 1979-es debütálása óta lenyűgözött sokoldalúságával és robusztusságával. Az első generációt (W460) polgári és katonai használatra egyaránt tervezték.

A VW-hez hasonlóan az akkori GFG (Geländefahrzeug-Gesellschaft), a Daimler-Benz AG és a Steyr-Daimler-Puch AG vegyesvállalata az 1970-es évek elején kérte a szerződést a DKW Munga utódjának fejlesztésére. A versenyt az Iltis (183-as típus) nyerte, a Mercedes G-t csak két évtizeddel később használta a Bundeswehr. Az Audi moduláris rendszeréből származó ötfokozatú sebességváltóval, a korabeli Passat motorjával és az akár 77 százalékos emelkedési képességgel a VW megszabta a maga technikai hangsúlyait.

Technikai különbségek a részletekben

A 460-as modell klasszikus G-osztálya moduláris felépítésével nyűgöz le: a rövid vagy hosszú tengelytávú változatok, valamint a különböző motorok – a gazdaságos dízeltől az erőteljes hathengeresig – széles választékot kínáltak. Különösen figyelemre méltó a szinkronizált osztómű, amely megkönnyíti a kezelést terepen. A G-osztály mindkét tengelyén zárható differenciálművel is rendelkezik, ami jelentősen növeli a terepjáró teljesítményét.

A VW Iltis viszont az egyszerűségre támaszkodik: a terepjáró-csökkentővel ellátott osztómű helyett a szinkronizálatlan tehermű biztosította a nagy nyomatékot alacsony fordulatszámon. Körülbelül 1300 kilogramm súlyával lényegesen könnyebb, mint a G-osztály, ami bizonyos helyzetekben előnyöket ad neki. A katonai változatok hátsó tengelyzárral voltak felszerelve, míg a polgári piacon és a speciális változatokban első zár is volt elérhető.

Vezetési kényelem és alkalmasság a mindennapi használatra

Az összehasonlítás gyorsan megmutatja, hogy a G-osztály nagyobb kényelmet kínál. Felfüggesztése jobban kompenzálja az ütéseket, míg a belső tér (az akkori körülmények között) jobb minőségű anyagokkal pontoz. Az Iltis viszont hű maradt katonai eredetéhez: a kemény felfüggesztés, a magas bejárat és a spártai pilótafülke kevésbé alkalmas mindennapi használatra.

A háttérzaj különbsége különösen szembetűnő: Míg a G-osztály viszonylag jó szigetelésével nyűgöz le, az Iltis tiszta motor- és sebességváltó-zajok hatol be a belső térbe – tisztelegve egyszerű felépítése előtt.

Terepjáró teljesítmény: ahol mindkettő ragyog

Mindkét jármű megmutatja erősségeit terepen. A G-osztály lenyűgözi a képességét, hogy a legnehezebb átjárókat is meg tudja birkózni – zárható differenciálműveinek köszönhetően még erősen reteszelt állapotban is mozgékony marad. A polecat viszont könnyedségével és manőverezhetőségével pontoz; Ugyanolyan magabiztosan uralja a meredek emelkedőket, mint a homokos átjárókat, de lendületesen.

Az Iltis csúcspontja, hogy 1980-ban részt vett a Párizs-Dakar Rallyn, ahol lenyűgözően bizonyította robusztusságát (összesítésben az 1., 2., 4. és 9. helyen végzett). A Mercedes is hasonló sikert mondhat magáénak; 1983-ban Jacky Ickx megnyerte a Dakar Rally összesített ranglistáját egy Mercedes 280 GE-vel.

Piaci pozicionálás régen és most

Míg a G-osztályt évtizedek óta folyamatosan fejlesztették, és mára luxusterepjárónak számítják, az Iltis korlátozott darabszámmal réstermék maradt. Civil változata a magas ára miatt sosem fogott meg igazán.

Manapság a G-osztály az exkluzivitás és a technikai tökéletesség szimbóluma – egy lenyűgöző történelemmel rendelkező státuszszimbólum, amely azonban műszakilag távol áll az eredeti modelltől. A pálcát viszont még mindig nagyra értékelik a gyűjtők; A későbbi összkerékhajtású modellekre, például az Audi quattrora gyakorolt ​​hatása azonban vitathatatlan.

Ebben a cikkben a Mercedes 240 GD, a VW Iltis, a Jeep CJ 7, a Lada Niva, a Land Rover V8 és a Toyota Land Cruiser történelmi összehasonlító tesztjét találja az 1980/08/08-as auto motor und sport számából.